A vizeletinkontinencia a tetszőleges vizeletszivárgás. Ez egy klinikai jel, amely az alsó húgyúti rendellenességeket jelzi.
Az elhízást vagy a túlsúlyt a BMI (testtömeg-index) segítségével számítják ki, amikor elosztja a súlyát a másodperc magasságával. Így a BMI = súly/magasság². Túlsúly - testtömegindex 25, 0 és 29, 9 között, elhízás - BMI ≥ 30, 0 .
Ismeretes, hogy az amerikai nők több mint 50% -a túlsúlyos vagy elhízott. Az inkontinencia az Egyesült Államokban a középkorú és idősebb felnőtt nők körülbelül 50% -át is érinti, és jelentősen rontja életminőségüket.
Az elhízást azonban egyértelműen a nők inkontinencia jelentős kockázati tényezőjeként határozták meg. Az elhízott nőknél körülbelül kétszer nagyobb az önkéntelen vizeletszivárgás kockázata. A BMI 5 egységnyi növekedése a középkorú nőknél az inkontinencia kockázatának 20–70% -os növekedésével jár. Az inkontinencia megismétlődésének valószínűsége 30–60% -kal nő azoknál a nőknél, akiknél a BMI megnövekedett, a súlygyarapodás kezdetétől számított 5–10 éven belül.
A fiatalabb korban megjelenő elhízás többszörösen növeli a középtávú inkontinencia kockázatát. Ugyanakkor az elhízott lányok akár 10% -a már serdülőkorban "szenved" a vizelet akaratlan szivárgásától. Az inkontinencia az elhízás egyik fő szövődménye a női serdülőknél. Súlyosabb elhízásban szenvedő nőknél inkontinencia súlyosabb formáiról és a vizeletinkontinencia gyakoribb előfordulásáról számoltak be. A Szlovák Köztársaság pontos adatai még mindig hiányoznak.
Az elhízás gyakrabban társul stressz vizeletinkontinenciával - pl. tüsszentés, köhögés stb. A kívánt súlycsökkenés (pl. Az életmód megváltoztatásával: az étkezés csökkentése, magasabb fizikai aktivitás stb.) Jelentősen csökkenti az elhízott nők vizeletszivárgását. Számos adat megerősíti, hogy még az enyhe (5-10%) súlycsökkenés is nagyon hatékony, és inkontinencia esetén elhízott egyének számára első vonalbeli kezelésként ajánlott. Az inkontinencia megoldásának valószínűsége a fogyás mértékével növekszik.
Más a helyzet, amikor összefüggést keresünk a férfiak elhízása és inkontinencia között. A vizeletinkontinencia növekedéséről számoltak be az idősebb túlsúlyos embereknél, mind az idősebb nőknél, mind a férfiaknál. Ugyanezeket az eredményeket (és a fiatalabb korosztályokban is) más szerzők is elérték.
Az inkontinencia a leggyakoribb és életminőségi szövődmény, pl. a prosztata radikális eltávolítása után a prosztatarák miatt. Megerősítették, hogy a fizikai aktivitás és a preoperatív súly fontos tényező, amely befolyásolja a beteg kontinenciáját (vizelet visszatartó képességét) egy ilyen műtét után. Azok a férfiak, akik nem elhízottak és fizikailag aktívak, sokkal kevésbé valószínű, hogy inkontinensek lesznek a műtét után, mint az elhízottak és a fizikailag inaktív egyének.