Európa ismét észreveszi a gabonafélék szlovákiai tenyésztését. A zseniális Kábrt - Bartalos - Szamák trió korszaka után, amely az 1980-as években gondoskodott a kenyér önellátásáról, Zalabai Gyula naptenyésztő kiváló gabonafélékkel érkezik. Zalabai emlékezteti az autószerelésben részt vevő országot, hogy növekedésének egyik pillére lehet az intelligens mezőgazdaság. Olyan, amely funkcionális betegségeket kínál egy beteg civilizáció számára.
A táplálkozási szakemberek funkcionális ételeket ajánlanak az embereknek. Hogyan válnak hasznunkra és hogyan viszonyulnak a gabonafélék tenyésztéséhez?
A funkcionális ételek azok, amelyek előnyösek az emberi egészségre. Kevesebb, mint egy évszázad alatt annyira eltávolodtunk az egészséges táplálkozástól az intenzív mezőgazdasági termelés, az ipari élelmiszer-feldolgozás, valamint az életmódunk révén, hogy vissza kell térnünk a gyökereihez és a növénynemesítéshez, amely nélkül nem tudjuk elképzelni az életünket. Így például fehér, sárga és lila szemű búzafajtákat tenyésztettünk.
A modern táplálkozás trendje a kenyér és a teljes kiőrlésű lisztből készült kenyér. Magasabb rosttartalommal rendelkeznek, és minden értékes mikroelemet és vitamint tartalmaznak. Mi a fehér szemes búza előnye?
A sima fehér liszt régóta a virágzó és ízletes konyha szimbóluma a nyugati civilizáció számára. A liszt klasszikus „simán” őrlésénél azonban a bennük lévő mikroelemeket és vitaminokat a bevonórétegekkel együtt eltávolítják.
Színük elárulja, sötétebbek és elegendő tannint tartalmaznak. Ezért keserű ízűek. De a teljes kiőrlésű liszt vagy a fehér búza grahamlisztje ugyanolyan fehér, mint a közönséges búzaliszt, mégis csaknem száz százalékban tartalmaz rostot és minden mikroelemet. Hamarosan regisztrálunk egy ilyen fajta tavaszi fehér búzát.
Kétféle búzát tenyésztett sárga liszttel. Mi teszi figyelemre méltóvá őket?
Ennek a búzának a hozzáadott értéke a karotinoid lutein magasabb tartalmában rejlik, amely erős antioxidáns, és hozzájárul az egészséges látás fenntartásához. A napfény az életkor előrehaladtával károsítja a retinát, de a lutein megvédi - lassítja a retina degeneratív változását és gátolja a szürkehályog kialakulását. A lutein természetes formájában a növényekben található, és védett a napfény káros hatásaival szemben. Manapság az orvosok szintetikus luteint írnak fel az embereknek tablettákban. Nem lenne jobb, ha minden reggel reggeli péksüteményekhez kapnánk a kívánt adag luteint? Az azt tartalmazó fajták sütési tulajdonságai nagyon jók, a legmagasabb kategóriába tartoznak.
A molnárok és a pékek ismerik a sárga búzaliszt hatásait?
A pékségek még nem fedezték fel ezt a kivételes lisztet. Talán azért, mert a gabonát őrlő malmok nagyok, gyakran 100–120 ezer tonna kapacitással. Ilyen búzával nagy malmokhoz jutni nem könnyű. Nincs más hátra, mint ezt a lisztes oktatást, reklámot, marketinget csinálni. Ez vonatkozik a bíborlisztes búzára is. Magas antocianin tartalom jellemzi. Ezek olyan anyagok, amelyek erős antioxidáns hatással bírnak. A testben elfogják az ún szabad gyökök, amelyek által. én. megelőzni a rákot. Még messze nem élünk a természet adta lehetőségekkel és az új, különleges tulajdonságokkal rendelkező gabonafélék nemesítésével.
