élelmiszer-biztonsági

Az élelmiszerbiztonság helyesen az EU egyik prioritása. Ez azonban egy olyan koncepció, amely egy ideje az „élelmiszer minőségétől” függetlenül fejlődik és irányul, bár erősen vitatható.

Egyet lehet érteni azzal a kijelentéssel, hogy "nem minden biztonságos élelmiszer jó minőségű, míg a biztonságosnak értékelt és a minőségi kritériumoknak nem megfelelő élelmiszerek hosszú távú fogyasztása kockázatos lehet" 1. A "biztonság" hangsúlyozásának valószínûsíthetõ célja - a minõségtõl függetlenül - meggyõzni a fogyasztókat az összes jóváhagyott és forgalmazott élelmiszer (és azok összetevõinek) biztonságáról, bár lehet, hogy nincs minõségi hozzáadott értéke. Kereskedelmi szempontból ez nagy jelentőséggel bír, mivel fontos pozitív tulajdonságot ad az olcsó ételeknek, amelyek alacsony árát úgy érték el, hogy az eredeti alapanyagokat olcsóbbakkal helyettesítették (például szalonnás szójahús) ill. kémiai adalékanyagok felhasználásával. Az alacsony ár pedig döntő érv a marketingben.

Egy kis történelem. Vagy túl sok kémia?

Történelmileg a mikrobiológiai kockázatok kezelésével, amelyek egy időben a legnagyobb veszélyt jelentették, kielégítő módon foglalkoztak Európában az elmúlt 100 évben. A kémiai kockázatkezelés szempontjából azonban egy kicsit más a helyzet. Különböző források, köztük a Nemzetközi Rákkutató Központ 2 arról számol be, hogy a második világháború óta kisebb-nagyobb mértékben több mint 100 000 molekula, szintetikus kémiai termék került a környezetbe, amelyeknek csak körülbelül egy százalékát értékelték az emberi egészségre gyakorolt ​​esetleges hatás szempontjából. Feltűnő például, hogy a legszélesebb körben alkalmazott herbicidet, a Roundup-ot még soha nem értékelték hivatalosan, hanem csak annak hatóanyagát, a glifozátot, bár számos adjuvánst és egyéb vegyszert is tartalmaz. Az iparból független tudományos kutatás megállapította, hogy a POE-15 nevű adjuváns akár 10 000-szer mérgezőbb, mint a glifozát, ugyanakkor teljesen elkerüli a szakértelmet! 3

Így nemcsak a különféle funkciókat ellátó adalékok kerülnek az élelmiszerláncba, hanem a növényvédőszer-maradványok is, azaz j. a priori mérgező anyagok és műanyagok, amelyek a különböző csomagolóanyagokból az élelmiszerekbe "vándorolnak". Ezzel párhuzamosan növekszik azok száma, akiket bizonyos ráktípusok, a központi idegrendszer degeneratív betegségei, az elhízás és a civilizáció egyéb betegségei érintenek. Egyre több szakértő hívja fel a figyelmet arra, hogy szoros kapcsolat van a két jelenség között, és ezért az új kémiai szintézistermékek nagyrészt felelősek e kórképek növekedéséért, bár vannak olyan tudósok, akik tagadják, megbélyegzik a népesség öregedését, az öröklődést és néhány társadalmi jelenséget mint például a dohányzás vagy az alkoholizmus. 4 Számos esetben azonban kiderült, hogy ezek az ellentmondásos termékek gyártói bérszámfejtő személyek. 5.

EU felügyeleti hatóságok (EFSA)

Az EU-ban az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) felel a szóban forgó kockázatok értékeléséért, amelyet 2002-ben hoztak létre, amikor számos egészségügyi botrány - különösen az ún. "őrült tehén betegség" - megmutatta, hogy ezt a kérdést európai szinten össze kell hangolni. Noha a nemzeti hatóságok még mindig léteznek, az EFSA vezető pozíciót szerzett velük kapcsolatban. Az EU-ban ma döntő beleszólása van nemcsak az élelmiszerláncba belépő különféle szintetikus kémiai termékek, hanem például a mezőgazdasági GMO-k kockázatainak felmérésébe is. Saját kockázatértékelési eljárásai vannak, amelyeket ma szabványnak tekintenek, és amelyeknek meg kell akadályozniuk, hogy az engedélyezett kémiai szintézis termékek az élelmiszerláncba kerüljenek, komoly egészségügyi veszélyt nem jelentenek. Az előző bekezdésben említett betegségek drámai növekedése azonban azt sugallja, hogy a mai kémiai kockázatértékelési rendszerrel minden nincs rendben.

