Orvosi szakértői cikk

A krónikus glomerulonephritis kezelésének céljai

A gyermekek krónikus glomerulonephritisének terápiás kezelése magában foglalja a patogenetikus kortikoszteroidokat és, ha indokolt, immunszuppresszánsokat, valamint diuretikumokkal, vérnyomáscsökkentőkkel történő tüneti kezelést és a betegség szövődményeinek korrekcióját.

glomerulonephritis

A nefrobiopsziát veleszületett és infantiilis nephrotikus szindrómában szenvedő gyermekeknél kell elvégezni a glükokortikoidok beadása és az immunszuppresszív terápia előtt. A veleszületett és infantilis nefrotikus szindróma okainak korai azonosítása megakadályozza az immunszuppresszív kezelés nem megfelelő kinevezését. Ha genetikai betegség gyanúja merül fel veleszületett és infantilis nefrotikus szindrómában szenvedő gyermeknél, akkor a molekuláris genetikai vizsgálatok a húgyúti rendszer kialakulásában szerepet játszó gének lehetséges mutációinak azonosítását mutatják be, beleértve azokat is, amelyek hasított membránfehérjéket kódolnak.

A kórházi kezelés indikációi

Gyermekek krónikus glomerulonephritis esetén kórházi kezelés ajánlott a következő esetekben.

  • CHRNS-ben vagy szteroidfüggő nephrotikus szindrómában immunszuppresszív terápia kijelölésére a prednizolon eltávolítására és a toxikus szövődmények kijavítására.
  • Az SRNS-nek nephibiposis elvégzésére a krónikus glomerulonephritis morfológiai változatának kifejlesztésére, valamint patogenetikus immunszuppresszív terápia elvégzésére egyedi dózisválasztással.
  • Az artériás hipertónia kontrollálatlan jellegével, amely napi vérnyomásmérést igényel kombinált vérnyomáscsökkentő terápia egyéni kiválasztásával.
  • Csökkent vesefunkcióval a differenciáldiagnózis érdekében, a krónikus glomerulonephritis különböző lehetőségeivel, nephroprotektív kezeléssel.
  • Ellenőrizze a krónikus glomerulonephritis aktivitását és a vesefunkciót immunszuppresszív terápia segítségével a kezelés hatékonyságának és biztonságosságának értékeléséhez.

Krónikus glomerulonephritis kezelése gyógyszerek nélkül

Nephritikus vagy nephrotikus szindróma jelenlétében a krónikus glomerulonephritisben szenvedő betegeknek addig kell feküdniük az ágyban, amíg a vérnyomás normalizálódik, vagy az ödéma szindróma jelentősen megszűnik. A közérzet javulásával az artériás nyomás csökken, és az ödéma eltűnik, a rend fokozatosan bővül.

Ugyanakkor az étrendet folyadék és só korlátozza az ödéma és a magas vérnyomás csökkentése érdekében. A folyadékot előző nap írják fel diurézishez, figyelembe véve a rendkívüli veszteségeket (kb. 500 ml iskoláskorú gyermekek számára). Fokozatosan növelje a sóbevitelt napi 1,0 g-ról, mivel a vérnyomás normalizálódik és az ödémás szindróma eltűnik. Az akut veseelégtelenség tüneteiben szenvedő betegeket az állati fehérje bevitele is korlátozza, legfeljebb 2 - 4 hétig, az azotemia, a proteinuria és a hiperfiltráció csökkentése érdekében.

Alacsony tünetekkel járó krónikus glomerulonephritis áramlásában és krónikus glomerulonephritis hematurikus formájú gyermekeknél általában nem szükséges korlátozni a rendet és az étrendet. Májasztalt használnak (Pevzner diéta 5. sz.).

Gluténmentes étrend, a gabonafehérje-gluténben gazdag ételek kivételével (mindenféle kenyér, tészta, búzadara, zab, köles, búza, gabonafélék, búza- és rozsliszt, édesség) csak IgA nephropathiában szenvedő betegeknél alkalmazható. gliadinsoderzhaschih antigének (sűrű termékek) elleni antitestek jelenlétében. Tehát nem meggyőző jelentős pozitív hatás a veseműködésre.

Krónikus glomerulonephritis kezelése

A krónikus glomerulonephritis kezelése a klinikai lefolyástól, a glükokortikoidok jelenlétére való érzékenységtől, a nephrotikus szindrómától, a patológia morfológiai változataitól és a vesefunkció mértékétől függ.

Szindrómaterápiára van szükség a krónikus glomerulonephritis különböző morfológiai változataiban szenvedő gyermekeknél, különösen SRNS-ben; az ödémás szindróma és a magas vérnyomás gyakori kialakulása okozza. Az ödéma szindróma kijavítása érdekében a furoszemidet orálisan, intramuszkulárisan, intravénásan adják be, napi 1-2 alkalommal 1-2 mg/kg dózisban, és szükség szerint 3-5 mg/kg-ra emelik az adagot. A nefrotikus szindrómában szenvedő gyermekeknél a furoszemid refrakter oedema esetén a 20% -os albumin oldat intravénás cseppjét 0,5–1 g/kg 30–60 perc alatt végzett kiszámításából számítják. A spironolaktont (veroshpiront) szájon át is adagolják 1-3 mg/kg (legfeljebb 10 mg/kg) adagban naponta kétszer, a nap második felében (16-18 óra). A diuretikus hatás korábban jelentkezik, mint a kezelés 5. - 7. napján.

Krónikus glomerulonephritis miatt magas vérnyomásban szenvedő gyermekek vérnyomáscsökkentőjeként az előírt ACE-gátlók előnyösen elhúzódó hatást fejtenek ki (enalapril 5-10 mg naponta 2 óránként vagy mtsai.). A széles körben alkalmazott kalciumcsatorna-blokkolók lassan (nifedipin naponta háromszor 5 mg-ig, a serdülők naponta háromszor 20 mg-ig, az amlodipin befelé naponta egyszer 5 mg-ig növelhetik az adagot). Angiotenzin II receptor blokkolókkal kapható krónikus glomerulonephritisben szenvedő betegek vérnyomáscsökkentőként: Cozaar (losartan) - naponta egyszer 25-50 mg, Diovan (valsartan) - naponta egyszer 40-80 mg. Sokkal ritkábban krónikus glomerulonephritisben szenvedő gyermekeknél kardioszelektív béta-blokkolókat használnak (atenolol 12,5-50 mg naponta egyszer).

Az antitrombotikus szerek célja a trombózis megelőzésére krónikus glomerulonephritisben szenvedő gyermekeknél, legalább 20-15 g/l NA hypoalbumininaemia esetén, emelkedett vérlemezkeszint (> 400h10 9/l) és fibrinogén (> 6 g/l). vér. Trombocitaellenes szerként a dipiridamolt általában orálisan, napi 5-7 mg/kg dózisban, 3 órán át, 2-3 hónapig alkalmazzák. A heparin hozzárendelése a hasfal bőre alatt napi 200-250 NE/kg mennyiségben, 4 injekcióra osztva, tanfolyam - 4-6 hét. Alacsony molekulatömegű heparinokat is használnak: fraxiparin (SC 1 naponta 171 NE/kg vagy 0,1 ml/10 kg, sebesség - 3-4 hét) vagy Fragmin (SC 1 naponta 150-200 NE/kg, az egyszeri adag nem haladhatja meg a 18 000 ME-t, a tanfolyam 3-4 hét).

Amikor a nephroticus szindróma megnyilvánulása [kivéve a veleszületett (infantilis nephroticus szindróma) és az örökletes betegségekkel vagy genetikai szindrómával járó nephroticus szindróma] orális prednizolont nevez ki napi 2 mg/kg adagban, egyetlen 60 mg/m 2 dózisban (2 (2).

Pulzus terápia metilprednizolonnal Waldo FB (1998) sémája szerint