Tanulási, magatartási, hiperaktivitási rendellenességek - diagnózis és terápia a neuro-fiziológiai pszichológia szempontjából
- Rólunk
- Hogyan dolgozunk
- Szemináriumok
- 2% -os támogatás
- GYIK (gyakran ismételt kérdések)
- Szolgáltatások
- INPP módszer - neuromotoros edzés
- NMN - neuromotoros éretlenség
- NMN - a gyengeség tünetei
- NMN - a gyengeség okai
- BI módszer - kétoldalú integráció
- JIAS módszer - auditív képzés
- JIAS - hallási feldolgozás
- JIAS - a gyengeség tünetei
- JIAS - a gyengeség okai
- OPTO módszer - vizuális képzés
- OPTO - vizuális érzékelés
- OPTO - a gyengeség tünetei
- OPTO - a gyengeség okai
- INPP módszer - neuromotoros edzés
- Diagnosztika
- INPP diagnosztikai gyerekek
- Az INPP felnőtt diagnózisa
- Reflexek
- Primitív és testtartási reflexek
- Aberrant reflexiók
- Pestisreflex
- Tonikus labirintus reflex
- Aszimmetrikus tonikus nyaki reflex
- Szimmetrikus tonikus nyaki reflex
- Gerinc Galant reflex
- Tanulási nehézségek
- Problémák a szöveg írásával és másolásával
- Olvasási problémák
- Dyslexia - olvasási és írási nehézségek
- Dysgraphia - írási nehézség
- Diszkalkulia - a matematikai feladatok rendellenessége
- Dyspraxia - Fejlődési koordinációs zavar
- ADD - Figyelemhiányos hiperaktivitási rendellenesség
- ADHD - figyelemhiányos hiperaktivitási rendellenesség
- Tanfolyamok
- hírek
- Kapcsolatba lépni
Dyspraxia - Fejlődési koordinációs zavar
Itthon " Dyspraxia - Fejlődési koordinációs zavar
A "dyspraxia" szó két szóból származik: a "Dys" latinból származik és azt jelenti, hogy "nem könnyen, nehezen", a "praxia" pedig görögből származik, jelentése "cselekvés" vagy "testmozgás". A dyspraxia más néven Fejlesztési koordinációs rendellenesség.
Ezt a kifejezést az ellenőrzött, szabadon mozgó mozgások nehézségének leírására használják.
A Dispraxia Nemzetközi Osztályozásában megadott jellemzője szerint olyan rendellenességről van szó, amelynek fő jellemzője a motoros koordináció fejlődésének súlyos károsodása (a mozgások összjátéka bármilyen tevékenység végrehajtása során), amely nem magyarázható intellektuális retardációnak vagy idegesnek betegség. A motoros készségek fejlesztésének és a mozgások koordinációjának nehézségei általában korán láthatóak és megfigyelhetők, és nem lehetnek a látás vagy a hallás károsodásának következményei. Magában foglalja az esetlen gyermek szindrómát, a fejlődési koordinációs rendellenességet és a fejlődési dyspraxiát.
A kontrollált mozgások az idegrendszer számos rendszerét érintik, de három rendszer játszik a legfontosabb szerepet a dyspraxia esetén:
- érzékszervi utak
- motor - mozgásszervi rendszer
- a központi idegrendszer egésze
Ezen területek bármelyike felelős lehet a jelen lévő dyspraxia tüneteiért. A fő ok meghatározása ezért nagyon fontos, ha meg akarjuk kezdeni a leghatékonyabb módszert a gyermek nehézségeinek kiküszöbölésére.
Az érzékszervi érzékelés károsodott gyermeke valószínűleg az összes érzékszervi rendszer képzésével járó terápiás megközelítésben részesül az információk hatékonyabb továbbítása érdekében. Ezt meg lehet tenni az egyik érzék stimulálásával, pl. tapintási ingerlés vagy pl. A hallásképzés olyan gyermek számára is megfelelő, aki hiper- vagy hipoérzékeny a környéken. Néhány edzésprogramot az érzékszervi integráció elősegítésére terveztek.
Ha azonban a gyermeknek rendellenes primitív vagy testtartási reflexei vannak, ez hatással lesz az egyensúly és a motoros készségek fejlődésére. A reflexív inger-gátló program szilárd alapot nyújthat a motorikus képességek javításához, és ezáltal a gyermek egyensúlyának, koordinációjának és magabiztosságának javításához.
Koordinációs problémák
A koordinációs problémák tükrözik a gyermek saját testének "tapasztalatait" az űrben.
A mozgás a gyermek első kommunikációs eszköze. A mozgás révén megismeri és felfedezi a világot, információkat szerez helyzetéről, fejleszti saját testének tudatosságát és megtanulja összehangolni szemét és testét egymással. Teste a kifejezés első eszköze is - a testtartásnak és a gesztusoknak sokatmondó értéke van, még mielőtt a gyermek folyékonyan kezdene beszélni. Testbeszéd életünk végéig velünk marad.
