A társadalom szervezeti egységeivel gyakran találkozik a talált elhullott állatok testének ártalmatlanításával. A való életben nem egyértelműek a kompetenciák, amikor az önkormányzatok, az állatorvosok és a körzeti hatóságok áthelyezik a problémát.

elhullott

Az alapvető jogalkotási norma a sz. Az állatorvosi ellátásról szóló 39/2007.

29. § Az állati melléktermékek kezelése valamint a kórokozók megelőzése az állati takarmányban

(6) Az állatok tulajdonosa, az állatok birtokosa és az állati melléktermékek előállítója köteles gondoskodni a tevékenységével vagy létesítésével kapcsolatban felmerülő állati melléktermékek elszállításáról.

(7) A (6) bekezdésben említett személyek kötelesek a) haladéktalanul jelenteni az eseményt és átadni az állati melléktermékeket egy természetes személynek - vállalkozónak vagy jogi személynek, aki begyűjtésüket és szállításukat elvégzi.

Ebből következik, hogy az állat testének (azaz az állati mellékterméknek) a renderelő szolgáltatás felhívásával történő gondozása, valamint a tevékenység költségeinek megfizetése az állat tulajdonosának (állampolgárnak vagy jogi személynek) a kötelezettsége. vagy az állam). A gyakorlatban azonban gyakran előfordul olyan talált állatitest, amelynek gazdája ismeretlen.

E törvény 29. cikke a következőképpen foglalkozik ezzel a lehetőséggel:

(8) Ha az állatok tulajdonosa, az állatok birtokosa vagy az állati melléktermékek előállítója nem ismert, akkor az elhullott állati test vagy állati melléktermékek előfordulásának bejelentésére vonatkozó külön kötelezettség (112 *) - az a személy viseli, aki az ingatlan tulajdonosa, bérlője vagy kezelője vagy.

Törvény * * hivatkozás a törvény 18. §-ára. 223/2001 Coll. a hulladékról és egyes törvények módosított módosításáról. Megoldja a további eljárást abban az esetben, ha az említett bekezdés 6. pontjában található hulladék megtalálható.

(6) Ha az ingatlan tulajdonosa, kezelője vagy bérlője megtudja, hogy az ingatlanára hulladék került e törvény megsértésével, köteles értesíteni késés nélkül Kerületi Környezetvédelmi Hivatal és az Önkormányzat, v amelynek területi körzetében található az ingatlan.

Az elhullott állatok és testrészek megtalálásának bejelentési kötelezettsége azonban ebben a szakaszban sokkal fontosabb, hogy a kerületi környezetvédelmi hivatalhoz irányítsa (mivel más előírásoknak, azaz a (7) bekezdés 29. bekezdésének megfelelően csak ez a hivatal tesz újabb lépést), de nem az önkormányzat felé, amelynek vizsgálati kötelezettsége nincs. Hasznos lehet azonban a keresésben (kutyák regisztrációja stb.).

Ez a bekezdés azt is jelenti, hogy a város - önkormányzat köteles értesítést kapni az ismeretlen hulladékok megállapításáról, de ezt követően köteles továbbítani ezt az értesítést a kerületi környezetvédelmi hivatalnak - különösen abban az esetben, ha a talált tetem ingatlan vagy a város tulajdonában lévő közterületen található. Ennek elmulasztása (csakúgy, mint bármely más ingatlan tulajdonosa vagy kezelője) a hulladék utolsó ismert birtokosa ez az önkormányzat, ezért a hulladék gondozásának kötelezettsége (azaz a kármentesítési szolgáltatás felhívása és fizetése) bizonyos esetekben az említett törvény (4) bekezdésének 18. §-a alapján áthárulna rá. Hasonlóképpen, ha a közigazgatás vagy a vasút nem jelenti a hulladéknak az úton való megtalálását, ill. a pályán elmúlik az a kötelezettség, hogy néhány testet eltávolítsanak rajtuk. Kivéve: hogyan tudja valaki bebizonyítani, hogy tudott a hulladékról, de nem jelentette a kerületi hivatalnál? A törvénynek ez a klauzulája tehát csak formális, vagy különféle nagy mennyiségű hulladékra alkalmazható.

