Ezekkel a szavakkal Chris Taylor elhagyta a vietnami dzsungelt, ahol lelke egy darabját a durva vörös agyagban hagyta. Ez a fiatal idealista ma a híresek alávetésében Charlie Sheen nem kitalált karakter. Ő a film rendezőjének és forgatókönyvírójának alteregója Csevegés. Oliver Stone katonai szolgálata befejezése után nem csatlakozott egyetlen háborúellenes mozgalomhoz sem, úgy döntött, hogy sokkal szuggesztívebben fejezi ki ellenállását. És valóban hatalmas fegyvert használt - saját emlékeit. Negyedik játékfilmje, amely az ártatlanságot határozza meg a háború első áldozataként, 138 millió dollárt keresett az Egyesült Államokban, és négy arany szobrocskát nyert az Oscar-ünnepségen. Az egyiket maga Stone nyerte - a rendezésért forgatókönyvét "csak" jelöléssel jutalmazták. Ez valóban figyelemre méltó eredmény egy önéletrajzi projektben, amely szerény 6 millió dollárba került és Amerika modern történelmének egyik legmélyebb sebét eszi.
A nyitó jelenetben a fiatal Chris alig tudta letörölni a szemét a porról, és már tudta, hogy végzetes hibát követett el. Az élet értelmének megkeresése érdekében elhagyta az egyetemet, és önként Vietnamba indult. A valóságot keresve megtalálta a legnehezebb fajtáját - a háborút. A fekete zsákokban holttestekkel megrakott szekerek látványa csak annak a terrornak a hírnöke, amely a monszunerdőkben várja. A bozót tele van veszélyes rovarokkal és hüllőkkel, de különösen fanatikus ellenségekkel. Kambodzsa határának közelében egy "megtalálja és elpusztítsa" felderítő osztagba osztották be. Az első napokban Chris nemcsak végtelen fáradtságot és szédülést, hanem reménytelenséget is elvesztett. Újoncként megfélemlítik, és egy hét múlva a nagymamához intézett levelében arról a pokolról beszél, amelyben találta magát. Hamarosan még a környék legjelesebb személyiségeivel is találkozott - két ellenséges őrmesterrel, a sebhelyes szívtelen Barnes-szal (Tom Berenger) és a szimpatikus humanista Elias (Willem Dafoe). A kölcsönös gyűlölet és a következő hetek eseményei tanították Chris Taylort arra, hogy a vietnami harc nem a győzelemről vagy a szabadságról szól, hanem a túlélésről.
A katonai élet csendesebb napjaiban többet megtudhatunk az egység többi tagjáról is - a tompa szadista nyusziról, gyermeki tetoválással (Kevin Dillon), Wolfe hadnagyMark Moses), amely teljesen Barnes és az örökké panaszkodó fekete Junior hatása alatt állReggie Johnson). A latrák tisztítása közben Chris alaposabban szemügyre vette a még mindig vidám királyt (Keith David), ami egy fe junk 'sátorhoz vezetett. A szimbolikus belépés Elias drogcsoportjába egy másik vonal átlépését jelentette - Chris már nem a valóságot keresi, éppen ellenkezőleg - kábítószerrel a zsebében menekül előle.
Egységének viszonylagos biztonsága azonban nem tartott sokáig. Ezek a katonák első kézből tapasztalták, hogy még a technikai fölény sem ment meg minket a halál fenyegetésétől. A következő percek megmutatták, hogy a frusztráció szellőzése mennyire komor a civileken. Chris a saját cselekedetein belül elborzadva nem maradt el a vezető vadak mögött, és az önuralom hamarosan visszatért hozzá. Az agyrázkódás és a mentális kimerültség ellenére azonban teljesen tisztában volt a jó és a rossz közötti határok törékenységével. Lerner fiatal tolmácssal (Johnny Depp) hitetlenkedve figyelte a körülöttük zajló eseményeket. A szerencsétlen faluval kapcsolatos események végül az egész egység tragikus végéhez vezettek. Chris Taylor más emberként hagyta el Vietnamot. És bár közhelynek hangzik, pszichéjében a sebek sokkal mélyebbek voltak, mint a fizikai ...
Az ifjúsági eszmék hasonló véget értek Stona Olivér. Mire visszatért az Egyesült Államokba, a közönség nagy része vonakodott háborúzni Vietnamban, és szinte azonnal úgy döntött, hogy filmtörténettel igazat mond hazáinak. A Veteránok Támogatási Alapjának pénzéért beiratkozott egy New York-i filmiskolába, és első lépéseit a híres Martin Scorsese vezette. Ston személyes démonokkal folytatott filmharcának azonban csaknem tíz évet kellett várnia. Csak egy év telt el Saigon bukása óta, és Amerika küzdött az elfelejtéssel. Coppol Apokalipszisének sikere csökkentette reményeit. Csak egy esélyt (és egy minimális összeget) kapott a Hemdale brit filmvállalattól.