Mintha nem tenyésztővel, új értékes tulajdonságokkal rendelkező fajták létrehozójával beszéltem volna, hanem biokémikussal, orvossal. Amit a tenyésztőnek tudnia kell, és hogyan válik az ember?
Azt mondják, hogy az élet valójában egy nagy véletlen. Ez az én esetem is, de az egybeesések nem önmagukban jönnek, őket segíti a család és az embert körülvevő környezet. Šiaov közelében, Pastovcén nőttem fel, ahol May achátvirágok, nyári érett szemek, őszi szőlő és friss földimogyoró illata volt. Nagyapám gazda volt, 15 hektáros gazdasággal és lelkes olvasóval. Feldühítette nagymamáját, mert még ebédnél olvasott. Nagybátyám matematikát tanított, bátyja irodalomkritikus volt, a szépirodalom szerelmeseinek széles körével. Tetszett az irodalom és a matematika, de még inkább a genetika. Amikor a bátyám egyszer Dubinin orosz genetikus tudományos regényét adta nekem genetikáról, viselkedésről, felelősségről, a sorsom eldőlt.
Azt mondják, hogy a készség vár a boldogságra, és egyesek ezt hozzáteszik a kiválasztottakhoz.
Nem tudom, bár lehet, hogy lesz valami. Egész szakmai életemet a Solary tenyészállomásán töltöttem, a Kis-Duna árterén fekvő Žitný ostrov kis településen. Ľudovít Venéni, a szlovák tenyésztés atyja állt a születésénél. 1888-ban született, 36 évvel később született Melicher Bartalos, 1960-ban pedig további 36 évvel én. Soha nem gondoltam erre a triádra, de egyébként érdekes csillagkép.
De semmi nem történik önmagában az életben. Hogyan került be a Solarba?
Bátyám, író hozott ide, aki találkozott Ľudovít Rákócz-szal, Dr. Bartalos jobb kezével. Mindkettő nemcsak tenyésztő volt, hanem széles körű érdeklődésű ember is - a természettudományoktól a filozófián át a művészetig. Amikor meghallották, hogy szerelmes vagyok a genetikába és a nyitrai VŠP-n tanulok, vállalati ösztöndíjat kaptam. Mondd, véletlen, szerencse, sors volt?
Hatással voltak rád a szolár tenyésztők?
Igaz. Különösen filozófiájával, a tenyésztés szemléletével. Megszállott az új, akkor különösen termékenyebb fajták szaporodási vágya, ugyanakkor hatalmas tiszteletet és alázatot tanúsítottak a természet iránt. Veneni az első világháború alatt orosz fogságba esett. A szibériai Tomszkban az oroszok felfigyeltek tehetségére, és egy intézetbe mentek, amely a legjobb búzafajtákat választotta ki. Kemény szibériai búzagyűjteménnyel tért haza. Egy évszázaddal később csapatunknak, amelynek tagja egy nagyszerű kolléga és nagy személyes támogatásom, Csémy Tibor, sikerült a tavaszi durumbúzafajták gyűjteményét tenyészteni. Oroszországban, amelynek összehasonlíthatatlanul nagyobb a piaca, mint Szlovákiában, a napelemes durumka - durumbúza - regisztrációját készítik elő
Nagy siker?
Igen, mert ez azt bizonyítja, hogy nemcsak Szlovákiában vagy a környező országokban, hanem Oroszországban is, a feltételek hatalmas szóródásával durumkánk nagyon jó eredményeket ad. Nemrégiben zabot tenyésztettünk a Solary-ban, őt is beírták Oroszországba, és most regisztrációs tesztekre küldtük Írországba. Az új fajta nagyon széles területet ölel fel - Moszkvától Dublinig - és minden országban csúcsteljesítményt ér el, ahol élelmiszer-zabunkat tesztelik. Görögországban és Olaszországban forró vasunk a tritikála tavaszi fajtája - a búza és a rozs keresztezése. Itt használják szilázs és szilázs készítésére.
