interjú

Azt, ahogyan a TASR feltérképezte az elnök fia, ifjabb Michal Kováč elrablásának esetét, a Teraz.sk-nak adott interjújában említi annak hosszú idejű referense, Ivan Kríž.

Pozsony, augusztus 31. (Teraz.sk) - Alig húsz évvel ezelőtt Szlovákiát sokkolta a hír, miszerint az elnök fiát, ifjabb Michal Kováčot egy autó csomagtartójába zárva találták az ausztriai Hainburgban. A jelentés olyan eseményláncot indított el, amely jelentősen befolyásolta az újonnan létrehozott Szlovák Köztársaság politikai fejleményeit.

Hogy miként térképezte fel az esetet a Szlovák Köztársaság Sajtóügynöksége (TASR), azt a Teraz.sk-nak adott interjúban említi annak hosszú idejű előadója, Ivan Kríž, aki akkoriban foglalkozott az üggyel.

A kereszt 1993 novemberétől a mai napig dolgozik a TASR-nál. Jelentéseinek nagy részét a bűncselekményekre, az igazságszolgáltatásra, így az ügyészségre, a bíróságokra és az ügyekre fordította. A mai napig több mint 30 ezret írt rövidítéssel vagy kirendelt előadóként.
Ivan Kríž, a TASR tudósítója Fotó: Teraz.sk/archív I.Kříž


-Mikor és hogyan hallott az elnök fiának elrablásáról?-

A TASR belügyminisztériumának elöljárója hívott, most szegény volt író és költõ, Rudko Čižmárik. Mivel akkoriban csak két mobiltelefon állt rendelkezésünkre, körülbelül 200 alkalmazott számára, felhívott a nagymamám vezetékes telefonjára. Abban az időben a nemzetközi hírszoba vezetői posztját töltöttem be. Rudo kiabált a telefonba: „Hol vagy? Elrabolta az elnök fiát. “. Ezután Rudo olyan szavakat használt, amelyeket nem is tudok reprodukálni. Abban az időben olyan világügynökségek, mint a brit Reuters, a francia AFP és más világmédia kezdték közzétenni az első jelentéseket az elnök fia elrablásáról az ausztriai Hainburgban.

- Mit csináltál? -

Elmentünk Hainburgba, de haszontalan volt. A rendőrség fogdájáról Kováč juniort Bécsben egy nyomozó és kiadó fogva tartási központba szállították. Egyszerű okból - bár illegálisan vitték Ausztriába, az Interpol 1994 novemberétől interpoláció céljából nemzetközi elfogatóparancsot adott ki számára, amelyet négy másik személlyel együtt köteles kötelezni a szlovák Technopol elé. 1995. szeptember 1-jén, pénteken nemzeti ünnep volt Szlovákiában. Ezt követően Claudia Ortnerová, a bécsi regionális bíróság bírája, aki bíróként szolgált, úgy döntött, hogy Kováč junior őrizetben marad. Kollégámmal bekopogtunk Justičák megfelelőjének kapujába az osztrák fővárosban, míg végül a bíró kijött és közölte velünk, hogy Kováč junior őrizetben marad.

- Aztán mi történt? -

Ifj. Kováč több mint egy hónapig volt őrizetben. Ezután óvadék ellenében szabadon engedték egymillió fillér - akkor mintegy hárommillió szlovák korona - összegében. Körülbelül fél évig Ausztriában kellett tartózkodnia. Az első elméletek arról, hogy Michal Kováč, a Szlovák Köztársaság elnöke honnan szerzett ekkora összeget, meglehetősen hipotetikusak voltak. Csak azt hittem, hogy 2001-ben jelentések érkeztek arról, hogy kölcsönvette őket egy szlovák származású amerikai üzletembertől, Leo Daniheltől.

