Százezer év múlva új jégkorszak fog bekövetkezni bolygónkon. Masayuki Ikeda, a Tokiói Egyetem professzora, aki a Bolygókutatási és Földtudományi Tanszéket képviseli, ilyen előrejelzést készített.

jégkorszak

Kollégáival együtt Ikeda lett egy nemrégiben készült tanulmány, amely tízmillió évvel ezelőtt készült a monszunok éghajlatra és a dinoszauruszok alakulására gyakorolt ​​hatásáról. Munkájuk során a tudósok Milutin Milanković szerb mérnök elméletét használták fel, amelyben ez a tudós ötvözte a Földön a napfény és a sugárzás mennyiségének ingadozását a Föld tengelye és a pályája síkjának dőlésszögének változásával.

"Milankovic elmélete alapján 100 000 év múlva új jégkorszak következik, de ez a szén-dioxid-kibocsátás emberi tényezőjétől függ" - mondta Masayuki Ikeda. Egy új tanulmány szerint a csökkenő CO2-koncentráció és a föld éghajlatának lehűlése az erős monszunokkal együtt a dinoszauruszok számának növekedéséhez vezetett. Ezenkívül az élelmiszer- és vízkészletek mintegy 212 millió évvel ezelőtti bővülésének eredményeként, a mezozoikum idején megnőtt a településük területe a bolygón.

A professzor szerint a Föld most egy 10 millió évig tartó ciklus csúcsán áll, hideg, intenzív monszun éghajlattal és alacsony szén-dioxid-koncentrációval a légkörben. Ez az idő kedvező lehet a hideghez és a magas páratartalomhoz szokott szervezetek számára. A kutatás most arra összpontosít, hogy a 10 milliós ciklus milyen hatással volt nemcsak a dinoszauruszok, hanem az emlősök és a növények fejlődésére is.

Az Északi-sarkvidéken a tengeri áramlatok felgyorsulnak és turbulensebbé válnak a jég gyors olvadása miatt. Ha azonban az állandó szel irányt vált, feltételezzük, hogy az Atlanti-óceánba engedett hatalmas mennyiségű olvadó víz kis jégkorszakot okozhat, ami jelentősen lehűti Nyugat-Európa éghajlatát.

A kutatók 12 év alatt olyan műholdak által összegyűjtött adatokat elemezték, amelyek kör alakú Beaufort-áramot figyeltek meg, amely friss olvadékvizet halmoz fel. Az olvadó gleccserek és a nagy mennyiségű hideg édesvíz képződése kimutatta, hogy destabilizálja az Atlanti-óceán áramlatait és ciklusait.

A Beaufort-áramlat egyensúlyban tartja a sarki környezetet azáltal, hogy friss vizet tart a Jeges-tenger felszínének közeli rétegében. A szél képezi, amely az óramutató járásával megegyező irányban fúj, és az olvadó gleccserekből, a folyó lefolyásából és a csapadékból friss vizet gyűjt.

Az édesvíz a meleg sós víz tetején található, védi a tengeri jeget és szabályozza a föld éghajlatát. Évtizedekig a hideg víz az Atlanti-óceánba kerül, és a déli áramlatok kis mennyiségben magával ragadják.

Az 1990-es évek óta mintegy 8000 köbkilométer friss víz gyűlt össze a ciklusban. A fő ok a tengeri jég elvesztése nyáron és ősszel. Másrészt a vizet, amelynek nincs jégtakarója, felgyorsítja a szél, ami megakadályozza az olvadó víz áramlását az Atlanti-óceánba.

Ha azonban az állandó nyugati szél irányt vált, az áramlás az óramutató járásával ellentétes irányba kezd forogni, hatalmas mennyiségű hideg vizet engedve az Atlanti-óceánra és megváltoztatva a regionális éghajlatot.