A szovjet korszakban Oroszország gabonát importált, és mára világexportőrré válik. De hol van a szlovák parketta? Bár gabonát exportálunk, az árakról nem döntünk. A tenyésztésben érvényesülhetünk, amikor a külföldi gabonafélék még otthon is túlsúlyban vannak?
És miért nem? Végül is ez egy normális üzleti tevékenység. Az éket kidobják ékkel. Szlovák fajtákat eladhatunk külföldön, amit nagyobb léptékben szeretnénk megtenni. A fajták használatáért licencdíjat fizetnek, amelyek nemcsak cégünket, hanem az államot is táplálják, mert tőlük adót fizetünk Szlovákiának.
Minden területnek megvan a maga talaj- és éghajlati sajátossága. Hogyan lehet tenyészteni egy olyan fajtát, amely ide-oda jó?
Igaz, hogy a fajtákat a termesztés körülményei között kell tenyészteni. Ha meg akarjuk határozni annak a területnek a méretét, ahol termeszteni fogják, akkor megkérdezhetjük magunktól, hogy csak Szlovákia vagy a Kárpát-medence, vagy akár Ukrajna, Románia vagy Törökország az. Ha bizonyos meghatározott jellemzőkkel rendelkező fajtákat hozunk létre, akkor szándékosan és pontosan tudhatjuk és ismerhetjük a tenyésztést - a növénytermesztéssel kapcsolatos üzleti tevékenységünket.
Ami a gabonatermesztés sikerének feltétele?
Az olyan kis országok, mint Szlovákia, nem képesek átlagos paraméterekkel termelni a gabonát. Ha sikeresek akarunk lenni, meg kell tennünk valami különlegességet, amivel másutt még nem rendelkeznek. Tehát nincs más választásunk, mint speciális fajtákat, magasabb hozzáadott értékű fajtákat tenyészteni és termeszteni. Franciaország, Nyugat-Európa legnagyobb gabonatermelője, 35 millió tonna búzát termel évente, többnyire 10–11 százalékos fehérjetartalommal. Szlovákiában is sok ilyen nagyon átlagos búzát termelünk. Azonban nem érjük el ugyanazt a hatást, mint a franciák. Egyrészt kínálatunk kicsi, és különösen messze vagyunk a nagy tengeri kikötőktől. Észak-afrikai piacokhoz sem férünk hozzá, mint Franciaországhoz. Arról nem is beszélve, hogy a gazdáknak nincsenek erős értékesítési szövetségei, amelyek gabonát el tudnának adni.
A tenyésztési specialitások lehet a lehetőségünk?
Igen, de Ausztriaként kiváló minőségű búzát kell kínálnunk. Az osztrák gazdálkodóknak korántsem ugyanazok az agroökológiai feltételei, mint a szlovák gazdáknak, de évente 500-600 000 tonna kiváló minőségű búzát exportálnak Olaszországba. Ezt mi is megtehetnénk, de a szervezetlenségért külön fizetünk. A gabonakereskedelem spontán. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy 1989 novembere után 30 évvel nincs működő mezőgazdasági struktúránk.
Szlovákia nem használja ki gabona potenciálját - sem tenyésztést, sem termesztést. Hogyan lehet megragadni?
Tényleg nagyon jó ökológiai feltételeink vannak mindenféle gabona termesztésére. Vannak képzett vállalkozók, olyan vállalatok, amelyek nagyon magas szinten termelnek. Vannak fajtáink is, amelyek alapján egy bizonyos üzleti terv elkészíthető. Csak egy dolog hiányzik: csatlakoznunk kell és el kell kezdenünk a közös munkát.
Hogyan lehet az, hogy nem tudunk egyesülni, együttműködni az egész országban az összes gabonafélék sikereinek nevében? Kinek kell előállnia ezzel a javaslattal?
A javaslatnak alulról kell érkeznie. Felülről az együttműködést csak okosan kell motiválni. Többet kell kommunikálnunk egymással arról, hogy mi zavar minket, akkor mintha ezek a gondolatok önmagukban jönnének. Körülbelül. én. lemondtak a tavaszi árpa tenyésztéséről is, hogy a maláta árpa szlovákiai tenyésztése ne vesszen el. Nem könnyű, mert nem elég csak jó fajták, de közelebb kell kerülnünk a termelőkhöz. De már megtaláltuk a módját ennek elérésére.
