Ehető bogáncs, amely azonban megnehezíti a gazdák betakarítását és növekedését. Kelyhéhez azonban nem is könnyű eljutni, mert levélről levélre kell hámozni.
Manapság az articsókát főleg a Földközi-tengeren termesztik, különösen Görögországban, Marokkóban, Algériában, Olaszországban, Franciaországban és Izraelben. A fehérje mellett az articsóka szénhidrátokat és nagy mennyiségű rostot is tartalmaz. A vitaminok közül elsősorban a B, C, E vitaminokat és a béta-karotint találjuk. Olyan értékes ásványi anyagokat is tartalmaz, mint: vas, magnézium, kálium, kalcium és foszfor. A gyógyszeres flavonoidok jelenlétét is bizonyították. Az articsóka minden részében van egy hasznos keserű cinarin.
Pozitív articsóka
- csökkenti a vér lipidjeit (vérzsírok)
- hozzájárul az epe egészséges kiválasztásához
- védi és erősíti a májat
- serkenti az étvágyat
- serkenti az epe levének kiválasztódását a belekben, és ezáltal megkönnyíti az emésztést
- A cynarin elősegíti a sejtek regenerálódását, valamint a méregtelenítő munkát
- Pozitív hatással van a köszvény, az elhízás és a reuma ellen
- segíti a vesebetegségeket és a húgyúti fertőzéseket
- megelőzően véd az epekövek kialakulása ellen
- cukorbeteg fogyasztásra ajánlott
- jótékonyan hat azokra az emberekre, akiknek problémái vannak a puffadással, a székrekedéssel és a teljes gyomor érzésével
Termesztés
Egyes melegebb területeken a termést kétszer betakarítják. A rügyeket közvetlenül a virágzás előtt le kell vágni, különben forróak. A rügyek fokozatosan érnek, ezért tavasztól őszig viszonylag hosszú az évszak. A tavaszi articsóka zöld, az őszi pedig kissé sötétebb. Az articsóka alapvetően Szlovákiában magasabb pozíciókban termeszthető, tehát ahol a szőlőt termesztik, de a rügyek kisebbek lesznek. Az articsóka érzékeny a fagyra, ezért télire ajánlatos szalmával vagy állal letakarni őket. A termesztett articsóka a gyökér felosztásával szaporítható. Körülbelül 5-10 éve nőttek.