A diabétesz insipidus nagyon ritka betegség, amely a túlzott vizeletürítéssel és ezért a túlzott és állandó szomjúsággal nyilvánul meg.

osztályozás

Ezt az állapotot az ADH antidiuretikus hormon (más néven vazopresszin) elégtelen szekréciója vagy a vese nem reagál erre a hormonra.

Az antidiuretikus hormon az agynak a hipotalamusznak nevezett részében termelődik, majd az neurohipofízisben (az agyalapi mirigy hátsó lebenyében) tárolódik.

Feladata a vesék működésének befolyásolása, amelynek köszönhetően a szervezetben szabályozható a víz, de ez befolyásolja a vérnyomás szabályozását is.

Ennek a hormonnak a magas vagy alacsony szintje súlyos problémákat okoz a szervezetben.

Ha az ADH szintje magas, a vesék nagy mennyiségű vizet tartanak vissza a vérben, ami elvékonyítja a vért, és vízmérgezéshez vezethet.

Ezt az állapotot antidiuretikus hormon hiperszekréciós szindrómának (SIADH) is nevezik.

Másrészt cukorbetegségben az ADH hormon termelése alacsony, ezért a vesék túlságosan választják ki a vizet. Ez problémákat okoz a gyakori vizeléssel és az azt követő kiszáradással.

Különböző típusú Diabetes insipidus

Ez a betegség 4 típusra oszlik annak alapján, hogy mi okozza:

Neurogén vagy központi Diabetes insipidus

A neurogén Diabetes insipidus a DI leggyakoribb formája, amelyet a hipotalamusz vagy az agyalapi mirigy rendellenessége okoz. Ez a rendellenesség műtéten, fertőzésen, daganaton, sérülésen keresztül jelentkezhet, de genetikailag is meghatározható.

Az agy ezen két része felelős a fontos ADH hormon termeléséért, tárolásáért és felszabadulásáért. Ha a test dehidrált, az ADH termelés általában megnő, így a vesék vízvisszatartó jelet kapnak.

Ha a hipotalamusz nem termel ADH-t vagy csak kis mennyiséget, akkor a vesék nem kapnak jelet a víz visszatartására, és fordítva azt gondolják, hogy túl sok víz van a testben, ami végső soron állandó szomjúságot okoz.

Nefrogén diabetes insipidus

A nephrogén diabetes insipidus egy olyan betegségfajta, amelyben a hipotalamusz elegendő ADH hormont termel, de a vesék nem reagálnak rá, amelynek végső soron ugyanaz a hatása van, mint a központi diabetes insipidusnak.

Számos oka van annak, hogy a vesék nem reagálnak az ADH-ra. A nephrogén diabetes insipidus fő okai a következők:

  • Genetikai hajlamok
  • Lítiumot tartalmazó gyógyszerek (főként bipoláris rendellenességek kezelésére)
  • Egyéb gyógyszerek, például demeclocyclin, ofloxacin, cidofovir, foscarnet és mások
  • Alacsony káliumszint a vérben
  • Magas kalciumszint a vérben
  • Policisztás vesebetegség

Ha az első tüneteket tapasztalja, és olyan gyógyszereket szed, amelyekről úgy gondolja, hogy a betegséget okozhatják, vagy megsokszorozhatják a betegség tüneteit, kérdezze meg kezelőorvosát, hogy a gyógyszerek okozhatják-e a diabetes insipidus-t.

Ha kiderül, hogy egyfajta gyógyszer okozza a betegséget, kérdezze meg orvosát, hogy van-e olyan helyettesítő gyógyszer, amely nem okozza a diabetes insipidus tüneteit.

Dipsogén diabetes insipidus

A primer polidipsziának is nevezett betegség olyan betegség, amelyben a hipotalamuszban található szomjúság diszregulációja van. Nagy mennyiségű folyadék fogyasztása csökkentheti az ADH mennyiségét, ami folyadékretenciót eredményez a szervezetben.

Ebben az esetben nem közvetlenül a hipotalamusz rendellenessége, sokkal inkább a vízmérgezés zavarja a folyadékpótlás szükségességének helyes becslésének funkcióját.