Üzleti partnerünk, Osivo Zvolen malátagyárral rendelkezik Levice-ben. Szlovákiában mindig kiváló malátaárpa termesztett, amely a hazai tenyésztés fajtáin alapult. Ma azonban a gazdák többnyire külföldi fajtákat termesztenek. A Zvolen lakosságának azért is sikerült megmentenie szlovák maláta identitását, mert hagyományokra és minőségi szlovák fajtákra támaszkodhattak. Brüsszelben oltalom alatt álló eredetmegjelölést kaptak a Levický maláta márkához. A malátaárpa napvázai fokozatosan válnak csontvázává.
Tenyésztjen új fajtákat, terjessze ki azokat a termelési területekre, termeljen malátát és használjon szlovák sörben. Ez olyan nehéz?
Nem hiszem. Tavaly megengedték számunkra az IS Maltigo különféle maláta árpát, nagyon jó paraméterekkel. A Zvoleni magvakkal együtt azt szeretnénk elérni, hogy a Levický maláta ebből a fajtából készüljön. Ha szlovák sörről beszélünk, akkor azt szlovák malátából kell készíteni, amelynek alapja a szlovák fajta. Besztercebányán van egy sörfőzde, amely eredeti szlovák alapanyagokra épít. Trenčín környékén folytatják a komlótermesztést, és a malátánk bezárja az egész láncot. Tavaly az Urpiner lett a cseh sör. Amint láthatja, megértjük munkánkat, csak rá kell hangolnunk és együtt kell működnünk saját érdekünkben, Szlovákia és hagyományos mezőgazdasági és élelmiszer-identitása érdekében.
A kérdés a következő: Magunk akarunk maradni, vagy csak jó vezetői dolgozók lehetünk, akiknek munkája és ügyessége egy külföldi márka alatt rejtőzik. A maláta példája lehet a jó alulról felfelé építkező együttműködésnek?
Megteheti, mivel a tenyésztéstől a vetőmagtermesztésen át a termesztésen át az árpa magjának malátává történő feldolgozásáig kész és már megvalósult a kapcsolat. Szeretnénk még valami jobbat? Megtesszük az első lépést. Eddig kis mennyiségről lenne szó - csak mintegy 20 ezer tonnáról, mert ilyen a kapacitás valódi szlovák maláta előállítására Levice-ben. Ez példa lehet más típusú gabonafélék tenyésztésére, termesztésére és feldolgozására is.
Kiderült, hogy képesek vagyunk megtalálni az utat egymáshoz, és felhasználni Szlovákia természetes lehetőségeit és népünk művészetét. Mindez azonban lassan megy. Miért?
A probléma az, hogy nem tudjuk feldolgozni azt, amit otthon megnövünk. Nyers durumbúzát exportálunk. Területei már 40 000 hektár szinten vannak, ami a szlovákiai búza teljes területének tíz-tizenegy százaléka. Mi lenne, ha otthon dolgoznánk fel? Először a durumbúzát búzadarává kell őrölni, a durva lisztet, amelyből a tészta készül. Van már némi hozzáadott érték. De még jobb lenne, ha a lisztet tésztává változtatnánk. Nem normális, hogy durumbúza teherautókat exportálnak Olaszországba, ahol tésztát készítenek vissza Szlovákiába. 3 vagy 4 eurót fizetünk kilogramm tészta után, de csak 22 centet kapunk kilogramm búza után. Ha jobban akarunk boldogulni, ezen változtatnunk kell.
Nehéz átprogramozni a termelők szerepét a feldolgozók szerepére?
