A közelmúltban és a jelenben mintha elfelejtették volna a beszéd művészetét. Azok a fiatalok, akiknek nehézségeik vannak a kommunikációban és a párbeszédben, kijönnek az iskolából, és ennek elsajátítása alapvető fontosságú a sikerhez az élet minden területén. Ezért a legfiatalabb gyermekek nevelése során figyelnünk kell a beszédstílusra.
Az elsődleges probléma a kommunikáció hiánya a tanítási folyamatban. Miután az óvodából az első osztályba kerültek, a gyerekek gyakran olyan környezetben találják magukat, ahol alig van esélyük kifejezni és meghallgatni őket. Állítólag ez a feltétel vagy a tanterem időhiánya, vagy az egy osztályban tanuló diákok nagy száma miatt következik be. A hallgató csak abban az esetben beszél, ha a tanár meghívja, és ez várhatóan csak röviden és pontosan megismétli a tanult alapvető információkat. Egy ilyen megközelítés korlátozza a gyermek természetes folyamatos kifejlődésének fejlődését.
A bekövetkező fontos változás a tanár-diák viszony függőleges síkjának és a vízszintes síknak a változása. Ez azt jelenti, hogy a tanár elvárja, hogy több megértést, ösztönzést, bizalmat érezzen a tanuló erejében és képességében. A tanár-diák interakció humanizálásához nagyobb teret kell adni a diákoknak. A tanárnak ezért minél nagyobb teret kell teremtenie a tanuló aktív részvételéhez a tanításban.
Különböző friss és régebbi kutatások eredményei azt mutatják, hogy a tanárok mintegy 80% -a alkalmaz direktíva stílust, amely parancsolóként, előadóként, kritizálva, szervező munkaként nyilvánul meg, és hogy a tanárok túl sokat beszélnek az órán, míg a diákok túl keveset. Ennek eredményeként a gyerekek fokozatosan elveszítik tipikus kíváncsiságukat, feszesek, félnek beszélni, kifejezni saját gondolataikat, érzéseiket, nem tudják, hogyan kérdezzenek.
Az órai kommunikációs interakciók legfeljebb 75% -a párbeszéd, amelyet a tanár indít és irányít.
A hallgató-tanár párbeszéd 22%, a hallgató-diák párbeszéd csak 3%.
Maguk a hallgatók között is vannak különbségek, a sikeresek inkább passzívabb, gyengébb hallgatók kárára beszélnek.
Mi a célja a tanárnak a diákra gyakorolt hatásának?
A tanárnak a gyermek nyelvtudásának fejlesztésére irányuló céljainak célja az, hogy:
világosan beszélt, a kiejtése helyes volt
kifejezően beszélt, érzéseit, hangulatát fejezte ki, nem volt monoton
hatékonyan beszélt különböző helyzetekben, egyénekkel és egy kis csoportban egyaránt, és ezáltal kifejlesztette az ún beszéd illemtan
a mesemondást minden kommunikációs készséggel integrálva használta az ötletek kifejezésére és az ismeretek fejlesztésére
Visszacsatolás
Jelenleg a visszacsatolás jelenségének reflexióival inkább implicit módon, leggyakrabban, mint a pedagógiai, ill. iskolai értékelés, amelyet a szakirodalom részletesen kidolgoz. A visszajelzés mint oktatási folyamat explicit elemzése és részleges folyamatainak rámutatása szükségesnek tűnik számunkra az adott szempontból. Hasznosságát főleg a tanuló hátsó kontrolljának új nézetének kidolgozásában látjuk, elfogadva a tanítás sok szerző által meghirdetett konstruktivista kiindulópontjait, i. a tanuló az iskolai oktatás aktív tantárgyaként, aktívan beavatkozik saját ismereteinek kialakításának folyamatos folyamatába.
Az első alaposabb elméleti és kutatási tanulmányok a visszacsatolásról mint információs didaktikai közegről összekapcsolhatók a programozott tanítással, valamint a kiberhajlamok és a különböző technológiai médiumok behatolásának kérdésével a tanulási folyamat irányításának eljárásaiba.
Mit gondolsz, mi a kibernetikus tendenciák és a különféle technológiai médiumok technológiai behatolása a tanulási folyamat irányításának folyamataiba?
