Antigén receptorok és szabályozó molekulák
Nagyméretű immunglobulin-család Ig FELismerési funkció (beleértve a BCR-t), TCR, MHC, CD2, CD3, CD4, CD8, FcR RAGASZTÓ (CSATLAKOZÓ) ICAM-1 (CD54), ICAM-2 (CD102), VCAM-1 (CD106), PECAM -1 (CD31) SZABÁLYOZÓ p-IgR, PDGFR
Receptor a B sejteken Tartalmaz: membrán Ig (pl. IgM) heterodimer Igα/Igβ komplement receptor 2 (CR2 vagy CD21) TAPA-1, antiproliferatív antitest (CD81) CD19
TCR1 T-sejt receptorok (TCRγ/δ) filogenetikailag idősebbek, Mr (γ) = 40 000, Mr (δ) = 40 000 A TCR2 perifériás T-limfociták (TCRα/β) 5% -a Mr (α) = 39 000-46 000, Mr (β ) = A perifériás T-limfociták 44 000 95% -a
T-sejt receptorok
Differenciálódási antigének (CD) felszíni jellemzők halmaza a sejttípuson és altípus differenciálódás és a specifikus funkciójú felszíni glikoproteinek sejtszintű jelenléte LYMPHOCYTES B-limfociták CD5, CD10, CD19, CD20, CD21, CD22, CD23, CD40, CD72, CD74 T-limfociták CD2, CD3, CD4, CD5, CD7, CD8, CD28, CD29 NK-sejtek CD11b (CR3), CD16, CD56 (N-CAM), CD57 (MAG) MONOCYTS CD14 GRANULOCytes CD15, CD16, CD66 MAKROFÉLOK CD68
Differenciálódási antigének RECEPTORAI a CD35 (CR1), a CD21 (CR2), a CD11b/CD18 (CR3), a CD11c/CD18 (CR4) citokinek CD115 (M- CSFR), CD116 (GM-CSFR), CD120a (TNFRI), CD120b (TNFRII), CD121a (IL-1RI), CD121b (IL-1RII), CD124 (IL-4R), CD125 (IL-5R), CD128 ( IL-8R) RAGASZTÓ MOLEKULÁK VIR tagjai CD54 (ICAM-1), CD102 (ICAM-2), CD50 (ICAM-3), CD106 (VCAM-1), CD31 (PECAM) szelektinek CD62E, CD62L, CD62P integrinek α és β láncok β1 CD49a - CD49f (nagyon késői antigének VLA-1 - VLA-6) β2 CD11a/CD18 (LFA-1), CD11b/CD18 (CR3), CD11c/CD18 (CR4) β3 CD51 (vitronektin receptorok) kadherinek E, N, P, T és V (Ca 2+ -függő) hám, idegi, placenta, vaszkuláris és mások
Humorális szabályozás ENDOCRINE - szisztémás hormonok (immunhormonok) PARACRINE - helyi hormonok (citokinek) AUTOCRINE - a sejttermékek önmagukra gyakorolt hatása redundáns hatás - átfedő hatások szinergikus hatás - a hatások kiegészítése antagonista hatás - a hatások kizárása pleiotróp hatás - többre kifejtett hatás
Az immunhormonok szisztémás hatása a célsejtekre a test bármely pontján. A timozinok (thymus hormonok) a T-limfociták érését indukálják a thymusban, és támogatják a limfociták növekedését és aktivitását a testben. a tyúkok szövetcseréjéből) madarak B-sejtjeinek lizil-hisztidil-glicinamid differenciálódása
Citokinek (1. osztás) citokinek, amelyek az 1. típusú veleszületett immunitás interferonjainak effektormechanizmusait szabályozzák. IL-1, IL-6, IL-12, IL-15 tumor nekrózis faktorok kemokinek interleukinok 10, 19, 20 citokinek, amelyek közvetítik és szabályozzák az IL-2 specifikus immunitást, IL-4, IL-5, IL-13, IL-14, IL-16, IL-17, IL-18, IL-21 interferon y átalakító növekedési faktor β limfotoxin α és β makrofág migrációs gátló faktor citokinek, amelyek stimulálják a vérképző ligandust c -kit IL-3, IL-7, IL-9, IL-11 kolonstimuláló faktor granulociták és makrofágok, granulociták, monociták és makrofágok
Citokinek (2. osztás) limfokinek MAF, MMIF, MCF, TFN, LMIF, HRF-ek, TF, LMF tumor nekrózis faktorok TNF-α (kachektin), TNF-β (limfotoxin) interferonok IFN-α, IFN-β, IFN-γ interleukinek IL-1-IL-33 kolóniastimuláló faktorok multi-CSF, G-CSF, GM-CSF, M-CSF transzformáló növekedési faktorok TGF-α, TGF-β polipeptid növekedési faktorok aFGF, bFGF, EGF, ECGF, NGF, PDGF, VEGF kemokinek (interkrinek) IL-8, NAP-2, PF-4, βTG, MCP-1, MCP-3, MIP-1α, MIP-1β, RANTES, neurotactin, limfotaktin stresszfehérjék HSP-k, GRP-k, ubiquitin, szuperoxid-dismutáz (Mn)