Fontos, hogy az önkormányzatok a következő álláspontot képviseljék: ha valaki a saját, bérelt vagy kezelt földjén talál állati hulladékot (de bármely másat is), és erről értesíti az önkormányzatot (azaz az önkormányzati hivatalt vagy az önkormányzati rendőrséget), az önkormányzat nem lehet abban a helyzetben, hogy elfogadja és elfogadja az értesítést. A panaszok esetleges jövőbeni kellemetlenségeinek elkerülése érdekében az önkormányzatok és összekötő tisztviselőik megtehetik javasolja, hogy haladéktalanul értesítsék a bejelentőt a fenti bekezdés megfogalmazásáról (6. bekezdés - azaz a tetem megállapításának a körzeti környezetvédelmi hivatalhoz történő bejelentésének kötelezettsége), és meg kell adnia az érintett kerületi környezetvédelmi hivatal elérhetőségeit, magyarázatot adva azzal, hogy a további lépésekért csak ez az iroda felel. Ez fenntartja a pontos jogszabályi irányvonalat, és egyúttal a bejelentő abbahagyja az önkormányzat által benyújtott jogorvoslat, intézkedés vagy intézkedés követelését. Mert az állati hulladék megtalálásáról szóló értesítés utáni következő lépés valóban kizárólag a kerületi környezetvédelmi hivatalé.

Az ismeretlen kibocsátó talált hulladékának bejelentésével a következő kötelezettség és eljárás merül fel e hivatal számára az említett törvénynek és 18. §-nak megfelelően:

(7) A (6) bekezdés szerinti bejelentés alapján a Kerületi Környezetvédelmi Hivatal saját kezdeményezésére, vagy egy másik államigazgatási szerv vagy önkormányzat kezdeményezésére eljárást indít a hulladék ingatlanokba történő megsértéséért felelős személy azonosítása érdekében. e törvény rendelkezései; az így azonosított személy köteles a saját költségén gondoskodni a hulladék hasznosításáról vagy a hulladék ártalmatlanításáról.

Ezen a ponton meg kell jegyezni, hogy hasonló módon, ahogy a rendőrség megszabadult a korábbi törvényi kötelezettségtől, a mezőgazdasági és állat-egészségügyi osztály korábban ezt tette. Annak ellenére, hogy ezek ismeretlen eredetű és főleg egészségi állapotú állatok testei, ez az osztály az összes többi eljárást, műveletet és még finanszírozást is a kerületi környezetvédelmi hivatalokhoz utalta egyetlen fent említett elegáns 112. számú hivatkozással a 29. §-ban. 8. bekezdés, amely a vizsgálati gépeket és minden felelősséget átruházott a kerületi környezetvédelmi hatóságokra.

Ha a járási hivatal fellépése a hulladékot idegen földre helyező személy felkutatásában, ill. maga a hulladéktermelő (az állat birtokosa vagy tulajdonosa) - nem sikeres, a hulladékról szóló törvény meghatározza a következő eljárást a (10) bekezdésben:

(10) Ha a (7) bekezdés szerint nem azonosította a hulladék elhelyezéséért felelős személy ingatlanon, a hulladék hasznosításának vagy ártalmatlanításának biztosítása saját költségén az illetékes kerületi környezetvédelmi hatóság. (Települési hulladék vagy kis építési hulladék esetén a hasznosítást vagy ártalmatlanítást saját költségén annak az önkormányzatnak kell biztosítania, amelynek területén e hulladék e törvény megsértésével került elhelyezésre.).