Valószínűleg hiányzik a vállalkozói szellem. Az állam is tehetne valamit annak erősítéséért. Célzott támogatásokra gondolok azoknak a tevékenységeknek a megerősítésére, amelyekből hiányzik az élelmiszer-gazdaság, és mindenkinek segítséget nyújtana. Ez hiányzik nekünk. Képzeljük el, hogy csökken a kukorica értékesítése? Hova tegyük, amikor a pajta nagy része üres? Amikor annak töredékét dolgozzuk fel, amit csinálunk. Nem csak a gabonáról van szó. Mi lesz a polcunkon? Cukor kukoricaszár? Pácolt uborkát kap Szlovákiában? Nem, ők Csehországból származnak, még a pepperoni is cseh, magyar vagy lengyel. Hiányoznak azok a banális dolgok, amelyeket egykor magunk készítettünk. Hogyan fejlődhet a zöldségtermesztés, ha a feldolgozóipar hiányzik? Ha valaki tíz hektáron termeszt paprikát, azt nem tudja eladni valahol a sarokban. Ha 400 000 hektáron termesztünk búzát, akkor nem tudjuk exportálni az egészet, a legtöbbet meg kellene dolgozni.
Azt mondtad, hogy a szlovák mezőgazdaságnak nincs struktúrája, belső megosztottsága és összekapcsolása.
Pontosan. Nyugaton a mezőgazdaság azért működik, mert jól felépített. A gazdaságok funkcionalitását az értékesítési szövetkezetek biztosítják, amelyekről csak évek óta beszélünk rólunk, és amikor létrehozunk néhányat, a kivételek tiszteletére csak formálisan működnek. Franciaországban a szövetkezetek egy része olyan területre terjed ki, mint például Szlovákia teljes szántóterülete. Egy ilyen szövetkezet minden tagját, több ezer gazdálkodót ellátja az összes ráfordítással, és az összes gabonát tőlük vásárolja meg. Nagyon nehéz bekerülni ebbe a sebességbe, pedig jó fajtáink vannak. A saját széles skálájuk van, és nem érdekeltek abban, hogy megzavarják az egyensúlyt és az együttműködést a szövetkezetben.
A szlovák mezőgazdaság előnyének a hatékony termesztést lehetővé tevő vállalatok méretének kell lennie, különösen a gabonafélék esetében. Mi a valóság?
Csak azt gondoljuk, hogy nagy előnyünk van, amikor a mezőgazdaságot a nagyüzemi termelés uralja. De meglepődnénk azon, hogy a tényleges nagyüzemi termelés Franciaországban van, bár az ottani gazdaságok területe 300, 150 helyett 100, 150 vagy 200 fölötti. Az összes ottani gazda tagja egy nagy értékesítési szövetségnek, amely együtt félmillió, sőt egymillió hektár területen terem búzát. Ami viszont nagy, de a széttöredezett szlovák vállalatok eladását tekintve?
Ez egy francia gyakorlat, amelyet érdemes követni?
A franciák együtt képesek nagy mennyiségű gabonát előállítani, együtt piacra hozni, együtt értékesíteni. Ott a gazdák nem tapasztalják azt a sokkot, hogy betakarítás előtt aláírják a szerződést. Már jóval korábban tudják, kinek adnak el gabonát - szövetkezetüknek. Megkapják érte a becsült ár 75 százalékát, és a kereskedési szezon végén, amikor mindent eladnak, mindenkinek fizetnek. A gazdák általában jó átlagárat kapnak. Ott nem kell annyira spekulálniuk, mint nálunk, mert már régen felépítettek egy megbízhatóan működő struktúrát.
Mikor érünk hozzá?
Nos, ez nehéz kérdés, de az egyik cseh közmondás szerint a szegénység megtanította Dalibort sűríteni. Helytelen azonban megvárni a változásokat, amíg teljesen el nem szenved bennünket a nyomor.
A szlovák tenyésztés aranykora a múlt század nyolcvanas évei voltak. Valamikor visszatérnek?
