csípőízületek

Hogyan és mikor végezzük a csípővizsgálatokat? Mikor és hogyan kell "széles" csomagolni?

A szülészeten ma már szokás babát adni papír pelenkák az első naptól kezdve. Anyáink még mindig csomagoltak minket "széles", De most valami egészen mást tanácsolnak nekünk. Hogyan lehet megfejteni ezt a rejtvényt? És mire jó ez az egész? Kezdjük jól.

Az eldobható pelenkák alkalmasak a csecsemő számára?

Eldobható pelenkák időt takarítanak meg az anyukáknak, ezalatt gondozhatnak a babával, ahelyett, hogy órákat töltenének a pelenkák mosásával, forralásával és vasalásával. Alkalmasak csecsemőnek, mert jobban szívnak, a fenék felszíne száraz marad.

Ugyanakkor a jó minőségű pelenkák elég szellősek ahhoz, hogy körülfogják a baba lábát, így túlcsordulástól védve, de ugyanakkor nem akadályozták a gyermek mozgását és nem tömítették le a bőrt áthatolhatatlanul, ami a bőr gombás betegségeinek kialakulásához vezethet.

Azonban éppen a lehetséges bőrallergiák miatt manapság egyre több anya fordul oldalra szövetpelenkák. Használatukhoz azonban szükség van valamire több gondoskodás, de sok pénz és különösen a környezet megvásárlásával megspórolhatja őket. Szövet pelenkák készültek természetes anyagok, amelyek kíméletesek az érzékeny baba bőrén.

A pelenkák megválasztása rajtad és a babádon múlik. Attól függ, mit kapsz megfelel mindkettőnek.

A csípőízületek vizsgálata

Minden újszülött alany kötelező megelőző vizsgálatok. Az adott vizsgálatok egyik törvénye a csípőízületek (helytelen) helyzetének ellenőrzése is. Közép-Európában viszonylag magasabb a DDH diagnózisának előfordulása (a csípőízületek fejlődési diszpláziája).

Ez azt jelenti, hogy a fejletlen ágyéki ízületekkel rendelkező gyermekek jelentős százaléka születik, ill a csuklós fej helytelen helyzete az ízületi foglalattal szemben. Az eredmény instabil vagy részben vagy teljesen veleszületett elmozdult csípő.

A korai akkor nagyon fontos a további fejlődéshez az ilyen jelenségek felderítése. Ha kellő figyelmet fordítanak erre a problémára, a megfelelő kezelés és gondozás megakadályozhatja a későbbi ízületi károsodásokat és mozgászavarokat, amelyek akár osteoarthritis fiatal korban.

Hogyan és mikor végezzük el a csípőpróbát?

Az újszülöttek és csecsemők vizsgálatát az ún hármas szita. Az alapvető módszer az ízület mobilitásának és stabilitásának vizsgálata. Az orvos speciális mozgásokat végez a baba lábával, és értékeli az ízület ellenállását és rugalmasságát.

Az érintett ízület másként viselkedik, mint az egészséges ízület mozgáskor. Normális körülmények között az ízületi mozgások mindkét oldalon vannak sima és természetes és legyen a szokásos hatótávolsága. A gyakorlatok elvégzésével az orvos megtalálja eltérés. Erre a vizsgálatra általában még sor kerül a szülészeti kórházban, között egy ellenőrzés 2. - 3. hét a gyermek életkora.

Ebben az időben neki is van babája megvizsgálta a csípőt ultrahanggal. Még legalább két ellenőrzés van 6. hét és be 3. hónap. Nemzedékünket az élet harmadik-negyedik hónapjában végzett röntgensugarakkal röntgenvizsgálattal vizsgálták. Az ultrahang sokkal szelídebb módszer és néhány kivételtől eltekintve teljesen helyettesíti a csípő röntgen szükségességét. Nem terheli a fejlődő szervezetet röntgensugarakkal, és hamarosan felhasználható a születés után.