Wiemer (1960),
a kiberpedagógia egyik vezető képviselőjeként a visszacsatolást az információátadás és a visszatérés láncaként határozza meg a tanítás irányított és irányított komponensei között. A menedzsment komponens (a tanár személye) a tanítás olyan komponenseként írja le, amely információt nyújt a hallgatónak tanulási tartalom formájában. Ezek változást idéznek elő a hallgató jelenlegi állapotában (információra emlékezés, a problémára gondolkodás, hozzáállás stb.), És alapvető ösztönzőnek tartják a tanítási cél elérését. A kezelt komponens (a tanuló személye) olyan információforrás, amely tájékoztatja a tanárt a tevékenysége által okozott változásokról. Ugyanakkor visszajelzést adnak a hallgatóknak saját tevékenységük és munkájuk menetéről és minőségéről. A visszacsatolás fő célját az ún. Tézisben látja érintkező szerelés.
A visszajelzéseket illetően ebben a kontextusban a tézis gyakran kifejtésre kerül, hogy teljes mértékben ki kell terjednie annak tartalmára és eljárási oldalára, és segítenie kell a tanítás programozását, és ezáltal elősegíteni a tananyag tartalmának logikusabb és hatékonyabb porlasztását, mélyebb elsajátításuk és megértés.
Mikor történik visszacsatolás?
rögzítés közvetlenül az előadás után következik be
a rögzítésnek pontosan követnie kell a teljesítményt
elegendő számú rögzítést kell biztosítani.
A visszajelzés a tanítás részeként szintén fontos feltétele a mai iskola demokratizálódásának és humanizálásának.
A tanár és a diák közötti kapcsolat az iskolai oktatási folyamat jellegéből adódik. Ez különösen abból következik, hogy a tanuló aktívan részt vesz az oktatási és képzési folyamatban, amelyet a tanár irányít, koordinál és irányít.
A tanár-diák kapcsolat általában tapasztalt, értékelő és érzelmi attitűdként definiálható, amely abból adódik, hogy a tanár értékelte a tanuló személyiségét. A tanár elsősorban a tanuló jellemzőit és megnyilvánulásait értékeli, amelyek főleg az iskolában, az oktatási folyamatban mutatkoznak meg, ugyanakkor értékeli azokat a személyes, emberi tulajdonságokat is, amelyeket a tanuló az iskolán kívül mutat fel.
A tanár és a diák kapcsolatát gyakran befolyásolja az első benyomás (halo effektus) → Kívánatos, hogy a tanárok "kissé elhalasszák a tanuló megítélését", és további információkkal és a hallgatóval szerzett tapasztalatokkal javítsák ki.
A tanár-diák kapcsolatban a verbális és a verbális kifejezéseket is alkalmazzák. Křivohlavý (1981) szerint a tanár nem verbális kifejezésekkel kommunikálhat a diákokkal, például: paralingvisztika 1, nézet 2, arckifejezések és pantomim 3, gesztusok és proxemika 4. Helus is elmagyarázza nekünk, idézem: "lásd a kialakulóban lévő és kialakuló gyermeki személyiségnél \ 5 5, valamint a pedagógusra vonatkozó követelmények, hogy figyeljenek a tanulóra és hasonlókra.
A TANÁR ÉS A TANULÓK KAPCSOLATA
A tanuló tanárhoz való viszonyának jellemzői
definiálhatjuk a tanuló és a tanár közötti érzelmi kötelék intenzitásának és minőségének → minél idősebbek a diákok, annál kevésbé csökken az érzelmi kötelék és nő a racionális kötelék,
a hallgatók értékelik a tanár pedagógiai, emberi és személyes tulajdonságait,
A tanár-diák kapcsolat fogalma
Helus szerint a tanár-diák kapcsolat fogalma a következő:
1. Koncepció:
"Pedagógiai kapcsolat \" fogalmának hívják. A tanár-diák kapcsolatot az én egy diádikus kapcsolati modellje alapján értjük. Lényege, hogy ilyen feltételeket teremtsen a tanár interakciójában, amelyek alapján azonnali interperszonális tanár és hallgató kapcsolata.
Ebben a felfogásban van a személyiség lényege, a tanár-diák kapcsolat olyan lesz, mintha az uralkodó érdek lenne, amelynek bizonyos mértékig a tanítás enged. Ezt a koncepciót tehát egyoldalúnak tekintik.
