A szabályozási fellépés első lépése kilenc kérdés felmérése volt. A földtulajdonos és alattvalói viszonyának jogalapja, az alattvalók személyes helyzete, a jobbágyföld és rétek állapota, az önkormányzat előnyei és kárai, az elhagyott települések száma, mivel abba kell hagyni a földterület csökkenését. az adóalapot és a gyarmatosítást meg kellett állapítani és rögzíteni kellett a nyilvántartásban. A járulékot, a katonai célú állami adót az adózó személyéhez kötötték, nem a földhöz. Az elhagyott települést általában a földbirtokos vette át, de a járulékot nem fizette be. Kilenc kérdés megválaszolásával képet kaptak a jobbágyközösség társadalmi-gazdasági viszonyairól. A felmérést az arra felhatalmazott elnökek és az önkormányzat képviselői (általában a polgármester, esküdt, vagy idősebb és tiszteltebb lakosok), a földtulajdonosok vagy tisztviselőik készítették. 4
1769. február 27-én a kérdésekre Pitelovában válaszoltak: Martin Sklenka polgármester, Ondrej Piatrik esküdt, Laurinec Kaňa, Ján Žiak és Ján Minka. A válaszok szerint a paraszti parasztok és börtönőrök örök alanyokhoz tartoztak. Ez azt jelenti, hogy nem tudtak szabadon mozogni, abszolút elérhetetlenné téve számukra a személyes és vagyoni fejlesztés lehetõségeit. Nem engedték, hogy szerződéses kapcsolatba lépjenek egy másik földtulajdonossal, akinek sajátos feltételeit a társalakú alany valamennyire együtt fogalmazta meg. 5 Jobbágyi kötelességeiket szokás alapján, szilárd jogi tartalom nélkül teljesítették.
Az Urbarium előtti kérdőív (Urbarium) kérdéseinek és válaszainak pontos megfogalmazása:
Az összegyűjtött anyagot világos összefoglaló táblázattá dolgozták fel, amely feltérképezi a falu társadalmi-gazdasági helyzetének mezőgazdasági előtti állapotát az egyéni gazdaságok vezetői, vagyis a gazdaságok legidősebb gazdaságilag aktív személyei szerint. A gazdaság külön-külön bejegyzett vezetői külön gazdasági egységet jelentettek (paraszt, vas vagy paraszt), amelyhez akkor a megállapított jobbágykötelezettségeket kötötték. Az egységek felvételének módszerét a közös beszállás („egy küldetésben”, „egy fókuszban”) és ugyanakkor a tagok közös életének („egy fedél alatt élése”) feltételei szabták meg. Például, ha több család élt a házban, és külön ettek, akkor minden családot külön kellett regisztrálni. Ha azonban együtt ettek, akkor egy gazdasági egységként kellett nyilvántartásba venni őket. 7
Pitelová falu vidék előtti leltára 1769. május 1-jétől
Az alany vezetékneve és keresztneve - a gazdaság vezetője
A jobbágytelepítés minősége (mértéke)
(alkatrészek száma)
Intravilan
(Prešporská merica)
Szántóföld
(Prešporská merica)
Német Jozef, fiatalabb
Német Jozef, idősebb
Straka Juraj, idősebb
Szarka Juraj, fiatalabb
Börtönőrök házzal
Želiari bez domu (podželiari)
A Hurgh előtti népszámlálás részeként Pitelován összesen 34 parasztgazdaságot, 4 házzal ellátott vasegységet és 2 ház nélküli részgazdaságot jegyeztek fel, amelyek összességében egy 30,25 területű városi területhez tartoztak. a Prešporska merica (kb. 6,53 hektár), a szántóföld a prešpori merice 474,5-ig (kb. 102,4 hektár) és a rétek, amelyek területe 63,5 kasza (kb. 18,27 hektár). A bejegyzett ingatlan Pitelová község területén összesen 5 egész és 1/16 tanyát jelentett részeinek számával. A parasztparasztok egyike sem használta az egész települést. A legnagyobbak a Martin Antal, Ján Žiak és Juraj Malach által használt negyedgazdaságok voltak.