Mikor és hogyan kell "széles" csomagolni?

Rossz csípőpozíció vagy ennek gyanúja esetén, különösen, ha veleszületett csípőhiba volt a családban, az ortopéd vagy gyermekorvos javasolja a csecsemő széles csomagolását, azaz a két szövetpelenka összecsukását harmadrészben, majd felére úgy, hogy egy ruházzon be egy 15 - 20 cm szélességű csíkot, amelyet a pelenkabugyiba (kestrel bugyi) helyezünk, már a papírpelenkán. Ezután a további vizsgálatoktól és a csípőízületek megfigyelt fejlődésétől függ, hogy folytatja-e a csecsemő széles csomagolását, vagy nem lesz-e már szükség ilyen intézkedésre. Az ortopéd elmondja az ellenőrzések során, kövesse a tanácsát!

Ha az orvos szakorvos a vizsgálat során megtudja a csípőízületek helytelen fejlődésének jeleit, akkor meghatározza a következő kezelést. A gyermeket gyakrabban, rendszeres időközönként klinikailag és ultrahanggal figyelik, egyes hibáknál a röntgenvizsgálatot is figyelembe veszik. A csípőízületek megfelelő fejlődésének egyéb segédanyagai, amelyeket ortopédje felírhat, többek között a következők: hevederek vagy különleges perinka. Ezután a gyermeket hosszabb ideig figyelik, legalábbis a 6. és 9. hónapig. Kétértelműség esetén kivételesen CT-vizsgálatot hajtanak végre, amely azonban többszörösen nagyobb röntgenterhelést jelent, mint egy normál röntgenkép.

Amikor komolyabb
A szubluxáció és a diszlokáció a csípőízületek súlyosabb veleszületett hibái közé tartozik. A szubluxáció az ízületfej helyzete a kút szélén, amely rá van nyomva, és így deformálódik, majd fáj. A diszlokáció alatt az ízületi fej és a kút érintkezésének teljes elvesztését értjük. Ezek az állapotok többnyire veleszületett hibák és szindrómák részét képezik. Ezekben az esetekben meghatározzák, hogy a combcsont feje a kútba helyezhető-e és rögzíthető-e ilyen helyzetben. Enyhe diszpláziában szenvedő kisgyermekeknél az ortopéd a fent említett speciális segédeszközöket írja elő erre a célra: például a "Frejka peringle", amelyek valójában a pántokon megerősített bugyik, vagy a "Pavlík hevederei", amelyek olyan hevederek, amelyekbe a lábak és a térdek kerülnek. úgy vannak rögzítve, hogy meghajlanak. de mozog. Nagyon jó eszköz, mert a kezelés dinamikus részét is magukban foglalják, és elősegítik az ízületi fej lyukak kialakítását. Ezen a néven használják az egész világon, és ez a cseh ortopéd találmánya.

Amikor a csípőízületek instabilak vagy a rossz helyzet továbbra is fennáll, az ortopéd kórházi körülmények között megpróbálja lazítani az ínszalagokat, a fejét a megfelelő helyre juttatni, vagyis az ún. a fejtartás felett, és ezt a helyzetet gipszes kétoldalas lemezzel rögzíti. Ennek a kezelésnek a látványa kezdetben aggodalmat kelt az anyákban, de a gyerekek jól tolerálják, és ez az utolsó kísérlet a műtét előtt. Itt el kell mondani, hogy ez viszonylag igényes műtéti teljesítmény, nemcsak technikailag, hanem a testbe történő beavatkozás szempontjából is. De ebben az esetben ez az egyetlen lehetséges módszer a betegség későbbi súlyos következményeinek megelőzésére. Megfelelő figyelmet kell fordítani az újszülöttorvosra, gyermekorvosra és ortopédusra olyan súlyos diagnózis esetén, amely fogyatékossághoz vezethet. De mindenekelőtt jó együttműködést és megértést igényel a szülőktől. És ennek a cikknek is hozzá kell járulnia ehhez.