A gyertya a tejszínen egyértelműen a legsikeresebb receptünk volt a kkv-blogon. Ez egy paradoxon. A sok cikk mellett, amelyekben úgymond felfedtük a bennünket, elképesztően nyert a nyert gyertyafény. Hamis dicsőség. Sok mindent fontosnak tartunk, de a has a has.
Ugyanakkor a mai szempontból a recept nem volt olyan rendkívüli, és ma valószínűleg jobbá tennénk. Olvashatósága most 123 000-nél van, és tovább növekszik.:)
Ideje tehát leporolni a receptet, és főleg az erőfeszítéseinknek megfelelő megtakarítási formát választani, hogy megszabaduljon a sok túlsúlytól.
Tehát megint a lehető legkevesebb szénhidrát, valamint a legegészségesebb és táplálkozás szempontjából legértékesebb összetevők fogalma szerint:
Borjú, lehetőleg combtól (helyettesíthetjük a sovány sertés karajat vagy a bélszínt), a fél sárgarépa gyökérzöldségek, valamint a többi petrezselyem és zeller, mindez annyira, hogy a szószt zöldségekkel sűrítsük, és ne használjunk lisztet. Ezután az író (képzelje el ...), hagyma, egy vagy két gerezd fokhagyma, olaj, mustár, új egész bors, babérlevél vagy fekete őrölt bors, szerecsendió (virág) őrölt és citromlé lesz. Elfelejthetjük a szalonnát, amelyet hús vagy zsírkrém, cukor, áfonyalekvár stb. Valamint fehér lisztből készült gombócokat. De az íze amúgy is remek lehet. Próbáld ki.
Az első dolog, amit meg kell tennünk, a gyökérzöldségek karamellizálása.
Remek ízt ad az ételeknek, cukorra már nem lesz szükség, és sűríti a mártást. Tehát megtisztítjuk, kisebb darabokra vágjuk, teflon serpenyőbe teszünk egy kevés olajat és túlmelegítjük. Az első tíz percig letakarva utána tovább pirítjuk, amíg a zöldségek meg nem barnulnak.
A borjúhús következik. Jól bekenjük mustárral
és egy serpenyőben a többi növényi olajon erőteljesen megsütjük mindkét oldalról.
Ideje egy tepsi. Még annyi olaj maradt a serpenyőben, hogy megolajozza. Fordítsuk le a borjúhúst, adjunk hozzá karamellizált zöldségeket, hámozott és apróra vágott hagymát, egy vagy két gerezd fokhagymát, babérlevelet, új vagy fekete borsot, és szükség szerint adjunk hozzá sót.
Öntsünk forró vizet, fedjük le és tegyük 180 fokosra melegített sütőbe. Párolás közben adjunk hozzá még vizet, ha szükséges. A borjú inkább megpuhul, mint a marhahús. De akkor is számítunk legalább másfél órára vagy annál többre.
Most néhány szó a cmaráról. Hosszú ideje gondolkodunk azon, hogyan lehet a tejszínt helyettesíteni a mártásokban. Energiagyilkos. A tejszínhab zsírtartalma meghaladja a 30% -ot, savanyúsága 14-18%, a tejszín elkészítéséhez nincs la főzés és 12% -ával teljesen alkalmatlan. A sovány tej íztelen víz, nem a legegészségesebb. A félzsíros tej szép, remek DEKA-vitamin-forrás, zsír csak kb. 1,5%, de a belőle készült szósz olyan, mint a tea rum nélkül. Ugyanez vonatkozik a joghurtra, miközben a zsír százalékos aránya a joghurt minőségével legalább 3,5% -ra nő.
A Cmar eredetileg a vajtermelés maradványa, de manapság a tejtejbaktériumokat, amelyek krémben természetesek voltak, a technológiai pasztőrözés elpusztítja. Így a cmar probiotikus baktériumok ellátásával áll elő. Előnyei? Jelentős DEKA-vitamin-tartalma van, legtöbbször csak 0,5–1% zsír, sűrű és krémes. Ezenkívül „nem őröl” a szószban, savanyú íze pedig nagyszerű. Körülbelül 4 dcl írót öntöttünk a szószba kb. 1,5 kg húshoz.
De rendben. A hús puha? Nagy. A leves zöldségek közül babérleveleket és egész fűszereket választunk. A mártást leginkább merülő keverővel lehet összekeverni. Ha akarod, természetesen leszűrheted a zöldségeket.
Add hozzá cmar-t és melegítsd fel a mártást. Csak a forráspontig. Játsszunk olyan összetevőkkel, mint a mustár, citromlé, szerecsendió vagy dió és só.
És itt van. Szeletelt puha hús finom mártással. Bevalljuk, hogy a mandula- és tönkölylisztből készült gombócot csak a kép egyetlen részéhez használtuk, hogy szintén kímélő legyen. A többit babtésztával ettük, hogy tovább csökkentsük a szénhidrátokat.