2. Koncepció
ellentétes pozícióktól függ, t. j. a tanár kritikája, mint "gyenge láncszem" az oktatási folyamatban. A tanár általában megmutatja akaratát a tanításban, a hallgató személyiségétől függetlenül, kényszerítve a munka ütemét ahelyett, hogy lehetővé tenné a saját ütemének megválasztását. Irreális teljesítményeket vár el a diákoktól, nem ad visszajelzést nekik.link a tanulás menetéhez, feleslegesen neurotizálja őket.
Ez a koncepció kizárja a tanárt, mint az iskolai tanulók fő oktatási forrását, és vitatantervekkel helyettesíti. Elfeledkezik arról, hogy a tanár, mint emberi tényező kizárása a tanításból és annak tűrhető szinteken túli pótlása sajátos tanulási zavarokat okozhat, amelyek csalódottsághoz, nélkülözéshez vezetnek, és negatív következményekkel járhatnak a személyiség további fejlődésében.
3. Koncepció
felszólít a tanár és a hallgató közötti sztereotip interakciós minták leküzdésére, amelyek hátrányosan befolyásolják a hallgató tanulási teljesítményét, hogy kialakuljon a tanuláshoz való pozitív hozzáállása (pl. a tanár elvárásainak hatása a tanuló teljesítményére, a tanár különböző reakcióinak hatása a diákok sikerére vagy kudarcára, tehát (úgynevezett kauzális hozzárendelés); azon a tényen alapul, hogy a tanár-diák interakció alakul ki, amely szerint a tanuló kudarcának okait jelentősnek sorolják). Ily módon negatív interakciós körök jönnek létre és elmélyülnek, amelyek elmélyítik a tanár és a hallgató közötti elégtelen (vagy már hiányzó) kapcsolatot.
Külföldi kutatások szerint a hallgatók szakmai munkájukra adott visszajelzéseit egyértelműen elutasítja a tanárok csoportja:
Az ilyen tanárok megértik vertikális kapcsolatban a tanulóval szembeni helyzetüket - fent a tanár, alatta a hallgató.
Másrészt a tanárok által a tanárok általi értékelés folyamata közös a tanárok körében:
szabadságot és felelősséget adva
Az ilyen tanárok horizontálisan értik a diákokkal való kapcsolatukat - nem emelkednek föléjük, hanem bizalmukat mutatják.
A menedzsment típusai (a tanár hozzáállása a diákokhoz)
A menedzsment jellemzői (a tanár hozzáállása az ilyen típusú hallgatókhoz)
A hallgatók tipikus reakciói az említett irányítási típusra (a tanár hozzáállása a diákokhoz)
1. Szigorúan autokratikus tanár
A hallgatók folyamatos ellenőrzése.
A tanulók engedelmeskednek, ugyanakkor neheztelést kezdenek érezni a tanár iránt.
Azonnali benyújtás és feltétel nélküli fegyelem szükséges.
A tanulók kerülik a munkát.
A tanár nem használja a dicséretet abban a hitben, hogy a gyerekek el vannak rontva.
A hallgatók továbbra is ingerültek, nem mutatnak együttműködési hajlandóságot, hajlamosak az intrikákra.
Hiányzik a bizalom a hallgatók önállóságában.
A tanulók észrevehetően elhanyagolják munkájukat, ha a tanár nem felügyeli őket.
2. Prajúco-autokrata tanár
A tanár nem veszi észre, hogy autokrata.
A legtöbb diák szereti a tanárokat, de azok, akik jobban ismerik, nem biztos, hogy kedvelik.
Gondoskodik a diákokról, érdekli őket.
A tanulók alig mutatnak kezdeményezőkészséget, és továbbra is várják a tanár utasításait.
A tanár hozzáállása a diákokhoz az, hogy a diákok tőle függenek.
Minden bizonnyal lassul a tanulók egyéni fejlődése.
A tanár úgy véli, hogy csak ő inspirálhatja a kollektív munkát.
A kollektív munka eredményei mennyiségileg és minőségileg egyaránt jelentősek lehetnek.
3. Liberális tanár
A tanár nem bízik a diákokban, nem hiszi, hogy képesek lennének önállóan tenni valamit.
A hallgatóknak nincs lelkesedésük, és munkájuk hanyag.
A diákok kezdenek kerülni a munkát, irritálódnak egymással érintkezve.
Nincsenek világos céljai.
