A. Bernolák 11
Ružomberok
Irányítószám: 034 01
Kedves testvérek!
A liturgikus böjt tartalmazza-e a valódi böjtöt? Két kérdésünk van: Szeretem ezt a böjtöt? - kérdezi Isten. Ezt hívod böjtnek?
Jelenleg a keresztényeket a formalizmus veszély fenyegeti. És sajnálom azt mondani: talán nem is fenyegeti, talán mi (formalizmus) éljük meg. Az izraeliták nagyböjtje is formálissá vált. Hiányozták a lényeget. Az Isten előtti alázat elvész. Nem volt vágy Isten akaratának keresésére. Ezért kérdezi az Úr Isten: Hívod ezt gyorsan, amit mutatsz? Az ököl nem lelógó fej és hamuban fekszik!
Nem fizetnek nekünk ezek a szavak? Tudomásul vesszük a gyors. Formálisan. Jelenleg nem tartunk esküvőket, partikat. Kevesebb húst eszünk. Ily módon megadjuk a böjt valódi tartalmát?
Hogyan vezet be minket a Biblia a böjtölésbe? Az ököl és az ima halálra viszik az önző ÖNT. És minél inkább meghal önző ÉNKÜNK, annál közelebb kerülünk az Úr Istenhez. Isten szavával a böjt elválaszthatatlanul összekapcsolódik az imával és a bűnbánattal.
Juelnél Isten azt mondja: Fordulj hozzám teljes szívedből, gyorsan, sírva és sírva. De az igazság az, hogy az ember az Úr Istenhez is fordul, de anélkül, hogy képes lenne elfordulni önmagától! És ez nem gyors! Nem így juthatunk Istenhez.
Mert amikor böjtölünk, elfordulunk olyan dolgoktól, amelyek felhívják a figyelmünket és foglalkoztatják elménket, szívünket, testünket. Étel, televízió, magazinok, vásárlás, sport, zene, szórakozás. Ha egy ideig megtagadhatjuk magunktól ezeket a dolgokat, megtudhatjuk, hogy hány dolog foglal el, hogyan foglalkoztatják az elménket. Természetesen testünk és elménk tiltakozni fog, és nem csak lemondani akar. A kérdés az: hajlandó vagyok félretenni ezeket a dolgokat? Hajlandó vagyok egy ideig jobban a Megváltómra koncentrálni? Ehhez meg kell oldanom a kérdést: "Miért"?
A böjt a szellemi megújulás egyik alapvető eszköze. Az ökölben (nem liturgikus, hanem személyes szempontból) jobban megismerhetjük Isten valóságát, fogékonyabbak vagyunk a Szentlélekre, "ráhangolhatjuk" szellemi érzékenységünket. Tudjuk, hogy vagyunk valójában. Ismerjük Istenünk akaratát. Megtanuljuk engedelmeskedni neki. Ebben feladjuk a mindennapi életünkben meglehetősen gyakori dolgokról való lemondást.
Az egyik prédikátor a langyosság és a formalizmus okát a következőképpen fogalmazza meg: Sok keresztény langyosan él azért, mert túl sokat alszanak, túl sokat esznek, túl sokat isznak, túl sok időt szentelnek világi dolgoknak. Túl keveset böjtölnek, keveset imádkoznak, túlságosan elnyomják vágyaikat, és túl kevéssé vizsgálják meg motívumaikat.
Ez igaz. Mindannyian a könnyebb ellenállás útját járjuk. Ez a mi természetünk. A hallgató az elkészített dolgozatokat letölti az internetről, a nő inkább drága pénzért vesz fogyókúrás tablettákat. Kerüljük a fegyelmet. Bármi. Testi és lelki.
Keresztényként elismerem az Istennel való rendszeres közösség fontosságát, de formailag igen. Vannak példák Isten szavában, amelyek ösztönözhetnek és elvezethetnek minket e valódi személyes böjtre ebben a liturgikus ökölben. Gondoljunk rájuk. Nineviek. Eszter. Daniel. Uram Jézus.
Gyorsaságunkkal válaszolunk Jézus felhívására, hogy tagadjuk meg magunkat a kereszt mellett. Az ököl az alázat és az önmegtagadás. Vezessünk ebben a liturgikus ökölben személyünkhöz, Isten közelségéhez vezető ösvényhez is. Ámen.