A Smolník 2015 Mountain Run (HBS) után valamit pletykáltak egy hosszabb pályáról, talán egy új eseményről. Igen, volt ötlet a HBS-hez kapcsolódó ötvenről. Mielőtt zöld utat adtunk neki, úgy döntöttünk, hogy először megkérdezzük a futókat. A tél elején kérdőívet küldtünk ki, és körülbelül 126, egyértelmű következtetéssel ellátott választ kaptunk. A vertikális versenyek kapták a legtöbb szavazatot.
A verseny projektje november/december hónapban kezdődött, Tomi erre összpontosítva. Készített egy dokumentumot, amelyre törekedtünk, és végül támogatást kaptunk az alapítványtól ČSOB. 2015 végén biztosan a legerősebb partnerünk volt. Fokozatosan más partnerek is csatlakoztak a verseny támogatásához. Közülük sokan nemcsak a nyerteseknek, de minden versenyzőnek is dedikálták termékeiket. Érdemes megemlíteni: Panta Rhei, Kneipp, Pepsi, Yak Stream, VitalCity.sk, Birell, Vavrys és Emil Henček, akik a Deva csokoládéit szolgáltatták.
Minden online versenyző, aki regisztrált az előre meghatározott időpontig, funkcionális és nagyon szép LaSportiva pólót kapott. A Birell sör, a Pepsi, a Kneipp tusfürdő, az Agave # 9 energiagél és a Deva csokoládé mindenkinek jól esett. Valamint egy ital és ebéd - tészta a verseny után. Minden versenyző, aki a limitben végzett, megkapta a verseny logójával ellátott emlékplakettet. Az előzetesen regisztrált versenyzők nevezési díja 10 EUR, a helyszínen 15 EUR volt. Úgy gondolom, hogy a tavalyi HBS start-up csomag példáját követve a nevezési díjat tekintve ismét többszörösen hoztuk a résztvevőket. A díjazottak Martina Tajtaková művésznő szobrocskái mellett az Inov8 tárgyi díjait, a Panta Rhei könyveit és egyéb apróságokat is kaptak. A versenyélményről nem is beszélve.
Vágány
A pálya ötlete az elején teljesen más volt. Elindultunk a Volovské vrchy főgerincének oldalára. Kotlinecet (974 m tengerszint feletti magasságban) és Pipitkát (1225 m tengerszint feletti magasságban) akartuk használni. Egy felfedező utat is elvégeztünk rajta, és nagyon érdekes "egypályás" járdákat találtunk. Gondolkodásom fordulópontja karácsonykor következett be, amikor elindultam futni Kobyliarba (1271 m tengerszint feletti magasságba). Tomi természetesen csatlakozott. A kancát egy hegygerinc szorosan összeköti az Arany-asztallal (1322 m tengerszint feletti magasságban, a Volovské vrchy legmagasabb csúcsa). Az Aranyasztalnál Heker által elég gyakran futottunk a hegygerincen. Körbejártuk a Bystrý potok völgyét (ahová a kezdeti emelkedő után futottál), de nem nagyon érintették az említett Kobyliart. A karácsonyi futás tehát fordulópontot jelentett az égbolt felkutatásában, mert közvetlenül a völgyből akartam futni Kobyliarig, és megkerülni az Aranyasztalt. Időhiány, sötétség, jég és az emelkedési út ismeretlensége miatt végül nem a csúcsra futottunk, hanem a Bystrý potok völgyét annál inkább feltérképeztük. A világon elhatározták, hogy a skyrace-et a völgybe helyezik, ahol belül és kívül dinamikusan lehet emelkedni és zuhanni.
Tomáš Kačmarčík, fotó: Martin Bartoň, vetroplachmagazin.sk
Karácsony óta térképezzük a pályát, kipróbáltunk különféle alternatívákat, figyeltük a távolságot, a magasságnövekedést, de a terepet is. A fent említett kobiliar különösen problémás volt. Tomi több külön futást is végrehajtott, amelyek során barátja, Peťo Múdry kísérte. Az eredeti pályára némileg hatást gyakoroltak a hatóságok és a természetvédők. Az engedélyek feldolgozásakor (amelyekről Tomi egyedül gondoskodott) voltak helyek és bizonyos telkek, amelyeket meg kellett kerülni. Elvesztettük a magassági métereket, így azokat az utolsó kilométerekre kellett összegyűjteni.
Annak érdekében, hogy hivatalosan is skyrace-nek nevezhessük a versenyt, megújítottam kapcsolatomat ISF (Nemzetközi Skyrunning Szövetség) és megpróbált megegyezni. Egy ideje dolgoztam az engedélyezéssel, így ismerem a márkák illegális használatának kockázatait és büntetéseit. Az ISF márkáit törvényesen kezeli, ezért nem akartunk kockáztatni. Úgy gondolom, hogy versenyünkkel és elképzeléseinkkel az ISF vezetése foglalkozott, és segítettek a Szlovák Skyrunning Szövetség hivatalos formába hozatalában. Márciusban sikerült, de csak április elején jelentettük be a nyilvánosság előtt. Sztori SSkyA hosszú távú futás volt, és erről többet megtudhat a www.skyrunning.sk weboldalon.
