gulagban

A nők számára a legrosszabb helyiség a nyomozó irodája volt. A foglyokat késő este hozták be kihallgatásra, nappal nem volt joguk aludni.

Asztana, július 19. (TASR) - Két cseh nő és egy csehszlovák állampolgár a háborúk közötti időszakban szerepel az egykori ALŽIR (női árulók Akmol munkatáborában) foglyai között. A volt sztálinista női gulág helyszíne Akmol (korábban Malinovka) falu közelében, Astana kazah nagyvárosa közelében ma az ALZIR emlékmű, amelyet 2007. május 31-én Nursultan Nazarbajev kazah elnök kezdeményezésére hoztak létre.

A Szovjetunió legmagasabb képviselőjének, Joseph Vissarionovich Sztálinnak 1937-ben adott parancsára 1937-ben itt építettek tábort az ellenség szülőföldjének női számára. Tehát az egész akkori Szovjetunióból hozták ide a nőket - mondta Vachtyguľ Sachamovová idegenvezető a túra elején az ALŽIR emlékhelyén.

A képen egy női foglyok laktanyája látható a nemzet árulóinak akmoliai munkatáborában (ALŽIR). Asztana, Kazahsztán, 2018. július 19. Fotó: TASR Igor Calpaš

A múzeum kiállítása a földszinten és az első emeleten található. Az Alaš nevű földszint Kazahsztán történetének kiállításából áll, az első emeleten ALŽIR néven a tábor életének történetét és körülményeit mutatják be. A földszinten található emlékmű közepén az élet fém virága található. Áttör a sziklán, és azt mondja, hogy minden borzalom és szenvedés ellenére az élet megy tovább. Fent van a Szabadság és börtön című kompozíció. Hálókba fogott galambok képviselik, és a volt Szovjetunió foglyait képviseli. A madarakat megpróbálják szabadon engedni, de sokan közülük szabadság nélkül pusztulnak el - magyarázta az emlékmű munkatársa.

A képen a nemzet árulóinak (ALŽIR) Akmol munkatáborának emlékhelye látható. Illusztráció egy anyáról, akinek gyermekét elvitték. Asztana, Kazahsztán, 2018. július 19. Fotó: TASR Igor Calpaš

A kiállítást a Kazah Köztársaság 1993. április 14-én elfogadott, a politikai elnyomás áldozatainak rehabilitációjáról szóló törvénye mutatja be. Célja az elnyomás minden ártatlan áldozatának teljes rehabilitációja, valamint a szenvedés és az erkölcsi kár megtérítése. .

A földszinti felvonulás az 1937-1938-as megtorlások második szakaszával zárul, amikor a Szovjetunióban véres tisztogatás, tömeges letartóztatások és tömeges kivégzések kezdődtek. Ez kihatott Kazahsztánra, az egész kazah értelmiségre - írókra, költőkre, újságírókra, orvosokra is.

A férfiakat letartóztatták, táborokba vitték vagy kivégezték őket. "Szörnyű, hogy a letartóztatások teljesen ártatlan nőket, anyákat, nővéreket és a haza árulóinak gyermekeit is érintették. Letartóztatták és női táborokba vitték őket. Az egész Szovjetunió legnagyobb női tábora az ALGER volt, amely az egyetlen ilyen nagy női tábor. " azt mondta. A foglyok a tábort rövidítve ALŽIR-nek nevezték. Egy másik név a 26. pont volt, egyébként Karlag külön osztálya, mivel az ALŽIR egy karagandi tábornak volt alárendelve, amely Karagandától körülbelül 50 kilométerre volt. Karlag pedig a moszkvai központnak volt alárendelve, és 29 kazahsztáni tábort irányított.

A képen a nemzet árulóinak (ALŽIR) Akmol munkatáborának emlékhelye látható. Asztana, Kazahsztán, 2018. július 19. Fotó: TASR Igor Calpaš

Az ALŽIR emlékhely hiteles fényképeket mutat be foglyokról, köztük hírességekről, színésznőkről, orvosokról, mérnökökről, agronómusokról, balerinákról, az akkori Szovjetunió elitjéről. Az utazás előtt a nők gyakran hazudtak, mondták, hogy vigyék el egy találkozóra egy férfival vagy rokonokkal, így szépen felöltöznek az útra. Megtudták, hogy később, és évekkel később megtévesztették őket, hogy rokonai meghaltak.

