A vérátömlesztés egy fontos és nagyon fontos orvosi felfedezés, amely évente több ezer ember életét menti meg, legyen az beteg vagy sérült. Ezért szeretném megismertetni önöket, kedves hallgatók, ennek a felfedezésnek a történetét és alapelveit.

vérátömlesztés

A vérátvitel gondolata messze visszanyúlik a történelembe. A vér és az élet közötti kapcsolatot már az első ember észrevette. Látta, hogy amikor egy állat vagy ember vadászat vagy harc közben sok vért veszít, az meghal. Hippokratész, az ókor nagy orvosa a rossz testnedvekben látta a mentális betegségek okait, és vércserét ajánlott egészséges emberrel azok kezelésére. Több fiatal vérképesség közé sorolták a fiatalító hatást is. Egyesek szerint a gyógyulást úgy lehet elérni, hogy ivnak vagy cserélnek vért, vagy fürdenek benne. A Čachtice-hölgy legendája is ezen a babonán alapszik.

De mikor alkalmazták a vérátömlesztés elvét a gyakorlatban? A legnagyobb áttörést William Harvey eredményei okozták, aki nagy vérkeringést fedezett fel, ezáltal lehetővé téve a transzfúziós technika kifejlesztését. Az állatkísérletek a 17. században Angliában, Franciaországban, Olaszországban és Németországban fontos szerepet játszottak e technika fejlesztésében és alkalmazásában.
A vér egyik állatból a másikba történő sikeres szállítása (szállítása) után megfontolták a vér átvitelét az állatból az emberbe. Az első ilyen transzfúziót Párizsban Denis matematikus és Emmerez sebész végezte. Szinte hihetetlen, hogy a transzfúzió sikeres volt, mellékhatások nélkül, ezért még mindig több ilyen kísérletet meg lehetett tenni. Egy sikertelen kísérlet után azonban a tárgyalásokat betiltották.

Ezért az első vérátömlesztés egyik emberről a másikra csak a 19. században történhetett, sőt Londonban is. Dr. Blundell három tűvel ellátott speciális fecskendővel és szűrőkészülékkel hajtotta végre. A legnagyobb felfedezést Karl Landsteiner tette, aki 1900-ban Bécsben leírta az A, B és 0 vércsoportokat. Két évvel később felfedezte a negyedik AB vércsoportot is. Megállapították, hogy mindegyik vércsoport tartalmaz antigéneket és antitesteket az ellentétes vércsoportokkal szemben: A-nak B, B ellen A, 0 AB ellen, és AB-nek nem voltak antitestek. Ezért két ember között nem lehet vérátömlesztést végrehajtani. Ezért a transzfúziót megelőzően vérátömlesztést és vércsoportokat kell végrehajtani. Ezzel az elvvel sokkal kevesebb bonyodalom fordult elő, de ennek ellenére néha halál is bekövetkezett.

Ezek az okok kondicionálták az Rh vércsoport-rendszer felfedezéséhez vezető kutatást. Nevét onnan kapta, hogy ezt a rendszert a Macacus Rhesus nevű majmokon végzett kutatás során fedezték fel. A lényeg az, hogy a D antigént tartalmazó emberek Rh pozitívak, azok, akik nem, Rh negatívak. Rh pozitív lehet Rh negatív vér, de nem fordítva. Kezdetben az ember-ember transzfúziókat közvetlenül hajtották végre. Mivel a vért is tárolni akarták, meg kellett bizonyosodniuk arról, hogy az nem alvad meg. Ezt dinátrium-citrát hozzáadásával érték el. Az ilyen vért üvegtartályokban tárolták legfeljebb négy napig. Később a tárolási idő 21 napra meghosszabbodott dextróz hozzáadásával. Jelenleg a vért zárt műanyag zacskókban és számos tartósítószerben tárolják, amelyek akár 35 napos tárolást is lehetővé tesznek.

Egyre több műtét és baleset következtében a vérátömlesztés iránti igény is megnőtt. Nagy felfedezés olyan életet menteni, amelyet semmi mással nem lehet pótolni. Ezért nagyon fontos, hogy egyre több egészséges ember vegyen részt a véradásban, mert az idézet szerint: "Adj vért, három életet fogsz megmenteni!"

Kedves hallgatók, remélem, annyira elbűvöltem Önt, hogy gondolkodni fog a véradáson.