Ez tehát a hivatalos eljárás. A probléma elsősorban abban rejlik, hogy a Szlovák Köztársaság egész területén a járási hivatalok általában nem rendelkeznek a költségvetésükben tételekkel, ezért a megtalált állati testek végső megsemmisítésére és megsemmisítésének kifizetésére is rendelkezésre állnak pénzeszközök (erről gyakran nem tudnak. kötelezettség.) elegánsan „meggyúrja” az állati tetemek megállapításait az állategészségügyi osztálynak az „elhullott állat ismeretlen eredete és egészségi állapota alapján„ gyanúsan ”, és általánosságban indokoltan kér állatorvosi jelentéseket az állat megvizsgálására az illetékes intézetben.

A való életben azonban a gyors közrend szempontjából a hivatalos eljárás nem mindig alkalmazható. Különösen hosszúsága okozná a bűzös és potenciálisan már fertőző hulladék jelenlétét a közterületeken, amíg a járási hivatal sikeresen vagy sikertelenül megszünteti a felelős személy azonosítására irányuló intézkedését. Ennek eredménye a polgárok felháborodása lenne, és a jogszabályok ismeretlenségéből adódó elégedetlenségük elsősorban egy jogilag alkalmatlan és ezért ártatlan tárgyhoz vezetne - a városi vagy önkormányzati hivatalhoz.

A hulladékért felelős személy azonosításának teljes folyamatát több körülmény is bonyolítja. Például nem mindig egyértelmű azonnal, hogy ki az ingatlan tulajdonosa vagy kezelője, azaz. földterület, ahol a holttestet vagy az állati hulladékot véletlenszerű találó találta meg, ezért szükség van rá, például kataszteri adatokban történő keresésre. A földtulajdonos megtalálásának folyamata kizárólag abból a célból, hogy megismertesse a földjén keletkező hulladékkal, valamint az önkormányzatnak és a járási környezetvédelmi hivatalnak való bejelentési kötelezettség. Végül is az ingatlan tulajdonosának vagy bérlőjének ezután jelentenie kell a hulladék megtalálását ugyanazon járási hivatalnál, amely erről értesítette. Ha ezt nem tenné meg, akkor - amint már említettük - az említett törvény (4) bekezdésének 18. §-a szerint válna a hulladék utolsó ismert birtokosa ő és a hulladék kezelésének kötelezettsége áthárulna rá.

Még a járási hivatal későbbi "eljárás megindítása" is, miután értesült a hulladék megállapításáról, valójában hosszadalmas hivatalos keresést vagy akár írásbeli javaslatok elküldését jelenti az összes közreműködő elemnek (rendőrség, állatorvosok, önkormányzat, mezőgazdasági üzemek, vadászok stb.) ., a végleges írásbeli jelentés kiértékelése és megküldése általában több hétig tart, de keresésük eredménye valószínűleg sikertelen (ha egyáltalán történik tényleges keresés), ezért a hulladéktermelő (vagy aki illegálisan ártalmatlanította) valószínűleg ismeretlen marad.

Így a folyamatban lévő eljárás során a tetem a bomlás magasabb fokára jutna (még a nyári hónapokban is elviselhetetlen). Ezért a gyakorlatban előfordul, hogy az önkormányzat (bár képtelen) a lehető leghamarabb saját költségén biztosítja a hulladék ártalmatlanítását, és kihagyja az egész törvényes eljárást. Az önkormányzat jár el olyan esetekben is, amikor a földtulajdonos bizonytalan. Egy ilyen helyzet azonban megfelelő finanszírozást tesz szükségessé az önkormányzat forrásaiból, különösen a tetemek kiutasítással történő ártalmatlanításának széles körű jelensége kapcsán, amely közvetlen következménye a tetemek monopóliumfeldolgozó (VAS) általi ártalmatlanításának túl magas árának.

A valóság megmutatta például, hogy miután megtalálták annak az ingatlannak a tulajdonosát, amelyen az elhullott üsző holtteste feküdt, és nem hivatalosan megismerte a megállapításnak a járási hivatalhoz történő bejelentésének kötelezettségét, újabb intézkedést tett: éjszaka húzta a testületet a közterületre, az önkormányzat kárára és felelősségére.

