ellenállás 1. tevékenység, egy másik tevékenység ellen irányított erő, erő: találkozás ellenállással • ellenállás (szervezett ellenállás az uralkodó rezsim ellen): ólom ellenállás • ellenállás (ellenállás (általában a bűnösségre néma): ellenállás ragadható meg • lázadás (tömeges ellenállás uralkodó parancs): a lázadás elnyomására. ellenállás (az aktivitás korlátozása kötelező szintekre): passzív ellenállás
2. negatív érzelmi hozzáállás valakihez, valamihez • antipátia (op. Szimpátia): ellenérzés érzése, antipátia valakivel szemben • ellenszenv: ellenszenv felkeltése • idegenkedés (erős ellenállás): ellenszenv valamivel szemben • vonakodás • vonakodás: megpróbált nem mutatni vonakodása, hányinger • nemtetszés: nemtetszés mutatása • undor (fiziológiai ellenállás): az undor lerázása • könyv. fóbia (erős gyűlölet általában gyűlölettel társul) • könyv. óda: közvélemény (Kukučín) • kniž. ellenségeskedés
-
ellenállás 1. o. podliak 2. o. 1. ellenfél
undorító 1. ami ellenállást, ellenszenvet, ellenszenvet, megvetést vált ki • kellemetlen • undorító: undorító, undorító tanuló; kellemetlen, bosszantó íz • undorító • undorító • csúnya • rossz (undort vagy negatív hozzáállást vált ki): undorító, rossz idő (op. kellemes, jó); utálatos, utálatos, gonosz cselekedetet hajt végre (op. jó); undorító, csúnya megjelenésű (op. kellemes) • undorító • kellemetlen • kifejez.: bridký • bridený • neskl.: híd • híd: undorító, kantáros étel (op. jó, ízletes); kellemetlen, évelő rovarok; híd emberek • csúnya • csúnya • csúnya (op. szép): kint van egy csúnya, csúnya eke; idegesítő, csúnya viselkedés • taszító • visszataszító • nem vonzó (távozásra kényszerítés, eldobás stb.): visszataszító, visszataszító a cselekedeteivel; a parfümnek visszataszító, visszataszító, nem vonzó illata volt; undorító, nem vonzó jelenség (op. vonzó) • nem szimpatikus • antipatikus (egy személyről és annak megnyilvánulásairól): ez a személy számomra szimpatikus, antipatikus; szimpatikus arc • elviselhetetlen (ellenállhatatlan): elviselhetetlen arányok • nyálkás: nyálkás arc • meredek (élesség undorral, általában az ételekkel kapcsolatban): undorító, meredek íz • kifej.: szörnyű • szörnyű • szörnyű (nagy ellenállást, undort vált ki): szörnyű, szörnyű tett; ez szörnyű hazugság • híg. kiálló • pejor. kúszó (férfiról): undorító, kúszó részeg • könyv furcsa: furcsa szavak • bosszús • beszélgetés. kifejez: vulgáris • buta (bosszúságot, undort okoz): bosszús, vulgáris, ostoba helyzet
ellenállni 1. fizikai erő alkalmazásával megmutatni az ellenállást al. beszéd • ellenállni • ellenállni: a partizánok még két napig ellenálltak, ellenálltak, ellenálltak • ellenálltak • lengettek: ellenálltak az erőszaknak; vitatni az érveket; belekötött, de végül beleegyezett • pl. kérdezd meg: kérte, hogy ne engedelmeskedjen a kifejezésnek. kifejez álljon hátul • vonakodva (vonakodva ellenáll): vonakodik szolgálatba lépni • védekezik (ellenáll az élet, a biztonság, a véleménye stb. védelmének): bátran védekezik a kívülről érkező támadások ellen • ellenáll (dacot mutat): a gyermek ellenáll a szülők akarata • ellenállni (az ellenállás megmutatásával hódítatlan maradni): ellenállni a kísértésnek, a felsőbbrendűségnek, a betegségnek • ellenezni • ellenezni • ellenezni (valamit) • tiltakozni • tiltakozni • ellenezni (beszédet kifejezni beszéd): szembeszállni valakinek a véleményével; lenni, ellenezni a javaslatot; még mindig ellenzi • subšt.: birkózás • gúnyolódás (a beszéd ellenállása)
2. konfliktusba kerülni • nem egyezni • nem összehasonlítani • ellentmondani: a megállapított tények ellentmondanak egymásnak, nem értenek egyet; érvek ellentmondanak ennek • ütköznek (az időadatokról): a kifejezések ütköznek, ellentmondanak egymásnak • ellenzik • neheztelnek: ellentmondanak, a józan ész ellen