Sokan, sőt a sportolók sem esznek diót, mert tele vannak zsírokkal és híznak. De az ellenkezője igaz. A dió szinte szuper étel. Nagy mennyiségű fehérjét tartalmaznak, amely a sportolás izomépítéséhez szükséges. Nagyon szegény a telített zsírsavakban (zsírokban) és nincs koleszterinszintjük. Éppen ellenkezőleg, egyszeresen és többszörösen telítetlen zsírsavakat tartalmaznak, amelyek hasznosak a szív egészségére.
Igen, sok kalóriát és zsírt tartalmaznak, de a megfelelőeket.
Ha azonban ésszerű mennyiségű dióval kedveskedik magának, akkor biztosan nem nyeri el őket. Napi maroknyi dió, és nem egy egész zacskó vagy egy teljes tál, ésszerű mennyiségnek számít. Egy tanulmány még azt is megerősítette, hogy azoknál az embereknél, akik hetente legalább kétszer esznek diót, alacsonyabb a hízás kockázata, mint azoknál, akik egyáltalán nem esznek diót. A dió azonban nem feltétlenül válhat újabb hozzáadott zsírsá a napi bevitelünkben, hanem inkább a zsír egy részének helyettesítője az egészségesebb változatban. Mint minden ételnél, nagyon fontos megnézni a dió minőségét és eredetét. Ez itt kétszeresen is igaz lehet, mivel a diófélék nagyon érzékenyek a gombákra, amelyek károsak a veszélyesekre és különösen gyakran szabad szemmel láthatatlanok. Ha a lehető legtöbbet akarja kihozni a dió táplálkozási potenciáljából, felejtse el a sózott és sült diót, és inkább a nyers minőséget részesítse előnyben. Ha nem rajong a diótörésért, akkor a dióvajból beleélheti magát a dió egészségére. Ezeket hozzá lehet tenni a reggeli zabkásához, desszertekhez, turmixokhoz, vagy el lehet kenni teljes kiőrlésű kenyérre.
Azonban a telítetlen zsírsavak tartalma nem az egyetlen előny, amelyet a dió nyújthat számunkra. Hazánkban a legismertebb és általánosan elérhető diófélék közé tartozik a földimogyoró, a mandula, a dió, a mogyoró, a pisztácia, a kesudió, a para-dió vagy a brazil dió és a pekándió. Vizsgáljuk meg tehát közelebbről a pozitívumaikat.
Földimogyoró asszem a leghíresebb diófélék. Legyen óvatos, ezek nem valódi diófélék, hanem hüvelyesek, például bab, lencse vagy borsó. Mint más hüvelyesek, flavonoidokat tartalmaznak, amelyek csökkenthetik a vér koleszterinszintjét. Rendszeres fogyasztásuk csökkenti a triacil-gliceridek szintjét, és ezáltal csökkenti az artériák megkeményedésének és a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát.
Mandula az összes dió közül a legmagasabb a fehérje-, rost-, kalcium-, niacin- és E-vitamin-tartalom. Néhányan azt állítják, hogy prebiotikus hatást gyakorolnak az emésztőrendszerünkre (a bélben található hasznos baktériumok tápláló tápláléka). A diófélékben a legmagasabb az antioxidáns-tartalom, és szívünk számára hasznosak. Ha mandulát vagy mandulavajot ad egy magas glikémiás indexű ételhez (kenyér, rizs, stb.), Akkor csökkentheti a cukorszintet egy ilyen étkezés után. Fogyasztásukkor azonban a vesekő kialakulására hajlamos embereknek óvatosnak kell lenniük. A mandula oxalátokat tartalmaz, amelyek részt vesznek kialakulásukban.
Dió úgy néznek ki, mint egy kis emberi agy. Sok omega-3 zsírsavat tartalmaznak, ezért jó étrendi választás agyunk, szívünk, erek és ízületek számára. Érdekes módon tartalmazzák az aminosav triptofánt, amely álmossághoz társulhat, és a melatonint, amely alvási hormon. Egy olyan kutatás szerint, amelyben a férfiak rendszeresen diót adtak étrendjükhöz, javítják a spermiumok mozgékonyságát is.
Kesu dió kevesebb zsír van, mint más diófélékben, és jó rézforrás.
Mogyoró valamivel több zsír van, mint mások, de gazdag káliumban, amelyre szükség van többek között a megfelelő izom- és idegműködéshez.
Paraorechy vagy a brazil dió az amazóniai esőerdőkből származik. Még napi egy dió is további napi szelént ad. A szelén küzd az oxidatív stressz ellen, és támogatja a pajzsmirigy megfelelő működését. A szelénfelesleg azonban káros, ezért nem szükséges túlzásba vinni a napi diómennyiséggel.