-Melyek voltak az első elméletek a történtekről?-

Rettenetesen osztályozták. Az egyik oldal kártyákat húzott ki, amelyek célja az állami hatóságok, a SIS és a pozsonyi alvilág bevonása volt az elnök fia elrablásába, a másik oldal pedig bizonyítékokkal szolgált arról, hogy Kováč junior és társai 2 millió dolláros csalást követtek el a szlovák Technopol ellen. Gyors egymásutánban három nyomozót, Jaroslav Šimuničot, Petr Vačokot és Jozef Čížet elkobozták az aktákból, hogy foglalkozzanak az elrablással. A mai napig elképzelhetetlen, hogy egy független nyomozó ilyen módon elvigye az ügyet.

Ifj. Michal Kováč 1996. június 26-i levéltári képen a Pozsony-Berg határátkelőhelyen. Michal Kováč Jr. Június 26-án az illetékes hatóságok visszavonták az úti okmányt az osztrák Pozsony-Berg határátkelőhelyen. Emiatt nem tudott Németországba utazni, ahol a Technopol-ügyben vizsgálatot kellett végrehajtania. Fotó: TASR/Drahotín Šulla

-Hogyan térképezte fel ezt a fejleményt az ügynökségben?-

A fiatal Kováč bemutatkozásától a szlovák Technopol csalási ügyének végéig körülbelül 260 ügynökségi jelentést írtam róla. Feszült időszak volt. Ez azonban minden bizonnyal nem csak Kováč junior Ausztriával történő bevezetésével ért véget. Ezt követte a fiatal Kováč üldözése a Németországi Szövetségi Köztársaságban, a bajor fővárosban, Münchenben, és Remiáš Róbert meggyilkolása. Ezt követően Ivan SISa, a SIS korábbi igazgatóját vádolták az utóbbi bűncselekmény miatt, aki aztán Dél-Afrikába menekült.

-Az elrablás története, a SIS szerepe benne, de a háttér is bonyolult. Hogyan tudta meg a tényeket?-

Nem volt mit elemezni és kiválasztani az információkat. Egyrészt a Slovenská Republika napilap volt az akkori miniszterelnök, Vladimír Mečiar kormánymozgalom "szóvivője", másrészt a véleményformáló ellenzéki Sme napilap. Egyrészt a kormányzó politikusok, másrészt az ellenzék. Még elméletek is voltak ifjabb Kováč önrablásáról a müncheni büntetőeljárás elkerülése érdekében. Személy szerint, mint ügynökségi újságíró, már akkor fantázmagori hipotéziseknek tekintettem őket. 2000-ben a pozsonyi regionális bíróság vádat vetett Lexnek Kováč junior külföldre juttatásával. Az alacsonyabb szintű bíróságok és a fellebbviteli bíróságok, köztük a Szlovák Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, ezt elutasították, annak ellenére, hogy a Szlovák Köztársaság Főügyészségének javaslata volt.

Michal Kováč Jr. Bécsben, 1996. február 20-i archív filmben. A bécsi felsőbb bíróság február 20-án úgy határozott, hogy az osztrák igazságügyi hatóságok nem adják ki ifjabb Michal Kováčot Németországnak. A kép balról: Michal Kováč ifjabb, a Szlovák Köztársaság elnöke, Michal Kováč, Ján Havlát és Elmar Kresbach az ítélet után elhagyja a tárgyalót. Fotó: TASR/Drahotín Šulla

-Nem aggódott az ügy megírása miatt? Ennek ellenére csalást, emberrablást, sőt gyilkosságot követett el. -

Biztosan soha nem féltem, nincs és nem is fogok. Aggodalmak, még azok sem, de elismerem, mindig próbáltam megelőzni. Volt néhányszor - nevezem tiszteletnek. 1997-ben véletlenül találkoztam egy meg nem nevezett STV szerkesztővel egy pozsonyi téli stadion közelében lévő cégnél a pozsonyi cinege csoport főnökével és alapítójával, Miroslav Sýkorral. Abban az időben más társak is voltak vele - körülbelül egyharmaduk ma halott, egyharmaduk rács mögött, és néhányan sokáig menekülnek. Sýkora megkérdezte tőlem, hogy az akkori Sme újságíró, majd később a SIS helyettese, Mečiar kormányának bukása, Tóth Peter után miként fog írni ifjabb Kováč elrablásáról és Remiáš Róbert meggyilkolásáról, és ha nem fél. A cinege akkoriban körülbelül nyolc kopaszfejjel volt. Akkor tiszteltem, de bizonyosan nem volt félelmem. Két hónappal a találkozó után Sýkorát lelőtték a pozsonyi Holiday Inn szálloda előtt.