Ennek következtében az ember állandó szomjúságot érez és sok folyadékot fogyaszt, ezért a test túl van töltve vízzel. Ennek eredményeként állandóan WC-re kell menni.

A betegséget okozhatja olyan mentális rendellenesség is, mint a skizofrénia, szorongás és depresszió, ezért néha pszichogén polidipsziának is nevezik.

Gesztációs diabetes insipidus

Ahogy a neve is sugallja, terhesség alatt a nőknél előfordulhat terhességi vagy akár terhességi diabetes insipidus. A méhlepény, amely a tápanyagok magzatba juttatását és a baba általános egészségi állapotának biztosítását szolgálja, olyan enzimeket termel, amelyek megzavarhatják az ADH hormon működését.

Ez viszont nagy szomjúságot és gyakori vizeletet okoz.

A terhességi diabétesz insipidus a terhesség után általában önmagában oldódik, de néha a betegség a következő terhesség alatt visszatérhet.

Annak a ténynek köszönhetően, hogy a betegség gyakran áthalad a szülés után, sok esetben nem is kezelik, és röviden arra támaszkodik, hogy egy terhes nő több folyadékot kap a terhesség alatt.

Szükséges azonban rendszeres ellenőrzés, és nem fog hiányozni az orvos által töltött hosszú órák. Orvosa a vízvisszatartást is figyelemmel kíséri, amely vízmérgezéshez vezethet.

Bizonyos esetekben orvosa felírhatja a dezmopresszint, az ADH hormont helyettesítő gyógyszert. Ez az anyag segít a folyadékok megfelelő használatában, és csökkenti a kiszáradást és a gyakori vizelést.

A dezmopresszint általában orrspray-ként írják fel, de orvosa javasolhatja tabletták vagy injekciók formájában történő alkalmazását is.

A betegség diagnózisa meglehetősen fontos, mert a túlzott szomjúság a terhességi cukorbetegség egyik tünete is lehet, amelyet más módon kezelnek.

Melyek a Diabetes insipidus tünetei?

A diabétesz inspidus egyik legsúlyosabb tünete a túlzott vizeletürítés, legfeljebb napi 20 liter. Egy másik tünet ebből fakad, ami az állandó szomjúság és kiszáradás.

A kiszáradás a következő problémákat okozhatja:

  • A szervezet fáradtsága és gyengesége
  • Izom fájdalom
  • Száraz és repedezett bőr
  • Száraz száj
  • Szédülés
  • Fejfájás

Hogyan diagnosztizálható a diabetes insipidus?

Mivel ennek a betegségnek a tüneteit más egészségügyi problémák is okozhatják, és emellett a diabetes insipidus kezelésének eljárása típusától függően változik, a végső diagnózis megállapításához orvos által végzett vizsgálatokat kell végezni.

Számos tesztre van szükség a diabetes insipidus diagnosztizálásához:

Folyadékhiányteszt

A folyadékhiányos teszt megbízható teszt a diabetes insipidus megerősítésére vagy megcáfolására. Ennek a tesztnek az a célja, hogy egy időre abbahagyja a folyadékfogyasztást, ami segít meghatározni a túlzott szomjúság okát.

Különösen figyelni kell a folyadékbevitel 8 órás folyadékvesztése miatti fogyást.

A teszt esti mérlegeléssel, vér- és vizeletmintákkal kezdődik, amelyekből meghatározzák a nátrium-koncentrációt és az ozmolalitást, amely meghatározza a vérben oldott ionok mennyiségét.

Ettől kezdve tilos folyadékot szedni a végső diagnózisig. Reggel újra meg kell mernie, és óránként vizeletmintákat vesznek, amelyek alapján meghatározzák az ozmolalitást.

Miután a vizelet ozmolalitása 2 órás időközönként stabil marad (kevesebb, mint 30 milliosmol/kg, illetve 30 mOsm/kg), megkezdődik a vér ozmolalitásának és az ADH vizsgálata.

Antidiuretikus hormon válasz teszt

Ez a teszt azt vizsgálja, hogy teste hogyan reagál az ADH hormonra, amely segít jobban diagnosztizálni a diabetes insipidus-t. Kis mennyiségű vazopresszint injektálnak a vérébe, majd megvizsgálják, hogy az injektált vazopresszin lelassítja-e a vizelettermelést.