Nem ösztönzi és nem is undorítja a hallgatókat; nem számol el a munkájukkal, nem segíti őket a tanácsaival.
A diákok nem tudják, mit tegyenek.
4. Demokrata tanár
A hallgatói csapattal együttműködve tervez és dönt.
A tanulók szeretik a munkát, szeretik egymást és szeretik a tanárokat.
Segít, irányít és gondoskodik az egyénekről anélkül, hogy szem elől tévesztené az osztályt.
Mennyiségi szempontból a hallgatók munkája magas színvonalú.
Arra ösztönzi a tanulókat, hogy a lehető legnagyobb mértékben vegyenek részt az osztály kollektív életében.
A diákok tiszteletteljesek egymással és felelősségtudattal rendelkeznek.
Objektív módon dicséri és elítéli.
A cselekvés motívumai, a hallgatók viselkedése nem függ a tanár jelenlététől.
A tanár-diák kapcsolat jellemzőinek és reakcióinak táblázata
Néhány tanár számára a hallgató visszajelzése aggodalmat jelent, mások számára reményt. Ahhoz azonban, hogy a hallgatók visszajelzései valóban értelmesek legyenek, fontos tisztában lennünk néhány tényvel:
Próbáld megnevezni ezeket a tényeket számunkra!
1) A visszajelzés magában foglalja az értékelést is.
Mi az a minősítés?
Az értékelés olyan képesség, amelyet elsajátíthat vagy nem. Az értékelés egy összetett tevékenység, amely orientációs elemeket tartalmaz.
Az értékelést egy ilyen folyamat célzott korrekciójaként értjük, amely visszajelzés formájában információt kínál a tanítási folyamatban részt vevő személyeknek, amelynek célja a hallgatók gyenge teljesítményének kijavítása, valamint az oktatásban alkalmazott stratégiák és módszerek megfelelő módosítása. tanítás. Ez azt jelenti, hogy a tudást nem a tananyag bizonyos területéről szerzett információk halmazaként tekintik, hanem mint kompetenciát, amelyet a hallgató fejlettségi szintjén gondolati műveletekhez használ.
Mit hoz az értékelés?
A tanuló teljesítményének értékelése nem csupán információt nyújt a hibáról, hanem természeténél fogva lehetőséget ad a javításra is. Az értékelésnek ezért fejlesztő eszköznek kell lennie a hallgató számára, és a tanulási feladatok operatív szintjeinek hierarchiáján kell alapulnia.
Az értékelés heteronom és autonóm megközelítésének, mint a visszacsatolás egyik formájának összefüggését a tanításban Kosová (1997) is rámutat, amely az autonóm értékelés kapcsán a tanuló önértékeléséről beszél, amelyet három lépésben határoz meg:
Az első lépés
a hallgató belső elfogadása a tanár értékeléséhez, azaz a hallgató belső beleegyezése az értékelésbe. Feltéve, hogy az értékelés feltárja a hiba okát és megmutatja, hogyan kell eljárni az ismétlődés elkerülése érdekében. Kialakító jellegűnek kell lennie.
A második lépés
az értékelés átalakulása a hallgató önértékelésévé. Ha a hallgató elfogadta az értékelést, akkor elfogadja azokat a normákat és kritériumokat is, amelyek alapján értékelik. Az ilyen kritériumok is annak kritériumává válnak.
A harmadik lépés
ez a hallgató önszabályozása, és a hallgató saját tudásának eredménye. A hallgató reálisan elérhető célokat tűz ki maga elé, és elmagyarázza az ezek elérésére irányuló erőfeszítéseket.
Ez az önszabályozás területe, figyelemre méltóságuk és viszonylagos függetlenségük a tananyag tartalmától.
Így a következő fázisokon keresztül kezd tanulni:
a kiválasztás irreleváns, képes legyen feltárni az alapvető információkat
a memorizált megértése és bemutatása, a tanultak magyarázata, példákkal való demonstrálás
a tanultak integrálása, a tanultak saját szavaival történő reprodukálása.
Más szavakkal, az oktatási folyamat két funkciója:
új tudástartalmak közvetítése - külső szféra
a megszerzett mennyiség és minőség ellenőrzése
ismeretek és készségek - a hallgató reakcióinak szférája
ÁBRA: A visszacsatolás dimenziói az értékelési folyamatban a hallgató tanulási tevékenységeiben: