Publikálva: 2017.12.19., Utolsó frissítés: 2020.4.1
Az obstruktív alvási apnoét (OSA) az alvási apnoe ismételt epizódjai jellemzik a felső légutak részleges vagy teljes összeomlása miatt a garat szintjén. Az enyhe betegség előfordulása körülbelül 9-24%, a klinikailag jelentős betegség körülbelül 4% a férfiaknál és 2% a nőknél. Az OSA kialakulásában szerepet játszó alapvető tényezők a felső légutak morfológiája és a testtömeg. Az OSA-ban szenvedő betegek körülbelül 70% -a túlsúlyos, és fordítva, az elhízott betegek körülbelül 40% -a szenved OSA-ban.
Hasznosak a képesettanulmányok az Ön számára? Képes esettanulmányokat igényelne más tudományterületekről is? Van észrevétele vagy javaslata a fejlesztésre? Kérjük, rövid kérdőív kitöltésével adja meg véleményét.
Történelem:
Alvási előzmények: Alvászavaros légzés miatt egy 41 éves beteget otorinolaryngolome klinikára irányítottak. Körülbelül 30 éves nehézségi időtartamról számolt be a horkolás tekintetében, az elmúlt 2 évet apnoe-epizódokban is megfigyelték. Az alvási ritmus szabályos volt, az alvás időtartama 8-8,5 óra, az alvási késés nagyon rövid volt. Beszámolt arról, hogy alvás közben felébredt 3-5 alkalommal/éjszaka, gyakran ébredt a lélegzetvételére, szájszárazságról és súlyos izzadásról. A horkolás nagyon zajos, bármilyen helyzetben, a beteg a saját horkolására ébredt. Reggel álmatlanságot, fejfájást és szájszárazságot érzett, napközben jelentős nappali álmosság jelentkezett, monoton tevékenységek közben elaludt, napközben rendszeresen szunyókált 1 órán át. Tagadta a neurokognitív nehézségeket. Jelezte az alsó végtagok duzzadását és fekvő helyzetben lévő köhögést. 10 évvel ezelőtt körülbelül 40 kg-ot hízott.
Személyes előzmények: artériás hipertónia, visszér, VAS L gerinc
Kórtörténet: lizinopril, amilorid, hidroklorotiazid, diklofenak
Addiktív történelem: volt dohányos 10 évig, 20 évig dohányzott napi kb. 40 cigarettát
A beteget ezután kórházba helyezték az alvászavaros légzés diagnosztizálása és a kezelés kiigazítása érdekében.
Laboratóriumi tesztek:
Antropometria: Magasság: 175 cm Súly: 170 kg BMI: 55,51 kg/m 2
Fizikális vizsgálat: hiperstenikus habitus, exogén elhízás, eupnoe, oropharynx Mallampati 4, visszerek és az alsó végtagok krónikus trofikus változásai
Vérgázok:
- pulzus oximéter telítettség 93%
- ASTRUP radiális artéria: pH 7,430 pCO2 5,94 kPa pO2 8,01 kPa, SaO2 92,0%, cHCO3 29,10 mmol/l: enyhe hipoxémia, hiperkapnia nélkül, éjszakai hipoventilációt jelző hidrogén-karbonát-visszatartással
Funkcionális tüdővizsgálat: A szellőzés meghibásodásának jelei nincsenek, az FVC enyhe csökkenése, TLC a normál alsó határán (1. ábra)
Epworth álmosság skála: 12 pont - kérdőíves módszer a nappali álmosság mértékének értékelésére, a 10 pont feletti érték jelentős nappali álmosságot jelent (2. ábra)
Képalkotó módszerek:
Mellkas röntgen: parenchima fokális és infektív árnyékolás nélkül, csak vaszkuláris ékezetes agyagok vannak jelen mindkét oldalon (3. ábra)
Poliszomnográfiai vizsgálat: súlyos obstruktív alvási apnoe, 113,1 epizód/óra apnoi-hipopnoiás index (AHI) mellett, klinikailag súlyos deszaturációkkal, átlagos REM alvás 75% -os telítettséggel és 82% NREM alvással, 105 epizód deszaturációs index (ODI)/óra, telítettség ideje 90% alatt 374 perc, hipoventilációval az alvás 28,8% -a alatt, az alvás architektúrájának megszakadásával, a mély szakaszok és a REM alvás csökkenésével, klinikailag súlyos ronchopathiával (az alvás 29,1% -a).
