A véradás nemes cselekedet, ami nemcsak a donor, hanem a befogadó számára is jó érzést kelt, és egyes esetekben még életeket is megment. Csak Szlovákiában évente körülbelül 180 000 vörösvérsejt transzfúziós egységet fogyasztanak el. A transzfúzió szempontjából a vörösvérsejtek a legfontosabbak és leggyakrabban használtak. Vérplazma vagy vérlemezkék is adományozhatók. Transzfúziós egységekre különösen a sérülések, balesetek áldozatai, de a leukémiában vagy más daganatos betegek esetében is szükség van. A vérrel és annak adományozásával kapcsolatos ismeretek hosszú évek óta kialakulnak a történelemben. Az adományozás kapcsán a legfontosabb felfedezés a vércsoportok felfedezése volt, amelyet Karl Landsteiner bécsi tudósnak tulajdonítanak. Ezért nyilvánították születésének napját, június 14-ét a véradó világnapjává. Ezen a napon évente sok adományozó rendezvényt szerveznek.
Körülbelül 5 liter vér áramlik az emberi test edényeiben, amely folyékony és szilárd részből áll. A szilárd részt vérsejtek (vörös, fehér) és vérlemezkék képviselik. A vér folyékony részét plazmának nevezik, és a vér térfogatának felét teszi ki.
Vérsejtek képződnek a csontvelőben. Felnőtteknél a vérképződés elsősorban a lapos csontokban és a hosszú csontok fejében fordul elő. A vérsejtek az érés utáni funkció szerint differenciálódnak. A vörösvértesteket (eritrocitákat) a vér oxigénellátására használják a vörös festék hemoglobin tartalma miatt, amely képes megkötni és felszabadítani az oxigént és a szén-dioxidot. Az eritrociták körülbelül 120 napig maradnak fenn a véráramban, majd eltűnnek a lépben. A fehérvérsejtek (leukociták) biztosítják a védekezési mechanizmusokat.
A leukociták több típusát ismerjük, nevezetesen: neutrofilek - védelem a baktériumok ellen; eozinofilek - paraziták elleni védekezés; limfociták - védelem a vírusokkal, tumorsejtekkel és makrofágokkal szemben, amelyek eltávolítják az elhalt sejtek maradványait a testből. A vérlemezkék a legkisebb vérsejtek, amelyek különféle enzimeket, ionokat és véralvadási faktorokat tartalmaznak. Ezért elsősorban vágásokkal és nyílt vérzéssel küzdő betegeknél alkalmazzák őket. A vérplazma a vér folyékony része, amely fehérjéket, zsírokat, cukrokat, ásványi anyagokat, vitaminokat, ionokat, enzimeket, hormonokat és plazma alvadási faktorokat tartalmaz. Főleg véralvadási rendellenességekben szenvedő betegeknél alkalmazzák.
Szlovákiában a vért és annak összetevőit a Szlovák Köztársaság Nemzeti Transzfúziós Szolgálatának (NTS SR) 12 transzfusiológiai munkahelye és az orvosi létesítmények hematológiai-transzfusiológiai osztálya gyűjti.
Ezek a munkahelyek a vérkészítmények átfogó előállítását és forgalmazását, a hemoterápiát és a nemzeti önellátást biztosítják a transzfúziós egységek előállításában. Véradáskor a legfontosabb elv a fertőző betegségek terjedésének megakadályozása a potenciális donor egészségi állapotának részletes tanulmányozásával. A véradónak teljesítendő általános kritériumok 18-60 év közöttiek (17 év felett csak törvényes képviselő hozzájárulásával; rendszeres donor 65 év alatt), minimális testtömegük 50 kg, a donor nem lehet HIV vagy hepatitis B, C hordozója, és nem szenvedhet súlyos betegségben. Semmilyen körülmények között nem adhatnak vért azok az emberek, akik drogokat (intravénás, intramuszkuláris) használnak vagy használtak; emberek, akik vezetnek
csípős élet; olyan emberek, akik orvos felügyelete nélkül szednek anabolikumokat, valamint olyan emberek, akiket maguk is vérkészítményekkel kezelnek. A menstruáció alatti férfiak és nők közötti szexuális kapcsolat szintén negatív tényező a véradásban. Az egyéni véradás közötti időintervallum férfiaknál 3 hónap, nőknél 4 hónap.
A transzfúziós szolgáltatás megfelelő működése az önkéntes véradóktól függ, akiknek toborzását az NTN SR és a Szlovák Vöröskereszt (SRC) látja el. Ezek a szervezetek szerveznek adományozási eseményeket különböző ünnepek és fontos események alkalmával, amikor a véradók szolgálatának munkatársai közvetlenül a terepre mennek. Az, hogy a véradásnak nem kell szigorúan orvosi intézményben, hanem más helyeken is történnie, az ún. zárt gyűjtőrendszer, amely védelmet nyújt a mikroorganizmusok bejutása ellen az adományozott vérbe. Ez egy több zsákból álló készlet, tömlővel összekötött speciális anyaggal, amelyet steril csomagolásban zárnak a gyűjtésig. Az egyik végén a csövet egy tűvel végzik, amely vért von le, és a bőrt alaposan meg kell sűrűsíteni az injekció beadása előtt. A gyűjtés végén a tűt eltávolítják, és a cső végét speciális fogókkal lezárják.
Maga a vérvétel 5-15 percet vesz igénybe, az adományozott vér optimális mennyisége 450 ml. A mintavételi mérleg egy inga készülékkel van felszerelve, amely biztosítja a vér állandó keverését a tartósítószer oldattal (pl. Citrát-glükóz oldat). A donor összegyűjti a gumi eszközt a gyűjtés során, ami felgyorsítja a vérgyűjtést. A gyűjtés után a donor egy ideig a gyűjtőszékben pihen, majd főleg folyadékpótlásra összpontosító frissítőket kap.
A véradás magának a donornak is kedvez. Véradás után a szervezet természetes vérképződése és regenerációja támogatott. A rendszeres véradók súlyos sérülések esetén is ellenállóbbak a vérveszteséggel szemben. A véradás szabályozza a vasszintet, csökkentve a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. Minden donor elsődleges célja azonban segíteni azokat, akiknek szüksége van rá. Ezért a véradást tartják a legszebb ajándéknak.