10 találat (1 oldal)
morcos 1. o. mérés 1 2. o. ügyetlen 1
mérés 1. amely mozgás nélkül al. életjel nincs • mozdulatlan: mérő, mozdulatlan halott test • mozdulatlan • könyv nem emelő • furcsa. mozdulatlan (mozdulatlan): mozdulatlan, mozdulatlan végtag; nem emelő test • mért • fa, szakadt • merev (átmenetileg megfosztják a mozgás képességétől, általában fiziológiai vagy mentális folyamatok miatt): mindez mért, fa, félelemtől szakadt; a kezek szakadtak, merevek a téltől • lehangoltak • görbe (téltől vagy betegségtől mérve): görbe, görbe lábujjak a lámától • törékenyek (téltől mérve): törékeny lábakkal rendelkeznek • merevek • pl. fa (teljesen mérhető): téltől merev legyen; a bénulás után faként hagyott kezek • rugalmatlan • rugalmatlan (rugalmasság, rugalmasság nélkül): rugalmatlan, rugalmatlan test • mozdulatlan • kifej.: üveg • üveg • könyv.: merev • merev • kényelmetlen (nincs mozgás): mozdulatlan, merev, merev póz; merev, merev, kínos testtartás; üveg, üveg tekintet az ürességbe bámul • érzéketlen • zsibbad (nincs mozgás és egyéb reakció): a test elhalt része zsibbad, zsibbad • pl. morcos (általában télből mérve) • pren. kő
2. aki elvesztette a gondolkodásban való képességet a változásra, fejlődésre, azonnali reagálásra • rugalmatlan: mérő, rugalmatlan gondolkodás; vegyen egy mért, rugalmatlan testtartást • szakadt • könyvet.: nem megfigyelt • merev • merev (amely nem alakul ki): nem feltűnő nézetek; szakadt, merev, merev dogmák
esetlen, akinek nincs elegendő ügyessége a mozgásokban al. eljárásokban; jelzi ezt a tulajdonságot (átlátszatlan átlátszatlan) • rugalmatlan • rugalmatlan: esetlen, rugalmatlan edző; merev, rugalmatlan csontjaik vannak; legyen rugalmatlan a kereskedésben • pl. fa: fának lenni kifejezési formában • esetlen • ügyetlen (op. ügyes): elkerülte az esetlen, ügyetlen íjat; ügyetlen, ügyetlen eladó; esetlen kifogások (op. invenciózus) • morcos • expr. ragadós (nincs szükség ütemre, nincs készenlét; op. gyors, gyors): esetlen, morcos, ragadós járása a gyermeknek • nehézkes (nehézkes a gondolkodásban): nehézkes válaszok adása (op. azonnali) • nem feltűnő (ügyetlen az eljárásban, a döntés- készítés): nem tolakodó menedzsment • nincs kisimítva • pl. szögletes (kegyelem nélkül, művelt, sima áramlás nélkül): a táncos szögletes mozgásai; zökkenőmentes, szögletes tárgyalási mód • tapasztalatlan (általában kevés tapasztalat esetén): tapasztalatlan fűnyíró • pl.: szemtelen • kínos • morcos • görbe (általában a kézi munkára való tekintettel): szemtelen, kínos segítő; morcos, görbe szakácskönyv • beszélgetés. kifejez: esetlen • vágatlan • nyomatatlan • főzetlen (a társadalomban; op. simítva): esetlen, vágatlan rajza van; durva, durva viselkedés • ártalmatlan • pren. nehéz (rosszul képzett, képzett; ennek bizonyítéka): esetlen, nehéz kézzel írt levél
2. o. nem megfelelő 1
rideg, aki megdermedt, vicsorgott, szokott. téltől, fagytól stb. • mért • megmerevedett • meghajolt: törékeny, mért, megmerevedett, meghajolt ujjak • pl. morcos • fagyos • fagyott: morcos kezek a télből; törékeny, fagyosnak találták a hóban. fagyottan • dermedten • elborultan jöttek vissza a hegyekről: úgy érezte, hogy fagyott, elborult végtagjaiban nem folyik vér • túlterhelt • áttelelt: a hófúvásban egy rideg, telelt fürj ült; kezei meglehetősen átteleltek
rángatózó 1. aki keményen, lassan és kínosan mozog; a motorikus képességek hiányát jelzi • esetlen • nehézkes • pl. felesleges: morcos, esetlen, nehézkes, felesleges ember; esetlen, esetlen, nehézkes, a készülék felesleges kezelése • esetlen • esetlen • pl. morcos: esetlen, esetlen, morcos lány; esetlen, esetlen, morcos táncot adott elő • szögletes • csiszolatlan (kegyelem, folyékonyság nélkül): szögletes, csiszolatlan mozdulatok • lassú • kifej.: nyikorgó • ragacsos (általában járásról) • beszélgetés. kifejez: esetlen • esetlen • morcos: ügyetlen, ügyetlen kövér fiúként emlékezett rá • kifej. tömeg
2. akinek korlátozott mentális képességei vannak, lelassította a mentális reakciókat; amely alig al. lassítja megérti, érzékeli, megtanulja; ennek bizonyítéka • nehézkes • lassú • rugalmatlan (gondolatban) • könyv. nem feltűnő: morcos, nehézkes, lassú, rugalmatlan elme • érthetetlen • érthetetlen • nem szándékos • felfoghatatlan (op. éles, szellemes): érthetetlen, érthetetlen • unalmas • kifejez. tompa fejű • hívás. pejor. ťuťmácky • pl. hígított. sötét
3. o. durva 2, tökéletlen
esetlen hívás. ügyetlen ember • pl.: cirok • sóska • beszélgetés. kifejez: babrák • babroš • beszélgetés. pejor. fušer (esetlen szakértő): nem ács, hanem fuzer • pejor.: nemehlo • kyptoš • grambľoš • ťapák • expr.: rönk • fa • drk • kalapács • motor (esküszöm egy esetlen emberre) • pl. nekaľavník (Jesenský) • pl. kydaj (Tajovský) • pl. kydoň (Hviezdoslav) • kifej. hígított.: ošeto (istálló) • nyílhegy • hívás. pejor. ťuťmák (kínos, lassú, nem elég okos) • vulgáris. szar
lemezjátszó lemezjátszó rádióval egy szekrényben • rádió lemezjátszó
írástudó o. művelt
képzett, aki végzettséggel rendelkezik • tanult (magasan képzett): művelt fiatalok, tanult professzor • kulturális (magas kultúraszinten álló; ezt tanúsító): kulturális személy, kulturális magatartás • magasan képzett • elavult. magasan képzett (aki magas végzettséggel rendelkezik): magasan képzett orvos, magasan képzett ügyvéd (Kukučín) • művelt (hivatásos, tudományosan al. művészileg képzett): művelt kutató • tanult (aki tanult): gyerekek tanultak • képzettek • képzettek: képzettek, képzett személyzet • elavult kiképzett: képzett polgárok • bölcs (sok tudással rendelkező) • megvilágosodott (jó okkal felruházott; erről tanúskodik): felvilágosult fiatalember • számolt • olvasott • felolvasott (aki sokat olvasott, akinek széles a látképe): megszámolta, elolvasta, kinézte tanuló • tanonc (aki egy bizonyos területen végzett): képzett szabó • írástudó