Ha a vazopresszin lelassítja a vizelettermelést, ez azt jelenti, hogy az állapotát a vazopresszin hiánya okozza a vérében, ebben az esetben gyaníthatja a neurogén diabetes insipidus kialakulását.

Ellenkező esetben, ha az injektált vazopresszin nincs hatással a vizeletképződésre, valószínűleg van elegendő vazopresszin a vérében, de a veséje nem reagál rá. Ebben az esetben a nephrogén diabetes insipidus kialakulása lehet.

Mágneses rezonancia képalkotás (MRI)

Ha orvosa gyanítja a központi ill. neurogén diabetes insipidus, javasolhatja a mágneses rezonancia képalkotó vizsgálat elvégzésének szükségességét.

Az MRI lehetővé teszi az agy képeinek megszerzését, beleértve az agyalapi mirigyet és a hipotalamust. Ezután a képek felhasználásával megállapítható, hogy az agy azon fő részei, amelyek felelősek az ADH-hormon termeléséért és tárolásáért, nem sérültek-e.

Ezzel a diagnosztikai módszerrel abszolút nem érez fájdalmat, és valószínűleg ez a legkényelmesebb az összes módszer közül. Azonban néha kontrasztanyagot lehet beinjektálni a testbe az MR képek testszerkezeteinek javítása érdekében.

Melyek a diabetes insipidus kezelési lehetőségei?

A kezelés típusa a betegség súlyosságától és nem utolsó sorban a diabetes insipidus típusától függ.

Például, ha a betegség nem súlyos, és a vizelettermelés 24 órán belül 4 literen belül van, orvosa nem írhat fel további kezelést. Ebben az esetben a tünetek elnyomására ill. a kiszáradásnak csak olyan ivási rendet kell követnie, amely körülbelül 2,5 liter vagy annál több víz elfogyasztásából áll.

Súlyosabb esetekben, amikor a folyadék 24 órán belüli kiválasztása sokkal nagyobb, általában már nem elegendő csak folyadék utánpótlással "kezelni", ebben az esetben orvosa felírhatja a Desmopressin-t.

A dezmopresszint akkor írják fel, ha a hipotalamusz nem termel vazopresszint vagy csak kis mennyiségben. Vannak azonban olyan esetek is, amikor a szervezetben elegendő mennyiségű vazopresszin található, de a vesék nem reagálnak erre a hormonra.

Ebben az esetben felesleges kiegészíteni a vazopresszint annak megállapításához, hogy a betegség bizonyos gyógyszereknek köszönhető-e, amelyek kiválthatják a nephrogén diabetes insipidus-t.

Az étrendben lévő túlzott mennyiségű fehérje és só szintén súlyosbíthatja a betegséget. Ezért orvosa javasolhatja a fehérje- és sóbevitel csökkentését, ami csökkentheti a kiválasztott vizelet mennyiségét.

Ez azonban különösen igaz, ha egészségi állapota nem túl súlyos. A központi diabétesz insipidushoz hasonlóan a nephrogén is komolyabb problémákat okozhat.

Ebben az esetben orvosa tiazid diuretikumokat és NSAID-ket írhat fel a gyulladás és a termelt vizelet mennyiségének csökkentése érdekében.

Mint minden gyógyszer, így a tiazid-diuretikumok és az NSAID-k is mellékhatásokat okozhatnak, például merevedési zavarokat, emésztési zavarokat vagy szédülést.

Mielőtt tiazid diuretikumokat és NSAID-okat szedne, kérdezzen meg orvosát néhány kérdésről, például:

  • Ha gyógyszert szed, kérdezze meg orvosát, hogy befolyásolják-e a vízhajtók és az NSAID-k hatását, vagy bármilyen módon rontják-e a kezelés menetét.
  • Csökkenteni kell az étel só- és fehérjetartalmát, ha vizelethajtókat és nem szteroid gyulladáscsökkentőket szed?
  • Milyen gyakran kell ellenőrizni, hogy tudják, hogy a gyógyszer segít?
  • Mi a teendő, ha a gyógyszereknek káros mellékhatásai vannak?

Beszéljen orvosával a diuretikumok és az NSAID-ok pontos használatáról.