- Bevezetés
- Az NŠC-ről
- hírek
- Sport
- Diagnosztika
- Oktatás
- Iskolai sport
- tájékoztatási rendszer
PhDr. Eugen Laczo, PhD., FTVŠ UK
Az élsport egyik kulcskérdése a sportforma fejlesztése és stabilizálása. A sportforma a sportoló optimális felkészültségének állapota, amely lehetővé teszi számára, hogy edzésének szintjén maximális sportteljesítményt érjen el. A sportforma az edzés magasabb színvonala, az edzés megfelelő állapotától függ, és rendelkezik bizonyos sajátosságokkal és mintákkal. Ezért a sportforma javulásának alapfeltétele a szervezet hosszú távú alkalmazkodása (az alapszabályok szerkezetének megváltozása) az edzésszerkezet és a versenyterhelés dinamikájának magasabb követelményeihez. Az edzés felépítésének ezen minőségi változásai új lehetőségeket teremtenek a sportforma dinamikájának alakítására. Jelenleg az edzésterhelés mennyisége elérte azt a szintet, amelyet még mindig ésszerűnek lehet tekinteni. A speciális fitnesz edzéshez szükséges új edzőeszközök kifejlesztésének lehetőségei jelentősen csökkentek. A tartalékok a terhelés sajátos edzéshatásának kezelésében vannak, mivel ez az egyetlen módja az élsportban végzett edzés hatékonyságának növelésére. Az „átigazolással”, valamint az általános edzés nagyobb szerepével kapcsolatos gondolatoknak nincs perspektívájuk az élsportban.
Az edzésfolyamat - sportforma és a versenyek szerkezete közötti összefüggések meghatározásának hierarchiájának átfogó áttekintése a következő ábrán látható. 1 .:
Legjobb sportolóink sportteljesítményének visszamenőleges elemzése a 2000-es olimpián lehetővé teszi számunkra annak a véleménynek a kifejezését, hogy a sportolók 60-70 százaléka nem az olimpián tetőzött sport formájában, hanem egy másik időszakban. Ez a negatív állapot nem tette lehetővé, hogy a sportolók bemutassák személyes maximumukat, ill. javulása a csúcsversenyben. Bizonyos esetekben azonban teszt- és képzési mutatóik egyértelműen magasabb szintű képzést jeleztek. Tisztában vagyunk azzal, hogy az ilyen ellentmondásokkal teli helyzetek arra kényszerítenek bennünket, hogy mélyebben gondolkodjunk azon tényezők komplexumán, amelyek jelentősen befolyásolják az edzésterhelés kezelését a sportforma fejlődése és stabilizálódása időszakában. Ehhez a szükséges objektív tényhez a teljes végrehajtó csapat rendkívül művelt megközelítése szükséges, amikor minden részlet eldönti a sportoló egyéni sportformájának sikeres hangolását. Ezt az időszakot leggyakrabban 4-6 héttel (vagy 8) jelölik a legjobb verseny előtt.
Ebben az időszakban sok esetben közvetlenül a versenyeken is regisztráljuk a sérüléseket, közvetlenül előttük intenzív edzőegységekben, vagy a felkészülés utolsó hetében a csúcsverseny előtt. Ez jelzi az edzők, orvosok és a megvalósító csoportokban dolgozó más munkatársak által elkövetett bizonyos edzéshibákat.
Annak ellenére, hogy a mikrokonciklusok csúcsversenyekre való irányítása nagyon egyedi kérdés, mind a sportipar jellege, mind az egyén egyéni igényei szerint, úgy gondoljuk, hogy meg lehet fogalmazni néhány általánosan alkalmazandó törvényt, amely szerint edzők és sportolók tájékozódhattak.
A mikrociklusok megcélzása a sportforma hangolásának időszakában alapvetően egy olyan intézkedések komplexusa, amely a megfelelő módszertan és az edzéseszközök kiválasztásával kezdődik (adagolási dinamika), az étrend és az ivási rendszer optimális intenzitásával, az engedélyezett támogatási eszközök alkalmazásával. befolyásolják a regenerációs folyamatokat és a pszichoregulációs folyamatokat.a sportoló mentális bizalmának növelése.