Az EFSA szintjén végzett szakértelem problémás szempontjai rendszerszintűek és módszertani jellegűek. A rendszerszintű problémák magukra a közigazgatási eljárásokra vonatkoznak, és ezen a ponton nem térek ki ezekre. Különösen a szóban forgó termék biztonságának bemutatására szolgáló referencia-tanulmányokat maguk a gyártók nyújtják be (a függetlenséget vagy a pártatlanságot még csak nem is színlelik), ezeket a tanulmányokat nem teszik közzé tudományos folyóiratokban, és adataik üzleti titok tárgyát képezik (ami kizárja és hogy az EFSA fennállása alatt komoly kritikákkal szembesült több szakértője összeférhetetlensége miatt. Mindez árnyékot vet a szakértelem objektivitására és az elért eredményekre.

Az élelmiszer-biztonsági értékelés problémái

A "napi elfogadható dózis" első problémája az, hogy ez egy nagyon technikai koncepció, amely a szakemberek szűk köre számára elérhető, de a fogyasztók szempontjából használhatatlan, akik túlnyomó többsége nincs tisztában a létezésével. Fogyasztói statisztikákon és valószínűségeken alapul, majd például azzal lehet érvelni, hogy a gyermeknek napi 6 liter Coca Cola light-ot kell innia ahhoz, hogy meghaladja az aszpartám mesterséges édesítőszer DAD-ját, ami nagyon valószínűtlen. Azt azonban nem veszik figyelembe, hogy az aszpartám napi több ezer különféle élelmiszer-termékben található, és ebből a szempontból egyáltalán nem valószínű, hogy a DAD-t túllépik. A DAD koncepció jelentős kockázati tényezője, hogy a kémiai szintézis egyes termékeit csak egyedileg értékelik, nem veszik figyelembe sem a szervezetben történő felhalmozódásuk lehetőségét, sem a szinergikus hatásuk lehetőségét.

Sok vegyi anyag hajlamos felhalmozódni, főleg a zsírszövetben, és az az összeg, amellyel a testnek akkor számolnia kell, sokszor nagyobb, mint a DAD. Például a lindán, egy klórorganikus rovarirtó szer, amelyet 1938 óta forgalmaznak. Ez egy erős neurotoxikus anyag, amelyet 2006-ban véglegesen betiltottak Európában, bár a Nemzetközi Rákkutató Központ 1987-ben lehetséges emberi rákkeltőként sorolta fel.

A kumulatív vagy szinergikus hatás lehetősége abból a valóságból fakad, hogy az emberi testnek nem az értékelés alatt álló egyes kémiai molekulákkal kell foglalkoznia, hanem a levegőben, a vízben és az ételekben található nagyszámú szintetikus kémiai termékkel. A gyakran forgalmazott húskészítmények címkéjéből megtudható, hogy gyakran 5 vagy még több pelletet tartalmaznak, míg a peszticidek, antibiotikumok vagy műanyagok maradványai nem szerepelnek. Külön-külön ezekről az anyagokról azt mondják, hogy bizonyos mennyiségben "biztonságosak", de senki sem tudja, milyen hatásuk van a szinergikus hatásokra. A szinergikus hatás valóságát Ulla Haas dán toxikológus megerősítette, aki és csapata megállapította, hogy míg a vizsgált három molekula egyéni hatása a vizsgált patkányok egészségére nulla volt, az állatok embrióinak 60% -a komoly problémái vannak. Így a szinergia a negatív hatás akár a tízszeresét is elérheti. 7

Így a kizárólag az egyes molekulák egyedi értékelésén alapuló szakértelem teljesen figyelmen kívül hagyja azt, aminek az emberi szervezet valójában ki van téve, vagyis nagyszámú kémiai szintézis termék egyidejű hatása. A napi elfogadható dózis fogalmát, mint a toxikológia alapját képező alapelvet, azonban még inkább megkérdőjelezte az a megállapítás, hogy számos kémiai szintézistermék képes megbontani az emberek és állatok hormonális egyensúlyát. E termékekre fokozatosan átvették az "endokrin rendszert károsító" kifejezést.