A főként T-limfociták által termelt limfokinek immunszabályozó fehérjék és glikoproteinek elősegítik az immunrendszer sejtjeinek szaporodását, növekedését és differenciálódását. MAF - makrofág aktiváló faktor MMIF/LMIF - makrofág/limfocita migrációt gátló faktor MCF - makrofág kemotaktikus faktor LMF - limfocita mitogén Faktor LMF - limfocita mitogén FNFF - átadási tényező
Tumor nekrózis faktorok A TNF-α (kachektin) a makrofágok által termelt gyulladásos reakció "kiváltója" az endogén pirogén csökkenti az étvágy cachexiát - súlycsökkenést és gyengeséget daganatokban és krónikus gyulladásos állapotokban (pl. Tuberkulózis). A T-sejtek által termelt TNF-β (limfotoxin) védekezik a TNF-hez társuló vírusok, paraziták és daganatos betegségek: krónikus gyulladás, toxikus és szeptikus sokk, transzplantátum kilökődés, AIDS (a vírusciklus litikus fázisának aktiválása)
Egyes limfokinek tulajdonságai
A TNF-α helyi és szisztémás hatása Lokális fertőzés Gram-negatív baktériumok által RENDSZERI FERTŐZÉS Gram-negatív baktériumok által A TNF-α helyi felszabadulása aktivált makrofágok által A TNF-α szisztémás felszabadulása aktivált makrofágok által endotélsejtek tapadása az endothelhez, t-makrofágokhoz és limfocitákhoz szövetekbe szisztémás ödéma csökkent vérmennyiség hipoproteinémia neutropenia többszörös intravaszkuláris koaguláció és mikrotrombus képződés A létfontosságú szervek (vese, szív) rosszindulatú károsodása halál bakteriális fagocitózis a bél helyi bezárása fertőzés kialakulásának megszüntetése specifikus immunitás
INTERFERON RENDSZER (IFN) INTERFERONOK I. OSZTÁLYÚ IFN-α (leukocita) induktor - vírusokkal fertőzött sejtek, idegen és daganatos sejtek, baktériumok előfordulása - 15 izotípus, emberben a 9. kromoszómán rekombináns (Intron A, Roferon A) szőrössejtes leukémia, krónikus myeloid leukémia, Kaposi-szarkóma, rosszindulatú melanoma, multiplex myeloma, krónikus hepatitis B és C IFN-β (fibroblaszt) induktor - vírusos vagy más eredetű nukleinsavak - embereknél a 9. kromoszóma rekombináns (Betaferon) potenciális gyógyszer a szklerózis multiplex gátlása ellen vírusok, a sejtproliferáció gátlása, az NK-sejtek potenciációja, az MHC expresszió modulálása (↑ MHC I, ↓ MHC II) IFN-ω, λ, κ, ε IFN-τ (kérődzők), IFN-ζ (egér), IFN- ν (macska), IFN-δ (sertés)
INTERFERON RENDSZER (IFN) INTERFERONOK II. OSZTÁLYOK IFN-γ (immun) induktor - specifikus antigének és mitogének elősegítik a hidrolázok, az Fc receptorok és az MHC molekulák képződését - az embereknél a 12. kromoszómán (humán) rekombináns (Actimmun) krónikus granulomatózus betegségben, néhány vírusos betegségben
Az interferonok biológiai hatásai A vírusreplikáció proliferációjának differenciálódásának és a tumor motilitásának gátlása késlelteti a túlérzékenységi reakciókat antitesttermelés Az IFN termelő makrofágok és az NK-sejtek citotoxicitásának stimulálása HLA antigének T-limfociták expressziója és a P sejtek normál fenotípusának helyreállítása
Az interleukinek IL-1 fagociták általi szintézise megemeli a hőmérsékletet; serkenti a B- és T-sejtek proliferációját, az IL2R expresszióját, a neutrofileken és az endoteliális sejteken tapadó molekulákat, a neutrofilek, a makrofágok és a limfociták kemotaxisát, az NK sejtek citotoxikus aktivitását, a kollagén proliferációját és szintézisét hámsejtekben és fibroblasztokban, prosztaglandinok szintézisét makrofágokban és fázisokban hepatocitákban az IL-2 TH1 limfociták általi szintézise a T- és B-limfociták növekedési tényezője, a TC-limfociták és az NK-sejtek aktiváló tényezője stimulálja az NK-sejtek tumorellenes aktivitását és más citokinek (IL-4, IFN- γ) TH- limfocitákban
