Washington, április 18. (TASR) - Nem csak a klímaváltozás, hanem mindenekelőtt a modor kihalt a legtöbb kontinensen.

teljes

2005. április 18., 03: 43-kor TASR

Ezek a legnagyobb szárazföldi emlősök majdnem egymillió évvel ezelőtt éltek szinte az egész földgömbön, de a pleisztocén 10 000 évvel ezelőtti végére Afrika és Dél-Ázsia kivételével mindenütt kipusztultak. Az Amerikai Tudományos Akadémia által kiadott Proceedings szerint a Wyomingi Egyetem tudósai négy földrész csont- és műszerleletei alapján jutottak erre a következtetésre.

A kutatók Afrikában, Európában, Ázsiában és Amerikában 41 olyan helyet találtak, ahol egymillió évvel ezelőtt elefántokra vadásztak és megették őket. Globális megoszlásuk alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az emberi rész jelentős szerepet játszik az elefántállomány jelentős csökkenésében.

Ezt a feltételezést megerősítették az elefántok maradványai melletti vadászfegyverek és másolatok leletei. Ebből következik, hogy az ókori emberek elefántokra vadásztak, nyilvánvalóan megélhetés céljából. A hosszabb hideg időtartamú területek gyarmatosításához a növényi táplálék hiányában hússal kellett fedezniük a kalória iránti igényt. A felnőtt és egészséges elefántoknak nincsenek természetes ellenségeik, ezért kevésbé óvakodnak a ragadozóktól. Ezért az embernek nyilvánvalóan nem okozott problémát ezekhez az állatokhoz közelíteni és rövid távolságból megölni őket.

Maga az evolúció is hozzájárult az elefántok és rokonaik, a mamutok kihalásához. Egyrészt az ember stratégiailag átgondolt vadászati ​​módszereket dolgozott ki, másrészt annyira rugalmas lett, hogy minden olyan területet be tudott lakni, ahol elefántok és mamutok éltek. A jégkorszak vége megnyitotta az emberek számára a hozzáférést ezekhez a régiókhoz, és az elefántok és a mamutok vége is a kezdete volt.