A vadászok az állati többlettől (bőr, csontok, paták, fejek, belek stb.) Is megszabadulnak azáltal, hogy illegálisan nem csak távoli erdőkbe, hanem az önkormányzati területek patakjaiba vagy a települések külterületén lévő cserjékbe is illeszkednek - néha a kényelem miatt, néha olyan hagyományok és ötletek miatt, amelyeken belül maga a természet mindent elintéz. Akkor helyénvaló, ha az önkormányzat a fenti bonyolult eljárással nem azonnal oldja meg a megállapítást, hanem jelentést tesz a kerületi vadásztársaságnak (amely a vadászati ​​törvény alapján egész testek megállapításainak megoldására köteles), de használhatatlan részeket ill. a játék maradványai is egyértelműen az ő tevékenységükből származnak - ha az egyesület komoly, akkor maga megpróbálja kideríteni, hogy tagjai közül melyik követett el ilyen törvényellenességet. Ha a vadászok ellenzik a testrészek eltávolítását, az önkormányzat a járási környezetvédelmi hivatalon keresztül alkalmazza a jogi eljárást. Ezután helyénvaló a regionális újságírókat behívni a felfedezés helyszínére, így a végső szégyen a törvénysértő, sőt istenkáromló vadászokra esik.

Hasonlóan kell eljárni a vadászegyesületekkel, amikor vadon élő vadászállatokat találtak, amelyek elhullottak vagy véletlenül elhullottak. Amennyiben a vadásztársaság ellenáll ennek a kötelezettségnek, egyértelművé lehet tenni a vadállatok tulajdonjogát szabályozó törvényi előírásokat. És mely állatok tartoznak a vadász vadászához? Azok a vadállatok, amelyek a vadászati ​​törvény 1. sz. 274/2009 és annak 1. számú melléklete (A vadon élő fajok populációja). Ugyanezen törvény és a 63. bekezdés (3) bekezdése szerint az itt felsorolt ​​állatok egy vadásztársasághoz tartoznak.

3/A nem vadászterületeken talált elejtett vadak, vagy a nem vadászterületeken elgázolt vagy átrepült sérült vadak a legközelebbi vadászterület felhasználójához tartoznak.).

Az állat testének törlése a vadászállományok listájáról ezért kötelező a legközelebbi vadásztársaság biztosításához, mivel a fenevad hozzájuk tartozik. Az eljárás a talált testek esetében is érvényes nincs gyanú, hogy emberre vagy állatra fertőző betegségekkel fertőzöttek - ez az eljárás azonban akkor is érvényes, ha egy elhullott állatot találnak fertőző betegségben gyaníthatóan. Ez egy 2., illetve 1. kategóriába tartozó hulladék - mindkettőt a renderelő szolgáltatás dolgozza fel. Ha gyanú merül fel és mikor nem, az állatorvosi jelentés az adott településen a fertőző betegségek jelenlegi helyzete alapján határozza meg.

Pontosítás céljából: 66. § A fogott és talált vad tulajdonjoga. (3) bekezdés . elhullott vad vagy annak részei megtalált a vadászterületen tartozni vmihez a vadászterület használójának. Vadállat . halott vagy más módon megölték nem poláros felületeken hozzá tartozik a legközelebbi vadászterület felhasználója

Vadászati ​​törvény különleges megoldja az utakon fekvő laposmellű futómadarak és húsevők talált testeit (az 1. számú melléklet szerint).

63. bek. 4): „Ha egy laposmellű futómadarat vagy egy nagyragadozót egy szállítóeszköz megöl egy nem mezei területen, és ez akadályt jelent a közúti forgalom áramlásában, az elejtett vadat az útkezelőnek el kell távolítania; az eltávolított vad tárolása értesíti a felhasználót a legközelebbi vadászterületről. ".