Nehéz összehasonlítani a jelent a múlttal. 1989 után a tenyésztési munkahelyeket privatizálták. Valószínűleg nem ez volt a legboldogabb megoldás, előnyösebb lenne erősebb egységeket létrehozni. Ugyanakkor megnyíltak a határok. Ez óriási versenyt hozott, de a fő különbség az volt, hogy a nyugat-európai tenyésztő társaságok gazdaságilag konszolidálódtak. A szlovák vállalatoknak arra kellett összpontosítaniuk, hogy miként privatizálják, hogyan fizetik ki a hiteleket, hogyan és miből éljenek holnap. Nem szentelhették magukat annak, amit preferáltak - a tenyésztésnek, míg Nyugat-Európában már nagyon erős multinacionális tenyésztő- és vetőmagvállalatok működtek. Összpontosulásuk folyamata folytatódik, miközben hazánkban az egész mezőgazdaság, nemcsak a tenyésztés és a vetőmagtermesztés, még mindig az arcát keresi, amelynek csontvázának jól fejlett struktúrának kell lennie. Hogy őszinte legyek, még mindig megvitatjuk.
Hogyan sikerült megőriznie és fejlesztenie a tenyésztést a Solary-ban ilyen körülmények között?
Abban az időben, amikor sok tenyésztési munkahelyen sokan megmentették magukat a kétségbeesett megtakarítással, az alkalmazottak elbocsátásával, a tenyészanyag terjedelmének csökkentésével, más utat választottunk. Átértékeltük a tenyésztési programokat. Befejeztük a dinnye és a gyökérpaprika tenyésztését, mert láttuk, hogy a minőségi napfajták ellenére ezeknek a növényeknek a termesztése Szlovákiában veszít a jövőből. Míg a nyolcvanas évek végén 500-700 kg hibrid dinnyemagot értékesítettek, a forradalom után ez a mennyiség 25-30 kg-ra csökkent. Ez nem tudott táplálni minket.
Hogyan jutottál ki a zsákutcából?
Úgy döntöttünk, hogy a sűrűn vetett gabonafélék szakembereivé kell válnunk. Megerősítettük az őszi és a durumbúza tenyésztését, megkezdtük a tritikálé, az árpa, a zab, a tönkölybúza új fajtáinak létrehozását, a rozs kivételével minden sűrűn vetett gabonát készítünk. Téli és tavaszi típusok egyaránt. Az első fajtákat Szlovákiában sok növényből tenyésztettük. A tavaszi búza fajtáját Szlovákiában még soha nem tenyésztették hagyományos módon. Van egy szenzációs Jarissu fajtánk, amely piacvezető. Szintén a tavaszi durumot soha nem tenyésztették Szlovákiában, most nagyon jó fajtáink vannak. A tritikálé tavaszi fajtái is. Idővel kiderül, hogy jó úton haladtunk.
A szlovákiai mezőgazdaság a gabonafélékre áll és esik. A nemesítés nem a kulcsa a gabona magasabb hozzáadott értékének?
Egyértelműen. De amikor minőségről és magasabb hozzáadott értékről beszélünk, akkor nem elég csak a gabona kenyérsütőipari minőségét látni. Beszéljünk arról a minőségről, amely a legjobban megfelel egy adott termék előállításának. Célunk különféle termékek előállítására alkalmas fajták nemesítése. Ezek iránt egyre nagyobb az igény a speciális pékségek, tészták, kekszbúzák, de a bioetanol előállítására alkalmas fajták vagy a magasabb takarmányértékű fajták iránt is.
Már vannak fajtái?
Igen, vannak fajtáink is. Tenyésztőként azonban soha nem mondhatom, hogy elegünk van belőlük. Körülöttünk minden változik, minden fejlesztés alatt áll, és a tenyésztőnek válaszolnia kell rá. A tenyésztő természeténél fogva elégedetlen lény. Például 20 évvel ezelőtt felfedezték a búzát a megváltozott keményítőszerkezettel, az ún viaszos búza. A termesztésre alkalmas búzafajtát azonban még nem tenyésztették. Ez nagy kihívást jelent a búza-tenyésztés számára a Solary-ban is. Már szívesen mentünk dolgozni.