Szakértői tények mutatják a fiziológiailag működő nemi szervek ciklusának nagy jelentőségét, amelynek rendellenessége alapvető változásokat okozhat a női test különböző anyagcsere-eseményeiben. Ezeket a változásokat számos befolyás okozhatja. A legintenzívebbek közé kétségtelenül beletartozhat az endokrin rendszer más komponenseinek kóros működésének hatása.
Bevezetés a kérdésbe
Az ösztrogénekről ismert, hogy számos fiziológiai folyamatban nagyon fontos szerepet játszanak, amelyek közül a legfontosabb a reproduktív rendszerre és a szexuális viselkedésre gyakorolt hatás. Mindazonáltal a csontok átalakulásával vagy például a szív- és érrendszerrel és hasonlókkal való kapcsolatuk is ismert. A biológiailag aktív anyag a 17-béta-ösztradiol, amelynek hatásait főleg az ösztrogén receptorok (ER) közvetítik. A jelenlegi besorolás szerint a nukleáris ösztrogén receptorokon kívül megkülönböztetnek G-fehérjéhez kötött ER-ket és különálló sejt-receptorokat (ERR).
2 típusú ösztrogénreceptort különböztetünk meg, az ER-alfát és az ER-bétát. Az ER-béta receptorok a mell ductalis, lobularis és stromalis sejtjeiben találhatók, míg az ER-alfa a tumorokban alacsonyan szabályozott. A prosztatarákban mindkét ösztrogén receptor altípus esetében pozitív.
A posztmenopauzás nőknél a cardiovascularis események nagyobb gyakoriságának megfigyelése, és fordítva, a HRT-vel helyettesített nőknél alacsonyabb előfordulásuk az ösztrogének kardioprotektív hatásaira utal. Az ösztrogének jótékony hatással vannak a lipidogramra, a vaszkuláris simaizom tónusára és a fibrinogén szintjére. Ezzel szemben az ösztrogénhiány az oszteoporózis kialakulásával jár, amely megerősíti az ER jelentőségét a csontokban, mind az oszteoklasztokban, mind az oszteoblasztokban. Az ER-alfa gén törlése markáns csontrendszeri rendellenességeket eredményez, amelyekre jellemző a csontsűrűség csökkenése és a hosszanti csontnövekedés lelassulása.
Az ER-alfa és az ER-béta egyaránt megtalálható a központi idegrendszerben, az első típus túlnyomórészt a thalamusban, a második pedig a suprachiasmatikus magban, a paraventricularis magban, a hypothalamusban, a substantia nigra-ban, a cerebellumban és a kéregben található. Különböző állatmodellekben az ösztrogénekről leírták, hogy sok toxin, ischaemia vagy sclerosis multiplex ellen védenek. Például hiányuk az Alzheimer- vagy a Parkinson-kór lehetséges kialakulásához kapcsolódik.
Alfa-típusú receptorok vannak jelen a zsírszövetben, az adipocitákban. Az ösztrogének csökkentik az étvágyat, elősegítik a lipolízist és ellensúlyozzák az inzulinrezisztenciát.
Az amenorrhoea néhány endokrinológiai oka
Másodlagos amenorrhea-ról beszélünk abban az esetben, ha a menstruáció 3 hónapig nem jelentkezik egy olyan nőnél, aki korábban spontán menstruált. A másodlagos amenorrhoea fiziológiai formái mellett terhesség, szoptatás, posztmenopauza esetén ismerünk iatrogén amenorrhoát is, amelyet különböző csoportok farmakológiai készítményei okoznak. Ismerünk másodlagos patológiás amenorrhea-t is, amelyet több ok is képvisel.
Endokrinológiai szempontból ezek rendellenességek lehetnek:
- a petefészkek szintjén, például a follikuláris készülék korai atrófiája vagy hormonálisan aktív petefészekdaganatok,
- az agyalapi mirigy szintjén a gonadotropin termelés eltűnésével, illetve a daganat miatt kialakuló túltermeléssel és hasonlókkal,
- az agyalapi mirigy szárának szintjén traumás sérülés során,
- a hipotalamusz szintjén - hiperdomapinerg vagy hipodopaminerg típusú.