Az elejtett állat elrendelésének bejelentése után a vadászegyesületnek gondoskodnia kell a testről (fogyasztásra alkalmatlan) helyreállítási szolgálat hívásával - ez nagyon bizonytalan jelenség, mert valószínűleg a rókákért felelős erdőbe vonszolják a holttestet, de ha fogyasztási célokra használható, vadászokat és ehetetlen maradványokat dobnak a falu határában fekvő vidékre. Ha egy véletlenszerű látogató ott találja őket, akkor a probléma újrakezdődik.

Egyéb védett és védtelen állatok - vadmacska (nem tartozik a "háziállatok" kategóriájába a 123/2008 rendelet értelmében), madarak, galambok, mókusok, rágcsálók, hüllők, kétéltűek és mások), amelyekre nem vonatkozik az 1. számú melléklet szerinti vadászati ​​törvény, megoldja abban az esetben, ha halottukat közvetlenül (azaz vizsgálati eljárás nélkül) találják meg, egy hatóság, azaz kerületi környezetvédelmi hivatal, mivel állami tulajdonban vannak. A megállapításról azonban értesíteni kell őt.

Hivatalos utasításokat rögzítettek az összes talált tetem - hulladék 181802 (N) katalógusszám alá sorolása - Veszélyes hulladék - azaz olyan hulladékok, amelyek összegyűjtésére és ártalmatlanítására a betegségmegelőzés szempontjából külön követelmények vonatkoznak. Valójában azonban lehet egy állat teste, amely egy állat-egészségügyi laboratóriumban található, amelyben fertőző kórokozót észleltek, de más, ugyanarra a kórokozóra fogékony - és feltételezetten fertőző természetű - test is.

Eredetileg fogyasztásra szánt, eldobott elhullott háziállat maradványai vagy egész teste (például egy betegségből hirtelen halál után eldobott sertés) a megállapítást csak a fenti eljárás szerinti helyreállítással lehet megoldani. Egyéb állatok fogyasztásra nem szánt részei a fenti eljárás szerint tisztítási kötelezettség alá esnek.

Érdemes megemlíteni az állategészségügyi törvénynek azt a részét is, amely kimondja, hogy a hulladék termelője (elhullott állat) a testet általában az elhívott feldolgozó cég megérkezéséig hűtött állapotban tartja. Hm.

A jogszabályok nem tesznek említést arról, hogyan kell eljárni, ha a testeket a bomlás előrehaladott szakaszában fedezik fel. Rendkívül erős gyomor szükséges ahhoz, hogy az ilyen hulladékot a feldolgozó cég autójába betöltsék. Rutinjuk ellenére a kármentesítési szolgálat sofőrjeinek maguknak semmi esetre sincs ilyen gyomruk, és bizonyos értelemben joguk van megtagadni egy ilyen test manipulálását. A kérdés tehát az: ki más, melyik hatóság vagy szervezet melyik eleme véglegesen ártalmatlanítja a mindenki által elutasított hulladékot? Erre még senki nem gondolt. Ugyanakkor az ilyen esetek ritkák. E szöveg írója önként biztosította mintegy száz rendkívül kellemetlen lelet betöltését, de az önkéntesség helyett a Szlovák Köztársaság teljes területén érvényes (és különösen fizetett) rendszernek kellene működnie - pl. az állategészségügyi adminisztrációk együttműködhetnek a tűzoltókkal e tekintetben. Az állatorvosok biztosítanák az állati hulladék lehető legnagyobb mértékű fertőtlenítését és fertőtlenítését, az eldobható ruhában lévő tűzoltók pedig a testet csomagolásban tárolják és előkészítik elszállításra. És végül jön a szennyvízelvezetés áhított autója, és a sofőr elmondja, hogy nem szabad műanyag csomagolásban bevinni a tetemeket a társaságba. Ez a mi Szlovákiánk.

KÖZLEMÉNY 2018. augusztus 31 .: a blogban leírt eljárás 2018. szeptember 1-jétől megszűnik. További információ a blogban: Link az állategészségügyi törvény módosításának szerzői számára