Az interleukinok IL-3 szintézise TH1- és TH2-limfociták, NK-sejtek és hízósejtek révén A vérképző őssejtek, a megakariociták, az eritrociták, a granulociták, a hízósejtek, a makrofágok IL-4 szintézise a TH2 limfociták, hízósejtek és A B-sejtek proliferációja stimulálja a korai proliferációs sejteket, indukálja az IgM, IgG1 és IgE termelését, serkenti a T-sejtek proliferációját, az antigénspecifikus TC-limfociták termelése, a HLA-antigének expressziója a makrofágok és a hízósejtek növekedésének aktiváló tényezője faktor, az antitestek termelését IgM-ről IgE-re váltja, és zavarhatja a korai típusú allergiás reakciók kialakulását, gyulladáscsökkentő hatású
Interleukinok IL-5 szintézise TH2-limfociták által és aktivált hízósejtek aktiválása és stimulálása a B-sejtek és az eozinofil proliferációban, a citotoxikus T-limfociták stimulálása, az antitesttermelés IgM izotípusról IgA izotípusra történő átállításának képessége és az IL-2 receptor expressziójának fokozása IL-6 TH2 szintézis - limfociták, B-limfociták, makrofágok, endoteliális sejtek, hízósejtek, fibroblasztok és számos tumorsejtvonal endogén pirogén és az akut fázisú fehérjeszintézis aktivátora hepatocitákban, a B-sejtek plazmasejtekké történő differenciálódásának végső növekedési tényezője
Interleukinok IL-7 szintézise a thymus és a csontvelő differenciálódásában a thymusban és a csontvelő differenciálódásában a korai prekurzor B- és T-sejtekké, a T-sejtek növekedési faktorává, aktiválja a makrofágokat és stimulálja a timocita proliferációt. Az IL-8 monociták, makrofágok és az endoteliális sejtek kemotája és a neutrofileket aktiváló citokin indukálja a β2-integrin expresszióját a neutrofilek IL-9 szintézisén, más citokinek TH2-limfociták kostimulációs faktorán keresztül a hematopoietikus sejtek fejlődése során.
Az interleukinok IL-10 szintézise TH2-limfociták, valamint TH0-limfociták, monociták, makrofágok és aktivált B-limfociták gátolják más citokinek termelését TH1-limfociták, TC-limfociták és NK-sejtek által, gátolják a gyulladásgátló szintézist citokinek a makrofágokban, blokkolják a fehérjék természetes immunszuppresszív és gyulladáscsökkentő anyagként történő megjelenését, az IL-11 szintézist azáltal, hogy támogatják a kötőszöveti sejteket a csontvelőben és a fibroblasztok, támogatják a megakaryocyta növekedést (vérlemezkék képződését), immunmoduláló tulajdonságokkal rendelkeznek, elnyomják a gyulladáscsökkentő termelést a citokinek és az NO támogatják egyes akut fázisú fehérjék szintézisét
Az interleukinok IL-12 monociták és makrofágok általi szintézise az NK sejtek aktiváló tényezője, hatékonyabb LAK sejteket termel az NK sejtekből, megkönnyíti specifikus humán TC-limfociták képződését egyes daganatok ellen, serkenti a TH- és TC-sejtek szaporodását és gátolja az IL-4 által stimulált IgE-szekréciót, a TH1-limfociták IFN-γ-termelésének fő stimulátorának tekintik. Az TH-limfociták általi IL-13-szintézis gátolja a gyulladásgátló citokinek termelését monocitákban és makrofágokban, ezek kemotaktikus faktorát serkenti az IgM, IgG és IgA termelést, de főleg IgE szintézist indukál