Endokrin rendellenességek

Az endokrin rendszert károsító kifejezést egy 1991 júliusában Winsgpread-ben (Wisconsin, USA) tartott kollokviumon javasolták, amelynek eredményeként "A Winsgread-nyilatkozat" című kiáltvány született. Az eseményt Theo Colrbor 8 biológus, valamint Ana Soto és Fréderic vom Saal endokrinológusok kezdeményezték. A kollokvium résztvevői tapasztalatokat cseréltek különösen az USA különböző részein megfigyelt, a fauna szaporodási rendszerének különböző patológiáiról és deformációiról, amelyek a természetben egy bizonyos ideig nem fordultak elő. Egyetértettek abban, hogy csak a szóban forgó állatok hormonális egyensúlyának súlyos megzavarása okozhatja őket, amelyet valószínűleg a szintetikus kémia időnként a környezetbe kibocsátott új termékei okoznak.

Már jóval e kollokvium előtt és az "endokrin rendszert károsító" kifejezés első elhangzása előtt a klinikai gyakorlat gazdag és drámai tapasztalatokkal rendelkezett a szintetikus kémia terméke által okozott hormonális egyensúly megzavarásáról. Distilbene (DES) volt a neve. Valójában ez volt az első, szándékosan előállított szintetikus hormon, amely 1938-ban napvilágot látott, és feltalálóját, a Charlie Dodds 9 nevű vegyészt rendkívül magával ragadó ösztrogén hatalma ragadta meg. 1940 és 1975 között, amikor véglegesen betiltották, nők millióinak írták elő terhesség alatt endokrin támogatásként (többek között a vetélések megelőzésére). Később kiderült, hogy e nők lányai nagyrészt rák és más nemi szervi megbetegedések áldozatai lettek. Ez az egész tragikus történelem jól dokumentált, és többek között példátlan meggyőződéseket hoztak az USA-ban, amelyek alapján a DES-gyártóknak magas kártérítést kellett fizetniük az áldozatok egy részére. A régóta csodaszernek számító distilbene, de a DDT por esetei is az elsők között mutatták be a szintetikus hormonok kulcsszerepét egyes ráktípusok kialakulásában.

Definíció szerint az endokrin rendellenességek olyan anyagok, amelyek utánozzák a természetes hormonokat, leggyakrabban a női nemi hormon ösztrogén szerepét, és ezáltal komolyan felborítják az endokrin rendszer egyensúlyát, ami káros hatásokat (fejlődési, reproduktív, idegi és immun) okozhat. Az endokrin rendszert károsító anyagoknak számos - természetes és ember által készített - anyagnak tekinthetők, beleértve a kábítószereket, a dioxinokat és a dioxinszerű anyagokat, a PCB-ket (poliklórozott bifenilek), a DDT-t és más peszticideket, ftalátokat és lágyítókat, például a biszfenolt A. sok mindennapi termékben megtalálható, például műanyag palackokban, kannákban, élelmiszerek fémdobozaiban, tisztítószerekben, égésgátlókban, élelmiszerekben, játékokban, kozmetikumokban és növényvédő szerekben. Ezek közé tartozik a legszélesebb körben használt Roundup gyomirtó szer. 10 Kimutatták, hogy a gazdaságilag fejlett országokban meghatározó szerepet játszanak egyes súlyos betegségek drámai növekedésében.

  • az újonnan diagnosztizált prosztatarák eseteinek száma több mint megháromszorozódott 1978 és 2008 között
  • az újonnan diagnosztizált emlőrákos esetek száma több mint megháromszorozódott a második világháború óta
  • a hererák újonnan diagnosztizált eseteinek száma fiatal férfiaknál (25-34 év) megháromszorozódott 1975 és 2005 között
  • a férfi termékenységi problémák ugyanazt a tendenciát követik; 1989 és 2005 között a spermium koncentrációja az ejakulátumban egyharmaddal csökkent;
  • a férfi reproduktív rendszer deformitási eseteinek száma kisgyermekeknél és csecsemőknél nő a lányok pubertás korának csökkenésével párhuzamosan

Az endokrin rendellenességek toxicitása

Az endokrin rendszert károsító anyagok toxicitása más mérgező anyagokkal összehasonlítva specifikus. Különösen fontos, hogy nagyon kicsi mennyiségben, jóval a "napi elfogadható dózis" alatt zavarják meg a hormonrendszert. Van még egy paradoxon is, hogy egyes esetekben a nagyobb mennyiségeknek nincs hatása, míg a nagyon kis mennyiségek súlyos kórképeket okoznak. További különlegesség, hogy negatív hatásuk a legtöbb esetben nem az őket közvetlenül érintő személyt érinti, hanem csak a következő generációt érinti, ahogyan azoknál a nőknél is történt, akiknek édesanyja terhesség alatt distilbenént használt. A lakosság leginkább veszélyeztetett csoportjai azok, akiknél kialakul a hormonrendszer, ami azt jelenti, hogy különösen a terhes nőket és a kisgyermekeket meg kell védeni az endokrin rendszert károsító anyagokkal szemben.

