A bronchogén karcinóma kifejezés a hörgőkből növekvő daganatokra utal, de a tüdő parenchymájában keletkező daganatokra is. Ezek tüdő- és hörgőrákok. A tüdőrák jelenleg az egyik leggyakoribb, magas halálozású és világszerte növekvő incidenciájú rák.
Amikor a tüdőrák (KP) klinikailag megnyilvánul, általában előrehaladott stádiumban van. A tüdő kevés érzékeny idegrostot tartalmaz, kompenzációs képességük magas, ezért nincsenek korai figyelmeztető jelek. A jövőben multimodalitási megközelítésre lesz szükség a tüdőrák magas kockázatának kitett betegek kórszűrésében.
Kockázati tényezők
Epidemiológiai vizsgálatok kimutatták, hogy a cigaretta dohányzása domináns a KP etiopatogenezisében. Ez a legfontosabb kockázati tényező. A krónikus tüdő cigarettafüst-expozíció a férfiaknál a KP 80-90% -áért, a nőknél pedig körülbelül 50% -áért felelős. A tudományos ismeretek alapján megerősítést nyert, hogy a passzív dohányzás is kockázati tényező a KP számára, a kockázat 1,24-szeresére növekszik (1). Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) részét képező Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (IARC) felsorolta a tüdőrák rákkeltő anyagainak listáját, beleértve az azbesztet, az arzént, a kadmiumot, a radont, a berilliumot, a krómot, a nikkelt és a szilíciumot (2). ).
Járványtan
A tüdőrák magas halálozási rátával rendelkezik, ez az első oka a rákos halálozásoknak mindkét nemnél. A legújabb epidemiológiai vizsgálatok kimutatták, hogy a férfiaknál a dohányzás elterjedtségének csökkenése miatt csökken a KP-ben való halálozásuk. A tüdőrákos halálozások csökkenése az Egyesült Államokban a dohányzás gyakoriságának csökkenésével jár együtt a 20. század második felében. A dohányzásról való leszokás programjának köszönhetően itt 20 év alatt minden típusú daganat előfordulása csökkent (3). A teljes túlélés szintén nőtt, körülbelül 5% -kal, a spirális CT alkalmazásának köszönhetően a tüdőrák korai stádiumainak kimutatására (3, 6). 36 európai ország elemzése kimutatta, hogy a tüdőrák halálozási tendenciái az elmúlt években főként Észak- és Nyugat-Európában csökkentek. A nők halálozási tendenciái emelkednek, bár egyes országokban (Csehország, Dánia, Írország, az Egyesült Királyság) stabilizálódni kezdenek (3). A tüdőrákos halálozás a tüdőbetegséggel kapcsolatos összes halálozás leggyakoribb oka, az Eurostat legfrissebb adatai szerint az Európai Unió országainak statisztikai intézménye (Eurostat Newsletter, 2015 - 1. táblázat).
A Szlovák Köztársaságban ugyanaz a helyzet, mint Európában. Szlovákia az egyik olyan ország, ahol magas a tüdőrák előfordulása. A nők tüdőrákja a Szlovák Köztársaságban gyakoribb halálok, mint a méhnyakrák vagy más nőgyógyászati daganat, kivéve az emlőrákot. A bronchogen carcinoma az egyik legrosszabb prognózisú rosszindulatú daganat. A betegek túlélése a betegség stádiumától függ. Jelentős különbség van az egyes szakaszok között. Míg az 1. szakaszban a relatív túlélés meghaladja az 50% -os határt, a 4. szakaszban csak 3-5% (1, 4).
A daganat betegségének mértékét világszerte a TNM besorolás alapján határozzák meg: T - tumor, N - csomó, M - metasztázis. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) égisze alatt több világszervezet kidolgozta a TNM osztályozást, annak 7. felülvizsgálata 2009-ben jelent meg (szlovák fordítás 2014-ben). Képalkotó vizsgálati módszereket, elsősorban CT-t használnak a TNM kategóriák értékelésére, bronchoszkópia, különösen az EBUS (endobronchialis ultrahangvizsgálat nyirokcsomó-defektussal) és műtéti beavatkozások beleértve a mediastinoscopy-t, a mediastinotomiát és a video-asszisztált thoracoscopiát (7).
2004-ben a WHO a Nemzetközi Tüdőrák Tanulmányi Szövetséggel (IASLC) és egy neves patológus testülettel együtt felülvizsgálta a tumor besorolását, a WHO/IASLC tüdő- és pleurális daganatok szövettani osztályozása néven. A WHO 2004. évi besorolási változata jelenleg érvényes az IASLC ajánlások keretében. Az adenokarcinómákra vonatkozó IASCL 2011. évi ajánlásokat kell alkalmazni (8). Malignus légúti rákos megbetegedéseknél a differenciálódás mértékéről is beszámolnak - az úgynevezett hisztopatológiai osztályozásról. Ezt egy patológus határozza meg a tumor proliferatív aktivitása alapján, beleértve a mitotikus indexet (MI) és hasonlókat.
A korai stádiumú tüdőrák meghatározása nem egységes. A hagyományos I. (T1 N0, T2 N0) és II. (T1 N1, T2 N1) stádiumokat operatívnak tekintik, ezért korai stádiumú tüdőráknak nevezik őket. A korai tüdődaganat hely szerint differenciálódik. Egyes szerzők figyelembe veszik a perifériás tüdőrák korai szakaszát, ha perifériás tüdőelváltozás (PPL) van