Az interleukinok IL-14 szintézise follikuláris dendritikus sejtek, csíraközpontok T-sejtjei és néhány daganat révén növeli a B-sejtek proliferációját, indukálja és fenntartja a memória B-sejtek képződését. Sok sejt és szövet IL-15 szintézise növeli a TC-limfociták citotoxicitását és Az NK-sejtek a T-limfociták hatékony kemotaxinja, csökkenti apoptózisukat és a ligandumok expresszióját indukálja a leukoadhezív β-integrinek számára. Az IL-16 receptor CD4, tehát gátolja a TH limfocitákat, de a HIV a T-limfociták kemotaktikus tényezője is, makrofágok és eozinofilek, előidézik más citokinek HLA-DR szintézisét és expresszióját
Az aktivált helper T-limfociták általi interleukinok IL-17 szintézise stimulálja a fibroblasztokat, az endotheliális és az epitheliális sejteket a citokin szintézishez. Az aktivált makrofágok által aktivált IL-18 szintézis (az aktiválás a kaszpáz 1 által az aktív citokin felé) indukálja az IFN-γ termelését a TH1-limfociták által, indukálja TNF-α, IL-1β, GM-CSF, kemokinek, Fas ligandum és NF-κB nukleáris faktor termelése
Az interleukinek néhány tulajdonsága
antitestfüggő celluláris citotoxicitás (ADCC), aminosav egységek (AJ), B-limfociták (B), bazofilek (BA), endoteliális sejtek (EC), eozinofilek (EO), granulociták (GC), granulociták és makrofág kolóniát stimuláló faktorok (GM-CSF), immunhiányos vírus (HIV), hematopoietikus pluripotens őssejt (HPKB), kromoszóma (CH), intercelluláris adhéziós molekula (ICAM), interleukin (IL), limfociták (LY), makrofágok (MA), hízósejtek (MC), megakariociták (MK - trombocita prekurzorok), monociták (MO), neutrofilek (NE), kB nukleáris faktor (NF-kB), NK-sejtek (NK), csontvelőtámogató sejtek (PBKD), plazmasejtek (PC) ), prosztaglandinok (PGE), polimorfonukleáris leukociták (PMN), T-limfociták (T), citotoxikus T-limfociták (TC), segítő T-limfociták (TH)
KOLÓNIASSTIMULÁLÓ TÉNYEZŐK (CSF) G-CSF (granulocita) neutrofil növekedés és aktivációs faktor M-CSF (makrofág) makrofágok és monociták növekedési és aktivációs faktor GM-CSF (granulocita-makrofág) neutrophil növekedési és aktivációs faktor és IL-CSF 3 (multi -CSF) multipotens hematopoietikus növekedési faktor a T-sejt ős-faktor ligandum (SCF) őssejt-növekedési faktor mellett növeli a receptor tirozin-kináz c-kit egyéb ligand faktorokkal szembeni érzékenységét. A c-kit stimulálja a korai B-sejt prekurzorok és a PHKB IL szaporodását -7 fő citokin érett T és B limfociták termelésére, érett T limfociták kostimulátora
ÁLTALÁNOSAN NÖVEKEDÉSI TÉNYEZŐK (TGF), amelyeket eredetileg vírus által transzformált sejtek termékeiként írtak le, amelyek a normális sejtek fenotípusát a neoplazma TGF-α fenotípusává változtatják (átalakítják) befolyásolják a sejtosztódást, a sebgyógyulást, megkönnyítik az angiogenezist (érrendszeri fejlődés). TGF-β szabályozza tumorgenezis, embrionális fejlődés, a sérült szövetek gyógyulása, gyulladásos és egyéb immunválaszok
POLIPEPTID NÖVEKEDÉSI TÉNYEZŐK FGF (fibroblaszt) mitogén a fibroblasztokhoz és más sejtekhez (aFGF - savas, bFGF - bázikus) EGF (epidermális) mitogén a fibroblasztokhoz, hám, endothel és más sejtek NGF (ideg) - az egér faktor serkenti a symphog túlélését és fejlődését a fibroblasztok, a vaszkuláris simaizom sejtek és a gliasejtek neuronjai (vérlemezkék) mitogénje szabályozza a kötőszövet növekedését és a sebgyógyulást, serkenti a fibroblasztok proliferációját, és az alapvető sejtközi biopolimerek (fibronektin és hialuronsav) termelése kemotaktikus hatást gyakorol a fibroblasztokra és a neutrofilekre, monociták felszabadulása lizoszomális enzimek