Az ALŽIR terem emeletén egy börtöncellát mutatnak be. Az ilyen cellákban a nők körülbelül két-hat hónapot vártak az ítéletre. Az ítélet után vagonokkal vitték őket más táborokba. Egyikük az emlékmű előtt áll. Kapacitása 30-40 fő volt, de 70-80 nő is belökte. Az út néha két-három hónapig tartott. A minimális börtönbüntetési idő ALGÉRIÁBAN öt-nyolc év volt. A büntetés lejárta után is sok nőt vettek őrizetbe a táborban segédkatonaként.

A foglyok első csoportja 1938. január 6-án érkezett a táborba. Érkezésük után a nőknek nehéz fizikai munkát kellett elvégezniük. Akmol jelenlegi falu puszta sztyepp volt abban az időben. A nők elsőként építettek itt laktanyát. A munkahelyen meg kellett felelniük a munkaügyi normáknak, ha nem feleltek meg, nem kaptak enni, vagyis nem kaptak 800 gramm kenyeret, vagy nem tudtak otthon jelentést írni.

A tábor körül szögesdrót-kerítés volt, mindkét sarokban őrtorony. A kutyáknak voltak őrzőik is. A táborban lévő nők szarvasmarhát neveltek, zöldségeket és gyümölcsöket termeltek, később munkaruhát varrtak. Közülük sokan elpusztultak a kimerültség, a hideg és az éhség miatt.

A nők számára a legrosszabb helyiség a nyomozó irodája volt. A foglyokat késő este hozták be kihallgatásra, nappal nem volt joguk aludni. Mivel a nők 16-18, néha 20 órát dolgoztak naponta, féltek bejutni a nyomozó irodájába. A gyötrés egyik módja az volt, hogy a nőknek etetőszékben kellett ülniük, hogy a lábukat ne tartsák a földtől. Öt, nyolc vagy több óra ilyen helyzetben a nők elvesztették eszméletüket. A visszaélések elkerülése érdekében hajlandóak voltak aláírni minden nyilatkozatot vagy vallomást - hogy ők a nép ellenségei, antiszocialista forradalmat vezetnek, trockisták, vagyis a Szovjetunió ellen.

A kép azt a vasúti kocsit mutatja, ahová a nemzet árulóinak akmoli munkatáborában (ALŽIR) foglyokat hoztak be. Asztana, Kazahsztán, 2018. július 19. Fotó: TASR Igor Calpaš

Sok nő terhesként érkezett a táborba, gyermekeket szült és három évig gondozott, vagy kisgyerekekkel hozta őket. A hároméves gyerekeket elvitték anyjuktól, és beszállítottak a Szovjetunióba.

Egy másik kiállítás a gulagok térképe (a gulag rövidítés a fő tábori adminisztrációt jelenti). A központ Moszkvában volt, 500 gulággal az egész Szovjetunióban.

Az ALŽIR tábor fennállásának 15 éve alatt 62 nemzetből és nemzetiségből származó több mint 20 000 nőnek adott otthont. A legtöbb csoport oroszokból állt, több mint 4000 volt, nagyon nagy csoport ukránokból és zsidókból állt. Sok más mellett ebbe a táborba érkezett Bulat Okudzhava orosz író, regényíró, zeneszerző és forgatókönyvíró édesanyja, valamint az orosz balerina, a moszkvai Nagyszínház primabalerinája, Maja Plisecká is.

Amikor 2007-ben megnyílt az emlékmű, a volt foglyok és gyermekeik elkezdtek ide járni, személyes tárgyakat hozva a múzeumi alapba, amelyek szintén kiállítások lettek.

Az emlékmű körül található az Emlékfal, 7620 ALŽIR rab nevével. A lista továbbra is nyitva áll, további dokumentum-lelet esetén, akár az archívumban, akár amikor a rokonok személyes holmikban találják őket szüleik vagy nagyszüleik után, vagy a padláson, az emlékezet falára írom az áldozatok nevét.