Az osztályozó bizottság azt javasolta, hogy Tekovská stolice településeket három osztályba sorolják a következő kritériumok alapján:
- első osztály - falvak mezőkkel, rétekkel, szőlőkkel és erdőkkel;
- második osztály - falvak mezőkkel és rétekkel, szőlővel vagy faanyaggal;
- harmadik osztály - falvak mezőkkel és rétekkel, de szőlőültetvények nélkül és faellátás nélkül.
A paraszti település keretein belül 14 tekercs tekercset javasolt az első osztály számára, 16 tekercs tekercset a második osztály számára, 18 tekercs tekercset a harmadik osztály számára és a réteket a 4 kasza tartományában. ez a három osztály, ha az otava, ill. 6 kaszát, ha az ottawa nem kaszál. Négy önkormányzati osztály jóváhagyása esetén a bizottság azt javasolta, hogy az első osztály számára a település nagysága csak 12 juta tekercs legyen.
Mária Terézia nem hagyta jóvá a javaslatot. Tekovská stolice önkormányzata úgy döntött, hogy a jutatekercseket négy osztályba sorolja, 18 - 20 - 22 - 24 és 6 vagy 8 rét kaszáló településekkel, attól függően, hogy az ottawát is kaszálták-e rajtuk. 9.
Pitelová bekerült a második osztályba, t. j. 1 juta föld (kb. 43,16 hektár), 20 juta tekercs (kb. 8,63 hektár) és 6 kaszáló rét (kb. 1,73 hektár) egy egész tanyához tartozott a beépített területen, mivel az is lehetséges volt, hogy kaszálni otavát.
A városi szabályozás szabványa (1767) szerint, amelyet a talaj hitelképességének figyelembevételével határoztak meg, 1 jutro két elvetett prešpori gabonaszelvény területével 1100 négyzetméter első osztályú földterület volt (kb. 39,56 hektár), 1200 négyzetméter másodosztályú földterület (kb. 43, 16 hektár) és 1300 négyzetméter harmadik osztályú föld (kb. 46,76 hektár). A kasza egy olyan területméret volt, amely a rét területét reprezentálta, amelyet egy kasza egy nap alatt tizenkét órás munka során kaszált. Valódi mérete a rét területétől, terepétől és minőségétől függően változott. A városi szabályozás szükségleteihez kaszálás esetén 1 mérföldenként 800 négyzetlöketet (kb. 28,77 are) számítottak, ritka kaszálás esetén 900 négyzetvonást (kb. 32,37 hektár) és 1000 négyzetvonást (kb. 35,97) hektár), ha az otava még soha nem kaszált. 10.
Pitelová (Urbarium) falu urbarját 1773. március 30-i írás után fogadták el, és kilenc pontban a következő kölcsönös jogokat és kötelezettségeket állapította meg Pitelová lakói (alattvalói) és földtulajdonosaik között: 11
Az első pont
Mit kell egy jobbágynak vagy parasztháznak felfogni
Urbár felosztotta az alanyok által használt mezőgazdasági területeket "belső ház földjére" (városi terület) és "külső földterületre" (városi terület). Az egyik teljes tanyának a városi térségben annyi földterülettel kellett rendelkeznie, hogy két mértékű prešpori gabonát (kb. 43,16 hektár) elvethessen. 20 részt tekercset kellett egy egész tanyára kiosztani az extravillainban, miközben két részre lehetett Prešpor gabonát vetni (kb. 8,63 hektár). Ehhez még hozzá kellett adni a kaszákat 6 kaszához (kb. 1,73 hektár), amelyeket egy év alatt kétszer lehetett kaszálni. Ha az alany csak a település egy részét használta (pl. 1/2, 1/4, 1/8), akkor az adott értékek viszonylag rövidültek, mert egy egész paraszti települést érintettek.
Ötödik pont
Körülbelül kilenc és az úgynevezett szőlőültetvény
Minden gazdának kilencet kellett átadnia a betakarításkor, vagy egyenértékűen kellett fizetnie neki. A termés egyenértékűnek elismert Szent Kereszt-birtok négy aranyat fizet egy egész tanyáról, félig Szenten. Juraj (április 24.) és a másik fele St. Michala (szeptember 29.). Ha az alany a településnek csak egy részét használta (pl. 1/2, 1/4, 1/8), akkor a megadott értékek viszonylag rövidültek.