Mišo Rajniak, fotó: Peter Kovaľ
Versenyek előkészítése a terepen
Május 20-án, pénteken kezdtük a felkészülést a terepi versenyre, reggel minden szükséges dolgot elhoztunk Elizabeth házához, amely a létesítményünk lett. Radka kora este hozta a többit. Segített a csomagok elkészítésében és különösen a versenyek moderálásában. A szervezõi csapat helyi, szerencsétlen részével olyan dolgokon mentünk keresztül, amelyeket aznap a bûncselekmény helyszínén biztosítani lehetett. A pályát 11.30-kor állítottuk be. 22.30-kor végre elkészültünk a jelöléssel. Sajnos hiányzott a jelölés spray, ezért a verseny kezdete után szombaton kellett kijelölnem az utolsó szakaszokat. Péntek este volt egy rövid találkozó, amelyre kiszaladtunk az erdőből. Az uzsonnákat felosztották. Fél hat után reggel találkoztunk. Előkészítettük az ívet, én a CocoHydro-t zenekarokká készítettem, frissítőket küldtem a posztjaikhoz. A versenyzők száma fokozatosan gyarapodott, és Smolníkot kezdte feltölteni az egetfutó, akik véleményem szerint nem is sejtették, mi vár rájuk a pályán:-)
A verseny menete
Megfogta a versenyzők vezetőit Matúš Vnenčák, ami az utolsó kilométerekre vezetett. A pálya könyörtelen volt, Matúš pedig sajnos legyőzte az utolsó kilométereket. A görcsök megfosztották tőle az első helyet. Kihasználta a helyzetet Mišo Rajniak, aki az utolsó frissítőnél minden erejét mozgósította, és több mint 3 perces vezetéssel ért célba. Mišo kezelt egy huszár darabot, és nem csak ragyogó stratégiájával és kiváló teljesítményével. Kevesebb, mint három óra alatt meghódította a pályát, és ezt akartuk. Az ISF szabályai szerint a Skyrace-t három órán belül képesnek kell lennie legyőzni legalább az első versenyzőre. Matúš nem volt messze, kevesebb mint egy perc hiányzott a három órás határidőtől. Kár. Tehát a pálya pontosan olyan, amilyennek lennie kell, ami azt jelenti, hogy nem lesz könnyítve:-)
Matúš Vnenčák, fotó: Martin Bartoň, vetroplachmagazin.sk
Nem tudjuk, hogyan küzdöttek a női kategóriában. Hiányzik a frissítők friss időszaka. Ezen a területen dolgozhatunk a jövőben, de ez elsősorban a költségvetés kérdése. Tamara Tinta Magyarországról az első helyet szerezte meg. A miénk Kiss Marina kevesebb mint nyolc percig adják.
Nagyon örülünk, hogy egy ilyen erős csapat ellátogatott Smolníkba. Többek között a Skyrace-en harcolt Tomáš Kačmarčík, Peťo Volnár, Filip Kristl. Julo Kaľavský ő is eljött a versenyre, bár előző este egész nap utazott. Nem is beszélve a lengyelekről Szymon és Andrzej TOP 10-ből, és természetesen Ákoša Eördögha Magyarországról, aki majdnem a harmadik helyet szerezte meg Pete Fran Breznoból. Egy percnél kevesebb különbség volt. A jövőben több nőt szeretnénk látni az elején. De ez az egyesület szerepe is, amelynek meg kell mutatnia a meredek dombok varázsát a nagyközönségnek, nemcsak a futó közönségnek.
A TOP 3 mindkét kategóriában, fotó: Peter Kovaľ
Összegzésként megállapítható, hogy minden zökkenőmentesen zajlott, és a "leguggoló" versenyzőhöz való egyetlen utat és az eredmények hibáját leszámítva semmi negatívat nem vettünk észre. Nem bánom a pálya előkészítésének, jelölésének és takarításának szentelt három "teljes munkaidős" napot a mezőnyben. Számunkra is nagy élmény volt.
Köszönet mindenkinek, aki segített a versenyen. Mindannyian nagyszerűek voltatok!
Öcsémmel várjuk, hogy egy év múlva újra találkozhassunk mindannyian!
Abszolút nyertes, fotó: Peter Kovaľ
A verseny győztese, Mišo Rajniak nagyon szépen leírta nemcsak a szervezéstől, a pályától, hanem magáról a versenyről alkotott benyomásait is az égbajnokság, konkrétan az égbolt verseny "tudományágában". Számos versenyzőtől kaptunk pozitív visszajelzéseket.