Chris Taylor központi karakterét (és ezzel együtt gyakorlatilag önmagát is) Stone egy fiatal, majd ismeretlen személyre bízta Charlie Sheen, bár tapasztalat híján eleinte elutasította. A játékban szerepelt Keanu Reeves, Charlie bátyja, Emilio Estevez és Kyle MacLachlan is. Az őrmesterek Tom Berenger és Willem Dafo arcával harcoltak Chris lelkéért. Az egyik első lehetőséget itt egy fiatal kapta Johnny Depp, ami már annyira lenyűgözte Stone-t, hogy csillagjövőt jósolt neki.
A rendező a filmezés során nem dörzsölte magát a színészekkel. Nem tett különbséget a sztárok és az újonnan érkezők között, nem zavarta a munkahelyi zápor, és a kemény kritika volt a napi rend. Charlie Sheen még halálveszélyben is találta magát, amikor egy veszélyes manőver során majdnem kiesett egy helikopter nyitott oldaláról. Néhány évvel később egy interjúban kijelentette, hogy egy megbízott kolléga Keith David akkor megmentette az életét. David az utolsó pillanatban elkapta és visszahúzta a helikopterbe. Stone sem a legboldogabb helyet választotta. A személyzet megérkezésekor a Fülöp-szigeteki Manilába az országot elárasztotta a forradalom és Willem Dafoe gyakran emlegette újságíróknak, hogy megérkezése után két nappal meglátott egy tankkonvojt a belvárosban. Ugyanaz a színész nagyon bonyolította az életét, amikor filmezés közben megszomjazott, és egyenesen a folyóból ivott. Közvetlenül e hely felett egy patak elkapott egy elhullott disznót. Willem csaknem két napig volt beteg, de szerencsére nem kapott maláriát.
Oliver Stone lett az első vietnami veterán, aki sikeres filmet készített a vietnami háborúról. Szimbólumok helyett szándékosan a legkeményebb valóságot használta, amelyet saját fájdalmas emlékei színesítettek. A realizmus azoknak a filmeknek is jelentős értékévé vált, amelyeket néhány hónappal Chris Taylor káprázatos sikere után mutattak be a közönségnek - Kubrick vezető mellénye és Irvin Hamburger Hillje. A csapat kalapácsütésként érte az amerikai közönséget, és a tartalmával kapcsolatos vita vegyes válaszokat váltott ki a kritikusokból is. A „klaďas” és a „negatív” előadásai azonban továbbra is csodálat tárgyát képezik, valamint a rendező azon képessége, hogy egyszerűséggel és egyértelműséggel sokkoljon. Az Oscar-ünnepségen 1987-ben a csapat nem ment üres kézzel. A legjobb rendező kategóriában nyert (Oliver Stone), vágott (Claire Simpson), Termelés (Arnold Kopelson) és a hang (John Wilkinson). A másik négy jelölést nem változtatta meg. Két férfi színészi megjelenés (Berenger, Dafoe), és Ston forgatókönyve és kamerája nem sikerült Robert Richardson.
Az imdb.com szerver látogatói szerint azonban a történelem 250 legjobb filmje között a stabil hely a legjobb bizonyíték a nézői sikerre és a kultuszállapotra. Csevegés nemcsak az amerikaiak vietnami eseményekre vonatkozó nézetét, hanem magát a háborús film műfaját is befolyásolta. Sokat köszönhet olyan képeknek, mint Ryan Soldier, Black Hawk Shot vagy Valley of Shadows. Támogatói nemcsak amerikaiak, minden bizonnyal kínál valamit a szlovák közönség számára. Nem kell amerikainak lenned, hogy mélyen átgondold a háború felesleges borzalmait és a hamis eszméket. Csak annyit kell tennie, hogy ember legyen.
Amit esetleg nem tudtál:
Eredeti név: Szakasz
Ország: Nagy-Britannia/USA
Év: 1986
Időtartam: 120 perc
Forgatókönyv és rendezés: Oliver Stone
Videókamera: Robert Richardson
Zene: Georges Delerue
Játszanak: Charlie Sheen, Tom Berenger, Willem Dafoe, Keith David, Kevin Dillon, Forest Whitaker, Francesco Quinn, John C. McGinley, Reggie Johnson, Mark Moses, Johnny Depp, Dale Dye
- Bedári Victor Hugo regény klasszikusa zenei formában (filmelőzetes) CinemaView
- Az azerbajdzsáni elnök bosszút áll az örmény Új Idő támadásáért
- Fogyókúra nélkül szeretnék lefogyni 20 kg-ról - p
- Az ázsiaiak csokoládét esznek nekünk - az ekától az ekáig
- Fogyókúra nélkül szeretnék lefogyni 20 kg-ról - p