A kóros másodlagos amenorrhoea speciális esetei a következők:
- a pajzsmirigy, a mellékvesék rendellenességei, amelyek általában módosítják a hipotalamusz-agyalapi mirigy rendszer működését, és az androgének szintén közvetlen hatással lehetnek a petefészekre,
- PCO-szindróma/hiperadrogén szindróma, amelyben petefészek- és extrovarianus faktorok egyaránt szerepet játszanak,
- fokozott termelés vagy csökkent ösztrogének lebomlása a periférián elhízás vagy májcirrózis esetén,
- a petefészek és a mellékvesék hormonálisan aktív daganatai.
A másodlagos amenorrhoea nemcsak kozmetikai kérdés. A hipoestrinus állapot az osteoporosis kialakulásának kockázatát hordozza magában. A hiperestrin állapot diszfunkcionális vérzés kockázatát hordozza magában. Mindig szükség van az endokrinológiai állapot laboratóriumi értékelésén alapuló pontos diagnosztikára. Megfelelő bánásmód következik, egyszerű adagolás csak ritka esetekben elfogadható.
A menstruációs rendellenességek diagnosztizálásakor figyelembe kell venni a pajzsmirigy betegségeit, a hipotalamusz és az agyalapi mirigy rendellenességeit, a hypreprolactinemiát, a hiperandrogén szindrómát is.
A pajzsmirigy betegségei
A menarche idő előtti vagy késői megjelenésével járó betegeket szintén diagnosztizálni kell a lehetséges betegség figyelembevételével pajzsmirigy. Endokrinológiai szempontból ezek a betegségek a menstruációs rendellenességek leggyakoribb oka a termékeny korban. Ezért fontos megkérdezni a pajzsmirigyhormonok korábban azonosított hormonális egyensúlyhiányát, vagy laboratóriumi vizsgálatokat végezni, különös tekintettel a szabályozó pajzsmirigy és az agyalapi mirigy hormonjainak termelésére, mint például a TSH, fT3, fT4.
Pajzsmirigy alulműködés a pubertás korábbi kezdetét, valamint a menstruációs ciklus rövidülését és a vérzési idő meghosszabbodását okozza. A csökkent pajzsmirigyhormon-termelés gyakran társul a hypermenorrhoea és a menorrhagia tüneteihez, valamint a menstruáció fájdalmas epizódjaihoz.
A másik oldalon, pajzsmirigy-túlműködés késleltetheti a pubertás kezdetét vagy az oligo-amenorrhoea tüneteit. Mindezek a következmények nagy hatással lehetnek a termékenységre. A pajzsmirigy-pajzsmirigy-túlműködésben az alaphőmérséklet a ciklus alatt emelkedik, és így a ciklus első és második fázisában a hőmérsékletek közötti különbség nagyon kicsi lehet. Ezzel szemben a hypothyreosis csökken.
Hipotalamusz és hipofízis rendellenességek
Ezek olyan betegségek csoportjai, amelyek a hipotalamusz szerves elváltozásaival járnak, mint például az olfactogenitalis dysplasia vagy a hypothalamus autosomális recesszív veleszületett hibája Laurence-Moon-Biedl szindrómában.
Az úgynevezett a tabletta utáni amenorrhoea a nők körülbelül 2% -ában fordul elő a kombinált hormonális fogamzásgátlás abbahagyása után. Az alap valószínűleg a hosszú távú hipotalamusz-hipofízis szuppresszió. A Sheehan-szindrómát az agyalapi mirigy lebenyének iszkémiája okozza, és valamennyi trópusi hormonjának hiánya jellemzi.
A craniopharyngeomák az agyalapi mirigy szárára gyakorolt nyomás következtében fennálló amenorrhoában is megnyilvánulnak. Az ACTH-t szekretáló adenomák az anovulációval összefüggő glükokortikoid túltermelés tüneteit idézik elő. Valamint STH vagy TSH túltermeléssel járó adenómák, amelyek gyakran társulnak a hypeprolactinemiához.
Hyperprolactinemia
Az adenohipofízis által szekretált prolaktin termelést tónusosan gátolja a dopamin és az ultrarövid visszacsatolás. Termelését a hisztamin tovább gátolja. A megemelkedett prolaktinszint amenorrhea-val társul, és galactorrhoea-ban nyilvánulhat meg. Ez elsősorban az ivarmirigyek működésének elnyomásához vezet, mind nőknél, mind férfiaknál. Mivel a hiperprolaktinémiát hipoösztrizmus kíséri, a hipoösztrizmus tipikus megnyilvánulásait is megjeleníti, például hüvelyszárazságot, atrófiás hüvelyi hámot, nyaki nyálkahártya-vesztést és hasonlókat.
