Ami a védelmet illeti, a jó hír elég vékony a szárazföldön - és az óceánon. Sokkal többet nőttünk, ha olyan tengeri fajokról hallunk, amelyek kihalással, hanyatlással vagy negatív hatással vannak, mint azokról, amelyek virágzanak. Ha azonban el akarjuk kerülni a demoralizációt, akkor a természetvédelmi biológiának győzelemre van szüksége.

nagy

Tehát itt van egy: az ausztrál vizeken tenyésző púpos bálnák figyelemre méltó gyógyulása. A tengerpolitikában ma közzétett, rendelkezésre álló adatok áttekintése azt sugallja, hogy a púpos bálna populációk az ausztrál vizeken olyan mértékben helyreálltak, hogy figyelembe kellene venni őket a veszélyeztetett fajok hivatalos listájáról.

A púpos bálna az optimizmus és a remény oka. Fontos ellensúly a látszólag kérlelhetetlennek tűnő, tengeri védelmi kérdésekről szóló, kevés jó hírrel járó kommunikációval szemben. Reméljük, hogy ez a fajta optimizmus meg fogja győzni a politikusokat és a közvéleményt arról, hogy a védelmi kérdések valóban megoldhatók, és továbbra is dolgoznak ennek megvalósításán.

Kapcsolja be az árapályt

Ausztráliában az egyik legmagasabb a kihalási arány a világon. Ennek ellenére az elmúlt évtizedben ritka példákat tapasztaltak az állatok pattogására és virágzására.

Ilyen például a púpos bálna. A környezetvédelmi és biológiai sokféleségről szóló törvény (EPBC) szerint a veszélyeztetett fajok Ausztráliában a „veszélyeztetett fajok” hivatalos listáján szerepelnek.

Michelle Bejder (BMT Oceanica) vezetésével készült és a rendelkezésre álló legjobb tudományos adatok alapján végzett értékelésünk azonban arra utal, hogy a púpos bálnák már nem szerepelhetnek az EPBC-törvény veszélyeztetett fajok listáján. A keleti és a nyugat-ausztrál bálnavadász populációk lényegében felépültek a kereskedelmi célú bálnavadászat időszakában (nagyjából 1912 és 1972 között) bekövetkezett károkból.

2012 óta Ausztrália keleti partján a púpos populáció 63% -ot tett ki a bálnavadászat előtti korszakban. A nyugati part lakói visszatértek 90% -ra. Az ausztrál púpos populáció figyelemre méltó mértékben növekszik: a nyugati partvidék lakosságának évi 9% -a, a keleti partján pedig évi 10% -a - a leggyorsabban dokumentált növekedés világszerte.

A bálnák nemrégiben végzett globális értékelése azt mutatta, hogy a világ minden tájáról származó kilenc populációt (beleértve az ausztrál keleti és nyugati populációkat is) már nem fenyegeti a kihalás. Erre akkor lehet számítani, ha a kereskedelmi célú bálnavadászatot felváltják a természetvédelmi jogszabályok (Ausztráliában és világszerte egyaránt). Bár nem értjük teljesen azokat a biológiai erőket, amelyek ezt a rendkívüli népességnövekedést vezérlik, méltányos azt mondani, hogy a domináns negatív emberi nyomás megszüntetése óriási tényező.

Úgy gondoljuk, hogy a természetvédelmi biológusok felelősek a veszélyeztetett fajok védelméért azáltal, hogy megbízható, tudományos alapot nyújtanak a hatékony kezeléshez. Ebből következik, hogy az állomány helyreállításáról is információt kell szolgáltatnunk. Az EPBC-törvény szerinti veszélyeztetett fajok listája dinamikus folyamat, amelyet rendszeresen felmérnek a legmegfelelőbb kezelési intézkedések meghatározása érdekében - tehát ha egy fajnak már nem kell szerepelnie a listán, azt kell mondanunk.

A jövőbeni kihívás a tengeri környezet védelme lesz, amely magában foglalja az egyre növekvő bálnaállományt, valamint az ökológiai fenntarthatóság alternatív megközelítésének kidolgozása. A környezetvédelem története a kimerült fajok megőrzésén alapszik, nagyon kevés útmutatást adva a regeneráció és a regeneráció kezelésére.

Ha a púpos bálnák bekerülnek a veszélyeztetett fajok listájába, az EPBC-törvény megvédené őket a jelentős hatásoktól, mivel a törvény szerint a vonuló fajokat országosan jelentősnek tartják. Ausztrália mellett a Nemzetközi Bálnavadászati ​​Bizottság kezeli a kereskedelmi célú bálnavadászat globális moratóriumát, amely elengedhetetlen a púpos bálnák helyreállításához.

A gazdálkodási erőfeszítéseknek most ki kell egyensúlyozniuk a bálnák növekedésének és helyreállításának szükségességét a tengeri környezetben, amely ipari és felderítő tevékenységek révén is bővül. Fokozódik az óceánhasználókkal való interakció, ideértve az akusztikus zaj zavarását, a hajókkal való ütközést, a halászeszközök kuszálódását, a partvidék fejlődéséből fakadó élőhely pusztulást és a bálnafigyelő iparral való kölcsönhatásokat. Szükség lesz állami támogatásra az ausztrál púpos bálnák növekedésének és gyógyulásának fenntartása, valamint a jövőbeni népességcsökkenés megakadályozása érdekében.

Óceán optimizmus

A púpos bálna megújult populációi pozitív elmozdulást hozhatnak a tudományos kutatásban Ausztráliában. Ha az ausztrál púpos bálnákat kizárják a veszélyeztetett fajok listájáról, az egyik legkedvezőbb következmény lehet a kutatás és a finanszírozás újraszintbe helyezése a nagyobb veszélyeztetett fajok támogatása érdekében.

Remélhetőleg más fajoknak, például a veszélyeztetett kék bálnának, az ausztrál snubfinnak és az ausztrál púpos delfinnek ugyanolyan esélyük lehet a tudományos vizsgálatra, mint a púpos bálnáknak.

Több mint egy generáció óta az ausztrál kultikus bálnák a remények és az optimizmus szimbólumává váltak a tengerek megóvása szempontjából, egyedülálló lehetőségként a tengeri fajokat védő sikeres tudományos és gazdálkodási tevékenységek megünneplésére. Az optimizmus a természetvédelmi biológiában (amelynek még saját közösségi média hashtagje is van, az #OceanOptimism) elengedhetetlen ahhoz, hogy a politikusokat és a nyilvánosságot a természetvédelmi kérdések kezelésére ösztönözze.

Világszerte számos tengeri emlősállomány továbbra is veszélyben van, és a természetvédelmi biológusokat nem szabad elriasztani ezektől az esetektől. Mindazonáltal ki kell emelnünk a sikereket, mert reményt adnak a protekcionista intézkedések érvényesülésére. Az inspiráló példák, például a púpos bálnák, arra ösztönözhetik az embereket, hogy az óceán erőforrásait okosan használják, és hogy a jövőben fenntartható és hatékony intézkedéseket hozzanak a tengeri élővilág védelmére.

Ezt a cikket Michelle Bejder, a BMT Oceanica tengerészeti tudományos tanácsadója és a tengerpolitikai áttekintés vezető szerzője írta.