ver, ver, rozk ver. bi ned.
1. (mire, mire, mire, ami után akár azonnal.) Ütéseket okozni (általában ütközéssel), ütni, ütni valamit, ütni: b. üllő kalapács, szül. ököl az asztalhoz, az asztalhoz, b. fej a falnak, a sziklának, a víz a partokhoz, a partokhoz ver;
kövekkel bottal verték (Urb.);
a szoknyákat sare csizmával (Vans.) verik;
egy öklével veri az öklét (Ráz.);
A Tátra felett villámlik, a mennydörgés vadul ver. (J. Mat.);
keresztbe vetett villám (Al.);
szíve hevesen dobog;
téli artéria (Kuk.);
Vér keveredik a fülében. (Kuk.) Lassan vér kezdett folyni sápadt arcába (Kal.) Folyni;
az órák tízet, tizenkettőt és neót ütöttek. ütem, tizenkettő volt;
vonatjel volt (Rys.);
pren.: a szél ujjai lantot csapnak (Kost.);
Lelkükben verték a szavakat, békét törve. (Hor.) Az égett kanóc (Kr. Kráľ) szaga szagolt az orrban
● tudja, tudta, sejtette, mennyi volt, mi a helyzet;
utolsó órájának megverése a halálát fenyegeti;
riadót adni, hogy felhajtást okozzon;
valami nagyon feltűnően rád tör;
2. (kit, mit) fúj valakinek al. fájdalom, sztrájk, valami verés;
csatával büntetni: b. gyermekek, szül. kutya, ló ostorral, bottal, kézzel, hogy veréssel büntessen valakit, b. valaki a hátán, a fején, a lábain;
telefon hívás. b. valaki nagyon szereti a lovat;
verni kezdte a tehenek hátát (Tim.);
pren. szegény népünket, sújtotta a szegénység (Chal.);
pren. Elég, milyen sors veri őt - neki is fel kellene kelnie? (Kuk.)
3. (kinek, mire, mire, hígítani. (Kuk.) A lelkész megverte a tanárt, hogy előbb elkészítse az iskoláját. (Taj.);
verni kezdte az Általános Bizottságot (Ráz.);
Már tudja, hol ver. (Kuk.) Fenntartotta a rossz gazda igazságát, és megverte az úrbűntudatot. (Vlč.)
4. dil. (mit) megölni, megtörni, elpusztítani: Megveri a tyúkjainkat - mi? (Ráz.) Akkor is vad darabokat hoz létre, amikor nem veri az íveket. (Vaj.)
5. dil. b. ölje meg a körmét, nyomja meg: Miért ütögeti a körmöket az ajtón? (Stod.)
6. dil. (mit) ütni, ugrálni: A fiatal férfiak, sőt nők is, két táborra osztva verik a labdát, de nem bottal, hanem tenyérrel. (Kuk.)
7. elavult. (mit) pénzt keresni, számokat találni valamire: b. érmék (Kuk.);
Tíz pénzverde nem lenne elég neked, és hogy mit vernek a kamrában. (Kuk.) Megvertem a számokat a vágásokon. (Taj.)
8. elavult. b. Harc Harc, Csábítás Harc: A nemzet gyermekei ilyen merész és dicsőséges harcokat vertek meg. (Taj.)
9. térkép. szleng. túltöltés: a nyolcadik megveri a hetediket;
k 4 öl, tör, k 5 öl, k 9 öl
1. (előítéletek nélkül és kivel mit, miért, miért) kiharcoljon, csatát egymás között al. valakivel birkózni, veszekedni;
harc fegyverekkel: fiúk harcolnak;
Amikor az urak harcolni akarnak, hadd küzdjenek, de adj nekünk békét. (Urb.) Az emberek minden vízcseppért küzdenek. (Dobš.) Harcolnak érte (Milkaért), igen (Stod.) Ritka lesz;
b. bátran, bátran, mint egy oroszlán;
Aki harcolni akar, annak ott kell lennie. acc. Gyere harcolni! harcosok kihívása;
a testvérek egymás között harcoltak;
A farkas a fogával ver, a sas a karmával, a lábával. (Ágy.)
● b. az utolsó vércseppig, az utolsó leheletig nagyon vitézen;
2. (kinek, minek) harcolni (nem fegyverekkel), valamire nagyon törekedni: b. az igazságért, a szabadságért, az emberek jogaiért;
Harcolok egy darab kenyérért a szegény zsidókért. (Rozs.)
3. (mire, miről) ütni, ütni, ütni: a morzsák a falba vernek (Tim.);
haluz o haluz sa bije (J. Kráľ);
b. a földdel szemben
● b. a mellben, a mellben a) imádkozás közben, b) hinni, megfulladni;