Általában a szérum prolaktin koncentrációjának enyhe növekedése összefügg az anovulációs ciklusokkal és a luteális elégtelenséggel vagy a sterilitással.
Hiperandrogén szindróma (PCOS)
A fogamzóképes nőknél ez a leggyakoribb endokrinopathia. Ez a leggyakoribb oka az anovulációs sterilitásnak, a menstruációs rendellenességeknek, de a megnövekedett hajnak is. A betegség számos endokrin és anyagcsere-rendellenességgel jár, amelyek ismert kockázati tényezők a szív- és érrendszeri betegségek és a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásában. A laboratóriumi módszerek kidolgozása lehetővé tette ezen rendellenességek kimutatását. Jellegzetes laboratóriumi lelet az LH megnövekedett szintje és az LH és az FSH megnövekedett aránya.
Az elsődleges petefészek- és mellékvese-szteroidogenezis rendellenesség elmélete szerint az elsődleges rendellenesség az androgén túltermelés mind a petefészekben, mind a mellékvesékben.
Az inzulin anyagcsere elsődleges rendellenességének elmélete esetében ez az inzulin és az LH együttes szinergetikus hatása az androszténdion szintézisére. A perifériás inzulinrezisztencia mellett a megnövekedett hasnyálmirigy-sejtek szekréciója és a csökkent máj inzulin clearance valószínűleg részt vesz a kialakuló hiperinsulinémiában.
A túlsúly és az elhízás gyakran az inzulinrezisztencia oka. A túlsúly a 25 és 30 kg/m2 közötti BMI. Az elhízás a 30 kg/m2 feletti BMI. Az anovulációs meddőség egyértelműen 25 kg/m2-nél nagyobb BMI-vel társul. Sok túlsúlyos nőnek inzulinrezisztenciája van, és általában minden elhízott nőnek inzulinrezisztenciája van. Számos tanulmány azt jelzi, hogy a PCOS-ban és az elhízásban szenvedő nőknél javult az inzulinérzékenység, csökkent a tesztoszteronszint, és a fogyás után visszatér a rendszeres ovulációs ciklus. A 7-10% -os fogyás gyakran hatékony. A normál ovulációs ciklus elérése érdekében az optimális cél 20-25 kg/m2 közötti BMI elérése. A PCOS kezelésére használt metformin jelentősen csökkenti a súlyt. Az inzulinkezelés és más antihiperglikémiás szerek, például a gliburid, klórpropamid, pioglitazon és a roziglitazon a súlygyarapodáshoz kapcsolódnak.
Súlyváltozások és stresszes helyzetek
A súly csökkenésével az LH impulzusok, esetleg az FSH gyakorisága vagy amplitúdója csökken. A ciklus rendellenességei az oligo és az amenorrhoea értelmében jelentkeznek. Az egyszerű fogyás az LH szekréciójának változásával jár.
Az elsődleges pszichogén betegség az anorexia nervosa. Az LH szekréciójában nincs normális ingadozás. A pajzsmirigyhormonok perifériás átalakulása a T3 inaktív formája javára tolódik el. Növekszik a kortizol és csökken a katekolaminok száma.
A túlzott testmozgás a hypothalamus működésében hasonló változásokhoz vezet, mint a fogyás. Ez a szervezet adaptív válasza a magas energiaigényre. Az amenorrhoea közvetlen oka a pulzáló gonadoliberin szekréciójának csökkenése. Ezt követi az LH és az ösztradiol csökkenése.
Stressz alatt a gonadoliberin impulzusgenerátort a kortikoliberin gátolja. A prolaktin mind a krónikus, mind az akut stresszben nő, a stressz 83% -ig amenorrhoea kísér.
Következtetés
Az endokrin szabályozás zavarai jelentősen befolyásolhatják a nő nemi ciklusát. Az esetek túlnyomó többségében a sterilitás és a meddőség tünetei jelentkeznek. A modern laboratóriumi módszerek diagnosztikai lehetőségeket kínálnak, amelyeknek köszönhetően megelőzhetők ezek a drámai egészségügyi következmények. A rendelkezésre álló laboratóriumi vizsgálatok széles skálája képezi az alapját a pontos differenciáldiagnózisnak és az érintett betegek későbbi egyeztető ellátásának.