Azoknak az embereknek, akiknek szerencséjük volt a jobb életkörülményekhez, nagyobb esélyük van arra, hogy jobban tudjanak információkat gyűjteni, kritikusan gondolkodni róla, és empatikusak legyenek másokkal szemben is - mondja Hurbanová Olívia.
A 2020-as év mindannyiunk számára jelentősen eltért a korábbiaktól. Tanított neked valami újat?
Ez az év lehetővé tette számomra, hogy teljes mértékben megtanuljam és gyakoroljam azt, amit másokat hangsúlyozok - hogy "felelős tudós" legyek önmagamban, vagyis hajlandó vagyok beismerni, hogy tévedhetek. Ne próbáld megerősíteni korábbi meggyőződésedet. Nyitott, kíváncsi, megkérdőjelezni saját merev beállításait.
Megértettem azt is, hogy ha túl akarok maradni abban a munkakörnyezetben, ahová beköltözök, akkor olyan dolgokat is meg kell tennem, amelyeket egyszer azt mondtam, hogy soha nem fogok megtenni. A körülmények felgyorsították a tanulást minden fronton, és arra is kényszerítettek, hogy bizonytalanságba lépjek. Váratlan és nem mindig kényelmes új dolgokat kellett tennem, például az oktatást az online környezetbe költöztettem. 2020-ban mindannyian a stressz, a kiszámíthatatlanság és a kevés kontroll lehetőségeiben találtuk magunkat, ahol nagyon nehéz megtanulni. A stresszt generáló környezetben könnyen merevebbé és csontosabbá válunk, látóterünk szűkül, ami akadályozza tanulási folyamatunkat. Természetesen nem mindenki egyforma. Minél több bizonytalanságot éreznek több fronton az emberek, annál rosszabb ez nekik.
Az elmúlt egy évben teljesen felismertem azt is, hogy viszonylag könnyű átérezni az embereket, akiket szeretünk, és segíteni a hozzánk közel állóknak, akikkel párost találunk. A neurobiológia eredményei azonban azt mutatják, hogy a dolgok más, más ember szemszögéből való látása nagy anyagcsere-költség számunkra, sok tanulást igényel, stresszben pedig szinte lehetetlen.
Milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy az ember új dolgokat és készségeket tanulhasson?
Ahhoz, hogy alkalmazkodóképesek legyünk és képesek legyünk tanulni, függetlenül attól, hogy hány évesek vagyunk, nyitottságban kell maradnunk, "nyitott rendszernek" kell lennünk. Csak akkor járunk sikerrel, ha nem szenvedünk nagy stresszt. A stressz különféle formákban nyilvánulhat meg, és elvben a stressz, a szorongás és a bizonytalanság bezár bennünket, szűkítve a látómezőt. Nem engedik meglátni annak szélét, vagy beépíteni egy másik, új perspektívát repertoárunkba. Ez valódi biológiai akadályokat teremt a mások meghallgatására, helyzetük megértésére, a párbeszéd folytatására, a tanulásra, a kritikus gondolkodásra vagy az empátiára való képességben.
Ezért a tanulás és az út megtalálásának első feltétele mindenekelőtt az a képességünk, hogy tudjuk, hogyan kell szabályozni idegrendszerünket. A "helyesnek lenni" jó érzést, biztonság és kontroll érzetet ad nekünk, de jelentősen beszűkíti a valóságról, a körülöttünk lévő emberekről alkotott nézetünket, és nem teszi lehetővé, hogy tágabb kontextusban láthassuk a dolgokat.
A második feltétel a belső kíváncsiság, amely nagy bátorságot igényel annak elismerésére, hogy tévedhetünk. Ugyanakkor lehetővé teszi számunkra, hogy jobban érezzük magunkat a felfedezés folyamatában, mint abban a hitben, hogy igazunk van. Az a hajlandóság, hogy beismerjük, hogy másrészt olyan információk hallhatók, amelyek segíthetnek abban, hogy más embereket nézzünk a dolgokba, egy másik ember szemszögéből, esélyt ad arra is, hogy jobb megoldásokat hozzunk.
Segíthet azonosítani biológiai folyamatainkat, és megkönnyítheti számunkra a társadalom működését?
Ha figyelembe vesszük az emberi tapasztalatok és viselkedés összetettségét, az emberi tulajdonságok érzelmi idealizálása nélkül, bölcsebb döntéseket hozhatunk. Dolgozhatunk az emberekkel az egyén, a társadalmi csoportok és az egész társadalom szintjén.
Az, hogy mindannyian a társadalomban vagyunk, attól is függ, hogy képesek vagyunk-e önmagunkat szabályozni. Csak akkor vagyunk képesek biológiailag párbeszédet folytatni másokkal, ha képesek vagyunk megnyugtatni az elménket, elnyomni az igazunk szükségességét és kibővíteni látómezőnket más perspektívákra. Csak ezután hallgathatjuk meg egymást, megérthetjük az elhangzottakat, és új megközelítésekkel oldhatunk meg új helyzeteket. Ha jól akarunk társadalomként működni, meg kell találnunk a módját azoknak az embereknek is, akik mások, akiknek teljesen más nézőpontja van, mint nekünk, és akikkel teljesen egyet nem érthetünk. Ehhez elengedhetetlen megérteni, hogy a biológiánk hogyan működik a különböző kontextusokban.
Az elmúlt hónapokban láthattuk, mennyire veszélyes egy válságban lévő társadalom számára, amikor a politikai vezetők nem képesek jól kommunikálni. Mit tesz az emberekkel való elégtelen vagy egyenesen gyenge kommunikáció biológiai szinten, és hogyan befolyásolja az észlelés és megértés képességét?
A mai világméretű világjárvány-helyzet talán legnagyobb problémája