Ha az alanyok szőlőültetvényeket használtak, és a felsőt (jobb felső, a szőlőből kilencet) adták meg nekik, ugyanazok a rendelkezések vonatkoztak, mint az aratás kilencére. 17 A must vagy a bor adagját Prešpor-intézkedéssel vagy harminckét pint (kb. 54 liter) tartalmazó bilincs segítségével kellett kiválasztani.
Megjegyzés: Az alábbiakban a földtáblázatban, a „Kilencedikért, az éves bérleti díjért és a konyhai pótlékért” oszlopban megadott adatokból az következik, hogy a betakarítás kilencedik évének fix díját végül csak egyharmadában alkalmazták. Ehhez a számhoz hozzáadták a ház bérleti díját a negyedik ponttól. A negyedik pontban felsorolt egyéb előnyök nem kerültek át a táblázatba, bár a szóban forgó oszlop tágabb címe ellentétes benyomást kelt.
Hatodik pont
Az uradalmi jogokról és arról, hogy ezek szerint mi tartozik az uradalomhoz
Ez a pont leírta a földtulajdonos jogait, nevezetesen a vadászat, a halak és a fogások jogát, a madarakat, a hús darabolásának jogát, a hús forgalmazásának jogát, a meghaláshoz való jogot, a meghaláshoz való jogot - az alanyi vagyon örökségét, törvényes örökös nélkül halt meg, azzal a kötelezettséggel, hogy új birtokot újratelepítsen. 18.
Hetedik pont
Minden tiltottról és a gonosz tettekre érdemes figyelmeztetésekről és szokások nélküli helyekről
Urbár megtiltotta a földbirtokosnak, hogy pénzt gyűjtsön alattvalóinak árváinak örökségéből gyámjaik kötelező felügyeletére, valamint engedélyt adjon arra, hogy saját borukat meghatározott időben és a betelepülőktől díjazzák. A földbirtokosnak nem volt szabad beavatkoznia az alanyokba a gazdasági szükségletek (pl. Dohány, méz, viasz, vaj, len, kender) ingyenes eladásában vagy megvásárlásában. Nem kényszeríthette alattvalóit arra, hogy gabonaikat csak az uradalmi malomban darálják és trágyájukat az uradalmi mezőkre tegyék. A földtulajdonos nem cserélhette ki és vihette el az alanyok tekercsét és rétjét egyenértékű ellentételezés nélkül. Tilos volt megkövetelni az alanyoktól, hogy készpénzben biztosítsák a biztonságot, hogy titokban ne meneküljenek el a birtokról.
Kilencedik pont
Azokról a dolgokról, amelyek a belső rendhez és szabályozáshoz tartoznak
Általános tisztviselők megválasztása esetén ezek a szabályok érvényesek. A Szent Kereszt birtoka Pitellovától három adeptust nevezett ki a polgármesteri hivatalba, akik közül az önkormányzat egyet választott az úr tisztviselőjének jelenlétében. Az uradalom eltávolíthatja és megbüntetheti a polgármestert a rossz tettekért. Közjegyző és esküt tett, t. j. a polgármester kisegítő szervei, az önkormányzat a földtulajdonos tudta nélkül választotta ki magát. Urbár tovább ismertette a polgármester felelősségét a katonai és a tőke (hazai) adó beszedéséért, miközben a pénzeszközöket közvetlenül a tőkeszedőnek kellett átadnia. A földbirtokos csak a fővárosi rendelethez képest vagyoni különbségekkel járó helyzetekben volt köteles beavatkozni, amikor a különbözetet a polgármestertől kellett visszaszereznie az alanyok megterhelése nélkül.
A telekkönyv szöveges részét táblázatos megjelenítés egészítette ki:
A falu Pitelová urbári asztala 1773. március 30-tól
Az alany vezetékneve és keresztneve - a gazdaság vezetője
A jobbágytelepítés minősége (mértéke)
(alkatrészek száma)