CHEMOKINOK (INTERCRINEK) kemotaktikus citokinek α-kemokinek (CXC-kemokinek) kemotaktikus és neutrofil aktiváló faktorok IL-8, neutrofil aktiváló fehérje (NAP-2), thrombocyta faktor (PF-4), β-tromboglobulin (βTG) gének az emberen 4. kromoszóma, öt receptor (CXCR1-CXCR5) β-kemokinek (CC-kemokinek) monociták és makrofágok kemotaktikus tényezői, valamint eozinofilek, bazofilek, limfociták és NK-sejtek monocita kemotaktikus fehérje (MCP-1-től MCP-5-ig), makrofág gyulladásos fehérje (MIP-1, MIP-3), RANTES, eotaxin gének az emberi 17. kromoszómán, tíz receptor (CCR1-CCR10) C-kemokinek kemotaktikus faktor limfocitákhoz és NK-sejtekhez, nem neutrofilekhez és makrofágokhoz limfotaktin CXXXC-kemokinek neurotaktin, amely mikroglia sejteket (neurokin) termel, 1 receptor
A citokin receptorok alapvető típusai
A veleszületett immunitás mediátorai citokin Mr Source Target Effect IFN-α 19-26 monociták az összes sejtet makrofágok antivirális, antiproliferatív, növelik az MHC-I IFN-β 20 fibroblaszt epithelium TNF-α 17 makrofágok monociták T-sejtek NK-aktiváció, láz, akut fázisú fehérjék IL - 1 monocita timocita, endothelium, hipotalamusz máj kostimulátor, aktiváció (gyulladás, koaguláció), láz, akut fázisú proteinek IL-6 21-28 monociták fibroblasztok endothelium T és B sejtek, monociták kostimulátor, növekedés, akut fázisú fehérjék kemokinek 8-10 leukocita kemotaxis és aktiválás
Gyulladásos válaszok citokinek gyulladásgátló pro-gyulladásos citokinek első stádiumú riasztási citokinek TNF-α, IL-1β PGE2-től függő endogén pirogének IL-1, TNF-α, IL-6, függetlenül a PGE2-től MIP-1 Gyulladásos válasz stimulálása IL -1, TNF-α, IL -6, IFN-α, IFN-β, kemokinek Az akut fázisú fehérjetermelés stimulálása IL-1, IL-6, IL-11, TNF-α, IFN-γ, TGF-β, LIF, OSM, CNTF LIF - leukémiát gátló faktor, OSM - onkostatin M, CNTF - csilló neurotróf faktor, szempillaspirál neurotrop faktor
Gyulladásos reakciók citokinjai gyulladásgátló szekunder kemotaktikus citokinek CXC kemokinek IL-8, PF-4, PBP, NAP-2, β-TG CC kemokinek MIP-1α, MIP-1β, MCP-1, MCP-2, MCP- 3, RANTES C kemokinek limfotaktin A leukociták mobilizációja a csontvelőből G-CSF, GM-CSF, M-CSF, IL-1, IL-3 A gyulladásos citokintermelés stimulálása IL-12 PF-4 - 4. thrombocyta faktor, PBP - thrombocyta bázikus fehérje, trombocita bázikus fehérje, NAP-2 - neutrofil aktiváló fehérje, MIP - makrofág gyulladásos fehérje, MCP - monocita kemoattraktáns fehérje, RANTES - aktivációval szabályozva normál T expresszált és feltehetően szekretált kemokin
Gyulladásos reakciók citokinek gyulladásgátló Gyulladásgátló citokinek Gyulladásgátló citokinek IL-4, IL-10, IL-13 termelésének gátlása
Citokintermelés T-sejt szubpopulációk által
A pluripotens hematopoietikus őssejtek differenciálódását szabályozó citokinek
Hősokk-fehérjék (HSP-k) HSP-k - induktív HSC-k - konstitutív, rokon INDUKTOROK HSP-K STRESSZ KÖRNYEZETI FELTÉTELEK Az optimálisnál magasabb hőmérsékletű ionizáló sugárzást oxidáló szerek nehézfémek anoxia (oxigénhiány) glükózhiány aminosav analógok az energia vírus gátlói) gyulladás és láz műtéti trauma rosszindulatú daganatok genetikai rendellenességek szövet- és szervátültetés IMMUNOLÓGIAI TÉNYEZŐK fagocitózis oxigén és nitrogén reaktív köztitermékei limfociták aktivációs hatása néhány más citokin esetében NÉHÁNY NORMÁL ÉLETI FELTÉTELEK sejtciklus embrionális fejlődés sejtdifferenciálódás hormon stimuláció
Stresszfehérjék családja
Kísérő fehérjék A CHAPERONES stabilizálja a kialakulóban lévő (inkorporálatlan) vagy korrigálja a fehérjék helytelenül észlelt konformációit (kibontakozó aktivitás) A CHAPERONINOK (kaperoninok) megkönnyítik a fehérjék megfelelően konjugált konformációinak fenntartását, nincsenek kibontakozó aktivitással FUNKCIÓ A sejtvédelem a proteotoxikus szerek ellen károsíthatja a fehérjéket