A legmagasabb szintű mozgás az a képesség, hogy mozdulatlanul maradjon, fizikai mozdulatlanság állapotában. A mozdulatlanság vagy a helytállás képessége számos izomcsoport együttműködését igényli, valamint az egyensúlyi mechanizmus funkcióinak tökéletes időzítését. Más szavakkal, kiváló egyensúlyra és testtartásra van szükségünk ahhoz, hogy nyugodtan állhassunk vagy ülhessünk. Az a gyermek, aki nem képes nyugodtan ülni a nulla vagy az első osztályban, lehet az a gyermek, aki még nem szerezte meg kellő irányítását teste felett ahhoz, hogy képes legyen a mozgást kordában tartani és az iskola által megkövetelt egyéb feladatokra összpontosítani. Ezek gyakran olyan gyermekek, akiknek állandóan mozogniuk kell, és könyörtelen mozgásigényüket nagyon nehéz figyelmen kívül hagyni.
Mozgás és beszéd, a beszédfejlődés korai szakaszában nagyon összefüggenek. Amikor megkér egy kétéves gyereket, hogy mondja ki pl. a "kéz" szó általában akkor kezdődik, amikor a szót egyszerre ejtik. Csak akkor válhat önálló készséggé a beszéd, ha a mozgások automatikussá válnak, és a gyermek képes kellően irányítani őket.
Miért olyan fontos a későbbi iskolai életkorban való tanuláshoz?
Általában úgy gondolják, hogy a primitív reflexeknek nem szabad fennmaradniuk eredeti formájában a normálisan fejlődő gyermekeknél. Számos tanulmány (Ride, 1973, bender, 1976; Wilkinson, 1994) azonban azt sugallja, hogy a primitív reflexek maradványai fennmaradhatnak és megmaradnak néhány ép (egészséges) tanköteles gyermeknél, és megakadályozzák ezeket a gyermekeket a különböző alapkészségek fejlesztésében. A mozgáskorlátozott gyermekeknek nehézségekbe ütközik a személyiségük beillesztése a környezetbe, mert úgyszólván nincs teljes repertoárjuk a megfelelő reakciókról - más szóval nem tudják, hogyan működjenek megfelelően a környezetben. Mintha tudnánk, mit akarunk mondani, de nem ismerjük azokat a szavakat (amelyek nincsenek a szótárunkban), amelyekkel kifejezhetnénk magunkat. Pontosan ugyanez vonatkozik ezekre a gyermekekre, kivéve a motoros készségek és a mozgás területén.
Az automatikus motorikus képességek hiánya viszont megzavarhatja a kognitív feldolgozást, így a gyermek pontosan tudja, mit akar mondani, de nem képes ötvözni az írás motoros tevékenységét gondolatai zökkenőmentes kifejezésével.
A mozgás elősegíti a tér, az irány tudatosságának fejlesztését, és hozzájárul az egyensúly szabályozásának eléréséhez is. Az egyensúlymechanizmus az úgynevezett idegkörön keresztül kapcsolódik az izmokhoz, amelyek a szemmozgásokat irányítják vestibularis-vizuális reflexív. Az egyensúlyzavarral küzdő gyermekeknél gyakran meghibásodnak a szemmozgások (pl. A szemek nem párban működnek - az egyik másképp működik, mint a másik, ami jelentősen befolyásolja a vizuális érzékelést, bár normál tevékenységeknél nem látható), ami később befolyásolhatja az olvasást és az egyszerű feladatokat, mint például például oszlopok igazítása a matematika számításaiban.
Ma a testmozgás egyre ritkábbá válik a gyermekek mindennapi életében. Születésüktől fogva nagyon gyakran töltik idejüket gyermeküléseken, akkor is, ha nem alszanak. Különböző járókákkal és más eszközökkel segítik a gyermekeket, hogy talpra álljanak, és nem is adunk lehetőséget arra, hogy saját tapasztalataik és az idegrendszer, az izmok és a gyermek egész testének fokozatos érlelése révén megtanulják őket. Bár ezek az eszközök a mai modern anyák számára kiszámíthatatlan értéket képviselnek, soha nem szabad, hogy felváltsák a hétköznapit emelet, mint a gyermek első legfontosabb játszótere. A gyermek biztonságos mozgáson belüli szabad mozgásának lehetősége képezi az alapját a gyermek számára a motoros képességek egészséges fejlődéséhez, és ezáltal a kognitív képességek megfelelő működéséhez a későbbi iskoláskorban. A hasra kúszás a fejlődés nagyon fontos szakasza, amikor a gyermek életében először megtanulja az egyensúly, a mozgás és a látás szinkronizálását. Hasonlóképpen, a kéz-szem koordináció, amely ebben a fejlődési szakaszban zajlik, ugyanolyan távolságon történik, ahonnan a gyermek később olvas és ír.
A két-három éves gyerekeknek sok időre van szükségük ahhoz, hogy futással, ugrással, ugrálással, gurulással, fonással, zuhanással és különféle akrobatikus mutatványokkal foglalkozzanak.. Ezek a tevékenységek elősegítik az izom-csontrendszer felkészülését a finom motorikus képességeket igénylő készségekre. Erre nagy szükség lesz a gyerekeknek a tanulási folyamatban (írás, szerkesztés stb.). A televízió vagy a számítógép előtt töltött órák passzív tanulási órák, és nem segítik a gyermeket abban, hogy elsajátítsák azokat a motoros készségeket, amelyek a későbbi tanuláshoz szükségesek. Az iskoláskorú gyermeknek ugyanannyi időre van szüksége a mozgáshoz, mint a helyben üléshez. Az olvasással, az írással és a figyelemmel kapcsolatos minden nehézséget nem "rendeznek" a "fejek". Néhány közülük nagyon szorosan kapcsolódik a testhez.