És a nagyon kis mennyiségek kockázata a legfőbb vita tárgya egyrészt az ipar és a szabályozók, másrészt gyakorlatilag az egész endokrinológiai közösség között. Azt kell mondani, hogy a kémiai szintézis termékei, amelyek endokrin rendszert károsítanak, olyan mértékben vannak jelen mindennapi életünkben, hogy ezek betiltása beláthatatlan gazdasági következményekkel járna a vegyipar számára.

Az Európai Bizottság véleménye az endokrin rendszert károsító anyagokról

Másrészt 2012 szeptemberében Berlinben nemzetközi kollokviumot tartottak az endokrin rendszert károsító szerekről, amelyen 200 tudós vett részt a világ minden tájáról, és elítélték az EFSA laza megközelítését a kérdésben. A nagyon alacsony dózisú endokrinológusok negatív hatásainak megkérdőjelezése bebizonyosodott, hogy rendkívül irritáló. Frederick vom Saal, a Missouri Egyetem professzora és a világ egyik legelismertebb szakértője szerint: „Az EFSA önkényesen figyelmen kívül hagyja az endokrinológia tudományos és több ezer éves kutatását. Említettem az EFSA álláspontját az Amerikai Endokrin Társaság ülésén - mintha egy asztrofizikai kongresszuson jelentettem volna be, hogy még mindig vannak olyan emberek, akik azt hiszik, hogy a Föld lapos és a világegyetem közepén van. " 14

Mindenesetre a mai véleménye szerint az EFSA továbbra is egyre elszigeteltebbé válik, és egy igazi tudományos közösség valószínűleg elutasítja "tudományos testülete" jelentésének várható és iparbarát eredményeit.

Biszfenol A

A lobbisták nagy erőfeszítései ellenére, hogy "kételyeket ébresszenek" a BPA nagyon alacsony dózisainak hatásával kapcsolatban, a politikusok és a szabályozók, saját felelősségükkel szemben, akaratlanul is cselekedni kényszerülnek. Az első ország, amely konkrét lépéseket tett, Kanada volt, amely 2008-ban betiltotta a biszfenol A cumisüvegek használatát, ugyanezt a tilalmat 2010-ben Franciaország, 2011-ben pedig az Európai Unió hozta meg. 2012. december 13-án a francia szenátus második olvasatban elfogadott egy törvényt, amely korlátozza a biszfenol A használatát az élelmiszer közvetlen érintkezésében az adott országban. Ezt megelőzően - 2012. november 28-án - ezt a jogi szöveget a Francia Nemzetgyűlés fogadta el, miután azt a francia kormány jóváhagyta. 19 A Kódexben való közzétételt követő hónap első napjától (a Szenátus jóváhagyását követő 15. naptól) az élelmiszerekkel közvetlen érintkezésbe kerülő BPA-t tartalmazó csomagolások vagy tartályok gyártása, behozatala, kivitele és forgalmazása csecsemőknek inni tilos volt, és a Babák. 2015. január 1-jétől ezt a tilalmat kiterjesztik minden olyan csomagolásra és edényre, amely közvetlenül érintkezik az élelmiszerekkel (azaz nem csak közvetlenül a gyermekek számára szánt csomagolásokra).

Következtetés

Miután figyelembe vettük a cikkben szereplő összes tényt, teljesen jogos megkérdezni, hogy a mai élelmiszer-biztonsági értékelési rendszer valójában mit garantál a fogyasztók számára, és hogy egyáltalán van-e valami. Az EFSA és a Sanco Főigazgatóság két székre ül, egyrészt az egész rendszer elégtelenségének egyre növekvő bizonyítéka nyomja őket, másrészt erős nyomás alatt vannak az ipari lobbisták részéről. Hozzáállásuk csak akkor változik, ha az egyértelműen bizonyított tudományos információk nyomására teljesen fenntarthatatlanná válik. Időközben azonban a szóban forgó termékek megterhelik a súlyos betegségek áldozatainak számát, amelyet gyakran már korábban is elérhető tudásnak köszönhetően elkerülni lehetett.