Az edzés (verseny) tevékenységek tartalmának, módszereinek és eszközeinek megváltoztatását nem mechanikusan hajtják végre a naptár szempontjából, hanem a fokozatos minőségi részcélok teljesülésének értékelése és a sportoló testének a versenyhez való alkalmazkodása alapján. A minőségi változások a test megnövekedett mozgékonyságával járó motor-fiziológiai funkciókban, az ideg-izom koordináció magas hatékonyságában és az összes funkció gazdaságossá válásában nyilvánulnak meg, ami tükröződik az energiafogyasztásban, valamint a gyors és minőségi regenerációban. Pszichológiai szempontból a sportoló fokozatosan javítja az idegi folyamatok magas stabilitását, amelyet az érzelmi állapotok optimális szabályozása feltételez. Az akarati erőfeszítések köre a stressztréning megvalósításában, ill. fontos versenyek.
Nem érthetjük a sportolók azonnali felkészülését a közelgő versenyekre elszigetelten, hanem a sportforma és teljesítmény fejlesztésének és stabilizálásának szerves részeként.
Íme néhány általános elv, amelyet a kiküszöbölő (célzó) mikrociklusok képzési tervének elkészítésekor kell alkalmazni:
A sportforma hangolásának általános törvényeinek bizonyos alkalmazását a 2002. évi téli olimpiára készülő sportolók számára a 2. ábra mutatja be. A fogalmi szándék jelzi az edzés, a versenyterhelés és a sportteljesítmény növekedése közötti kölcsönös feltételességet.
A terhelés dinamikája október végéig emelkedő tendenciát mutat, novemberben stabilizálódik, decemberben enyhén csökkenni kezd, és jelentős csökkenés következik be az olimpiai játékok előtti 6 hét alatt. Az elmúlt 21 napban a csökkentés fokozatosan eléri a teljes mennyiség 50-60% -át.
A versenynaptár szerint olimpikonjaink novembertől januárig 8-12 versenyt teljesítenek. A sportteljesítmény gyakorisága és szórása fokozatosan csökken, sajátos dinamikával rendelkezik, és feltételezik, hogy a sportforma fokozatos stabilizálásával a célzó mikrociklusokban eljutnak az olimpiai játékok sportteljesítményének csúcsára.
A tudásalap fontossága az alpesi környezetnek a sportoló testére gyakorolt hatására az edzés során, ill. A verseny egyre fontosabbá válik a 2002. évi olimpiai játékok kapcsán az Egyesült Államokban, Salt Lake-ben. Az egyes szektorok versenyeit különböző magasságokban tervezik.
A nagyobb magasságon végzett sportteljesítmények más követelményeket támasztanak a sportolóval szemben a síkvidéki viszonyokhoz képest. Az alpesi képzés fontosságát két szinten értékelik:
1. Felkészülés a versenyre, amelyre nagyobb magasságokban kerül sor
2. Alpesi felkészülés használata normál magasságban történő versenyre.
Ebből a szempontból az alpesi edzés szerves részévé válik az élsportolók képzésének, és módszertani alapnak számít a sportteljesítmény fokozatos növekedését befolyásoló tényezők számára.
Olimpikonjaink többségének több éves tapasztalata van a terhelések és terhelések különböző magasságokban történő rendszerének megvalósításában. A legtöbb téli sportközpont 1500 m és annál magasabb magasságban is található, ahol minden évben versenyekre kerül sor. Az olimpiai évben is az olimpiai játékokra készülő sportolók (különösen a felső csapat) 3–5 edzést (a versenyeket leszámítva) teljesítenek 14–21 napig, ami az alpesi viszonyok változásra gyakorolt hatásának általános ismeretének a célja. speciális képzésben. A november és január közötti tervezett versenyekre (világkupák, nemzetközi versenyek) olyan magasságokban kerül sor, amelyek nagyjából megegyeznek az olimpiai versenyek magasságával.
Sportolóink edzése különböző magasságok váltakozását tartalmazza, pl. „fel” elhelyezés és „lefelé” képzés, ill. „lent” élni és „fel” edzeni - egy hipoxiás környezet, ahol a megvalósítás minden módszerének megvan a sajátos hatása. Ezek a tények lehetővé teszik azt a feltételezést, hogy olimpikonjaink képzése magas szintű lesz, ami jelentősen hozzájárul az akklimatizációs folyamatok (időeltolódás, magasság) felgyorsításához.
Az általános ismeretek három szakaszra osztják az alkalmazkodási folyamatot: az alkalmazkodás, az alkalmazkodás és az akklimatizáció. A 3. ábra az ajánlott terhelési dinamikát mutatja az olimpiai játékok versenyei előtt.