A légzési epizódokat vegyes apnoe-epizódok dominálták, amelyek központi epizódként kezdődnek a légzőközpontból érkező jel hiánya miatt, és obstruktív epizódként folytatódnak (4. és 5. ábra).
Terápia:
Orrszájmaszk segítségével a beteget folyamatos pozitív légúti nyomással történő kezeléshez igazítottuk (6. ábra). Az effektív nyomás 18 cmH 2O volt, ami az epizódok számát 113,1-ről 6,4 epizód/órára csökkentette. (7. ábra), a deszaturációs index 105,0-ről 5,1 epizód/órára történő csökkentése érdekében növelje az átlagos telítettséget REM 75% -ról és NREM alvás esetén 82% -ról 95,5% -ra, csökkentse a telítettségi időt 90% alatt 374 percről 49 másodpercre . (8. kép)
Az artériás vérgázokban a pO2 8,01-ről 9,87 kPa-ra, a pCO2 5,94-ről 5,37 kPa-ra, a hidrogén-karbonát 29,10-ről 25,80 mmol/l-re, a telítettség pedig 92% -ról 95,8% -ra nőtt.
Szubjektíven a beteg teljes pihenésérzésről számolt be, jól lélegzett.
Diagnózis:
Súlyos obstruktív alvási apnoe
Következtetés:
Betegellenőrzés: 7 hónapos kezelés után a beteg ambuláns nyomon követésre került. A CPAP átlagos felhasználása 5 óra volt. éjszakánként a maradék AHI 2,9 epizód/óra szubjektíven összehasonlíthatatlanul jobban érzi magát, teljesen tagadja a nappali álmosságot, a fogyást, de nem tudja pontosan, hány kilogramm.
Megbeszélés/megjegyzés:
Az alvási apnoe a légáramlás megszűnése alvás közben legalább 10 másodpercig, a hypopnea sekély légzéssel járó epizódra utal, amelyet deszaturáció és/vagy izgalmi reakció követ. Az alvási apnoe súlyosságának mutatója az apnoe-hipopnoiás index (AHI).
A légzési epizódok legnagyobb hányada obstruktív alvási apnoe, amelyben az alvás közbeni izomfeszültség csökkenése miatt a garat részleges vagy teljes összeomlása következik be. A légzési erőfeszítések továbbra is fennállnak. A központi alvási apnoében a légáramlás megszűnése a légzőközpont aktivitásának hiányából adódik, ezért a mellkas és a has mozgása nincs. Vegyes alvási apnoe esetén az epizód központi módon kezdődik és obstruktív módon folytatódik.
Az obstruktív apnoe vagy a hypopnea epizódja növeli a belégzési erőfeszítéseket, megnöveli az intrathoraciás vákuumot, az akut hipoxémiát és a hiperkapniát. Ezek a változások aktiválják a szimpatikus idegrendszert és ezzel együtt az agykérget, ami rövid ébredési reakcióhoz vezet. Ennek során a garatizmok izomtónusa megnő, a légutak megnyílnak, és rövid hiperventiláció következik be a vérgázok normalizálásával és a horkolással (4. ábra). Ha ezek az események nagy számban megismétlődnek, krónikus intermittáló hypoxia, tartós sympathicotonia és alvási töredezettség lép fel. Ezek a krónikus változások a 9. és 10. ábra táblázatában felsorolt tünetekhez és szövődményekhez vezetnek.
Az elhízás, különösen a központi elhízás, főként a zsírszövet periparyngealis lerakódásával, esetleg a nyálkahártya alatti szövetek zsírsejtek általi beszivárgásával járul hozzá az OSA kialakulásához. Ez a funkcionális maradék kapacitás csökkenését is okozza, ezáltal csökkentve a farok, a mediastinum és a nyak izmainak axiális irányú faroknyomását a garat felé.
Ebben a betegben súlyos obstruktív alvási apnoét diagnosztizáltunk, míg szubjektív nehézségei és objektív megállapításai összhangban voltak az irodalmi adatokkal. A beteg kezelését folyamatos pozitív légúti nyomással állítjuk be, kiváló objektív hatékonysággal és szubjektív hatással a beteg nehézségeire. A súlycsökkentés elengedhetetlen része egy ilyen beteg kezelési tervének.
A szerzők kijelentik, hogy nem fognak azonos tartalmú esettanulmányokat publikálni más hazai vagy külföldi nyomtatott vagy elektronikus kiadványokban.
ICD-10 osztályozás:
Tantárgyak/tanfolyamok
A cikk tartalma Creative Commons Nevezd meg - Nem Kereskedelmi - Származtatott Művek 3.0 Cseh licenc alatt licencelt.