Az epehólyagrák összefüggésbe hozható az epekövek krónikus gyulladásával, esetleg az epében és a kövekben található szerves anyagok hatásával, de a származási mechanizmus nem ismert. A jóindulatú daganatok rosszindulatú átalakulása nem kizárt, némelyikük rákmegelőző elváltozásnak számít. Egyes szerzők az elhízást és a cigarettázást, az orális fogamzásgátlókat, a metildopát és az izoniazidot is kockázati tényezőknek tartják. Az epehólyagrák általában az élet hatodik-hetedik évtizedében fordul elő, és általában kolecisztolithiasis (kövek az epehólyagban) kísérik. 40 évesnél fiatalabbaknál ritka. A nyirokcsomókba és a májba áttétet ad. Az epehólyagráknak nem specifikus tünetei vannak. A korai szakaszban hajlamos ugyanazokkal a tünetekkel megnyilvánulni, mint a kolecisztolithiasis és a kolecisztitisz. Néha étvágytalanság, fogyás, hányinger és hányás társul. Haladóbb szakaszokban a tapintható ellenállás a valódi tünet alatt lehet. A sárgaság 30-60 százalékban fordul elő, ami hepatocholedochusszá növekedését jelzi, és ezért nagyon rossz prognosztikai mutató, mert a sárgaságban szenvedő betegek 85 százaléka már nem alkalmas műtétre.
Fizikális vizsgálat
Epehólyagrák esetén fájdalommentes ellenállás érezhető a jobb borda borda alatt. Az epevezetékbe növekvő epehólyag cholangiocarcinomában és carcinomában bőr sárgaság és sclera van jelen.
Diagnosztika
Kezelés