A cikk előző részében jellemeztük a versenyképes mikrociklusok terhelési dinamikáját. Az egyes fázisok teljes időtartama körülbelül 20 nap, de jó egészségi állapot és az átlag feletti edzés mellett a sportoló ezt a folyamatot 12-15 napra rövidítheti.
A Salt Lake-be érkezéskor a szállásfázis 2–4 napig kezdődik. Ez valójában a szervezet rövid távú, azonnali reakciója hipoxiás állapotokra, amikor a vagotonikus hajlamok érvényesülnek. Jellemző tulajdonság a csökkent intenzitás (kevesebb, mint 70% VO2 max.), Valamint a térfogat (40% az alföldről). A terhelés "bemelegítés" jellegű és rövid (40-50 perc) aerob körülmények között, két fázisban tudjuk végrehajtani. Különös figyelmet kell fordítani a harmadik napra, amikor a kezdeti fáradtságot szubjektív "töltés" érzés váltja fel, ami növeli a sportoló eufóriáját és magabiztosságát. Ilyen helyzetben az edzésen változtatni kell, mert az első napokban tapasztalt nagy intenzitású terhelés megzavarhatja az akklimatizációs folyamatok menetét, és az edzés hatása a torlódások területére irányul.
A második szakaszra (adaptációra) a tartózkodás 4.-7. Napján kerül sor. A terhelés intenzitása fokozatosan növekszik az anaerob küszöb szintjére a tartózkodás 6. - 7. napján a sebességtudás fenntartása érdekében, rendszeresen kis mennyiségben belefoglaljuk az ATP-CP terhelését. kevésbé igényes anaerob edzés. A gyakorlatok jellegét tekintve konkrét eszközöket alkalmaznak.
A harmadik - akklimatizációs - fázis az alpesi környezetben való tartózkodás 7. és 8. napjától kezdődik. 1-2 nap könnyű aerob edzés után a sportoló készen áll a verseny terhelésének viselésére. Különös figyelmet kell fordítani a megfelelő táplálkozásra, az ivási módra, valamint a regenerációs folyamatokra (aktív és passzív). Az akklimatizáció menetét is ellenőrizni kell. A különböző terhelési intenzitásokra adott funkcionális válaszokat, valamint a helyreállítási folyamatok menetét használjuk a biokémiai mutatók értékelésén keresztül.
A terhelés dinamikájának tartalmi fókuszának optimalizálása a célzó mikrociklusokban jelentősen hozzájárul a sportforma hangolásához. Feltételezzük, hogy olimpikonjaink sportformája a Salt Lake-i olimpiai versenyeken fog tetőzni.
A 6 hetes mezociklusban a terhelés dinamikájának megvannak a törvényszerűségei. Ez az időszak három háromhetes ciklusra osztható.
a/Az első két hétben a tartalom progresszív tendenciát mutat négy kéthetes stressz-ingerben. Ezzel a szándékkal, amelynek térfogati dinamikája van más kétheti terhelésekhez viszonyítva, célja a terhelés intenzitásának növelése meghatározott körülmények között. A tartalmi megvalósítás szempontjából intenzív intervallum edzést, ill. folyamatos ismétlési módszer.
b/A második két hét tartalomorientált. Míg az első hét három minőségi képzési egységgel (az egyik extrém - modell) arra összpontosít, hogy a második héten megteremtse a részleges helyreállítási folyamat feltételeit, addig a két edzésingerrel (erőfeszítés dimenzióval - ellenőrző versenyek - speciális tesztek) végzett erőfeszítés jelentősen támogatja a kumulatív anabolikus folyamatot a szervezet belső környezetében. Ez a hét rendkívül fontos a sportteljesítmény ígéretes növekedése szempontjából.
c/A csúcsverseny előtti utolsó két hét egyéni rituáléival rendelkezik. Az első héten két minőségi képzési egység létezik, ahol csak az első rendelkezik nyerő dimenziókkal. A második egység intenzitása alacsonyabb térfogati jellemzőkkel rendelkezik. A hét végén olyan érzéseknek kell megjelenniük, amelyek meggyőzik a sportolót az adaptív hatások minőségi változásairól. Az adaptációs hatások késleltetett felhalmozódása a csúcs mikrociklus első hetében tapasztalható. Az edzésterhelés tartalmának ilyen módon megvalósuló dinamikája, más tényezők (étrend, ivásmód, aktív és passzív regeneráció, pszichohigiénia stb.) Figyelembevétele mellett nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy a sportoló teljes mértékben képes a minőségi sportteljesítmény bemutatására.