Szia, öreg anya, az egység szerepel a jelentés kártyán! És dicséretet is kaptam az oklevelemért, egy könyvért egy rigóról vagy arról, amit kaptam, és tudod, mit tettünk. Mischléně, fogunk fagyit készíteni, amikor megkapja? . Aaaaanooooo!
MischLienka, telefonhívás a jelentés kártya napján
Számomra a nyári szünet általában június közepén kezdődött. Vagyis előkészületek azokra. Szükséges volt a megfelelő felkészülés, hogy ne felejtsem el magammal vinni valamit. És így két hétig ettem az idegeinket, mindent fűrészeltem, anyámnak mindent meg kell mosnia, mit vegyek, amit igazán nem felejthetek el elpakolni. Mintha egy expedícióra készülnék a világ szélére. Mert ezek nélkül a rövidnadrágok, szandálok, csak az a pulóver, csokornyakkendő, Tarzanról, Old Shatterhandról és Firehandról szóló könyvek (később a könyvek között felfedeztem Sherlock Holmes kalandjait a nagymamám között a könyvek között! Ha!), Hal, zsírkréta, büdös markerek, kréták és papírhalmok, egyszerűen nem tudtam elmenni sehova.
A bejelentési kártya napján felöltöztem, felvettem egy redős szoknyát és egy blúzot fodros, rózsaszín harisnyával és kék magas sarkú cipővel, amelyet embereink vásároltak nekem Magyarországon. A mai napig emlékszem, hogyan cipeltem magam királynőként, végig botladoztam. A legnagyobb tragédia az volt, amikor egy nap már nem vettem fel azokat a cipőket. Szerencsére elutasítottam inspirációmat a Hamupipőke iránt, azzal, hogy pusztán gyakorlati okokból mindenáron levágtam az ujjaimat és megtömtem őket. Elmentem balettozni. Ööö, és ott ezeknek az ujjaknak csak lábujjhegyre kell állniuk. Fogtam egy füzetet a tanárnak, és felcseréltem egy jegyzőkönyvre. Osztálytársaimmal még mindig az osztályban vitatkoztunk, ki küldjön képeslapot kinek. Az egyetlen dolog, ami megakadályozta, hogy hazafussam, lila fóliában lengettem a bizonyítványt, a cipőm volt. ÜNNEPEK elkezdődtek!
Amikor nagyon vársz valahova és gyerek vagy, nem érdekel, milyen az időjárás, nem foglalkozol a közlekedési móddal és hasonló dolgokkal. Így reggel, amikor felkeltem, nem is akartam reggelizni, mert a nagymamámnál béreltem. Nem zavart, hogy a mieinknek a terjedelmes poggyászommal kellett a lakás felét elvinni. Csak túlélni az utat.