-A két elnök, Kováč és Mečiar helyettes amnesztiája miatt az emberrablás vagy csalás ügye soha nem került hivatalosan egy szlovák bíróság elé. Ennek ellenére meg lehet állapítani azokat az alapvető tényeket, amelyek ma hitelesen ellenőrizhetőnek tekinthetők?-

Egyszerűen. Minden érmének két oldala van. Egyrészt a fiatal Kováčot egy autó csomagtartójába hurcolják, whiskyt verték és öntötték az ausztriai Hainburgba, valószínűleg állami hatóságok bevonásával. Másrészt a bajor igazságügyi hatóságok soha és soha többé nem merik vádat emelni a volt elnök és négy cinkosa fiának - két szlováknak, egy szlovák származású németnek és egy hollandnak -, ha nincs elegendő bizonyítékuk. Ismétlem, hogy a szlovák Technopol ellen elkövetett csalás kétmillió dollárért történt, amelyért 1994-ben tucatnyi lakást lehetett vásárolni. Münchenbe mentem meghallgatásokra.

-Paradox módon az eset legsúlyosabb része nem maga az elrablás, hanem Robert Remiáš meggyilkolása. Hogyan fogta fel akkor? -

Mindenkinek csak egyet ajánlok, és ezt nem szeretném megtenni Dán Dominik promóciós írónak. Olyan embereknek szól, akik nem ismerik a fent említett eseteket, és életkorukból adódóan még a "vad" évekre sem emlékezhetnek. Olvassa el Ash All Aligns című könyvét. Valakinek fikció, de nagyon határos az igazsággal. Ott a sorok között megtalálja az igazságot, és tiszta vizet igyon.

1998. április 29-én Robert Remiáš tragikus halálának 2. évfordulója alkalmából emlékeztek meg. Fotó: TASR/Rudolf Bihary

- Hogyan alakult Kováč junior a müncheni regionális bíróságon a Technopol csalása ügyében?-

2000-ben ez az ügy véglegesen véget ért. A müncheni regionális ügyészség ezután megállapodott német ügyvédjével és leállította a hat évig tartó büntetőeljárást. Ennek oka az volt, hogy a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy Kováč meggyőződésére nem lehet számítani. Kicsit megismételhetem magam - a büntetőeljárást leállították, de Münchenben a fent említett egymillió fillér, vagyis annak idején 150 000 német márka vagy hárommillió szlovák korona összegű betétet elveszítették. Ez ugyanaz az összeg volt, amelyet Ausztriában fizettek be betétként. A volt Németországi Szövetségi Köztársaság büntető törvénykönyve szerint ezt az összeget, mivel Kováč junior ártatlan volt abban az időben, és a bűncselekményben való részvétele minimális volt, jótékonykodni kellett. Néhány nappal korábban a bajor bíróság bírája, Hans Schmidt telefonon tájékoztatott arról, hogy az ügyészség megállapodik az illetékes bírósággal a vád törléséről. Amikor elküldtem, sok embernek nem tetszett.

-Emlékszik néhány furcsa eseményre is ezekben az esetekben?-

Legalább kettő emlékezni fog rám. Azt hiszem, 1998-ban történt, amikor már ügynökségi tudósító voltam Bonnban. Michal Kováč elnöknek Münchenbe kellett érkeznie, hogy részt vegyen egy nagy nemzetközi NATO-EU konferencián. Egyetlen újságírót sem vitt a kormány különlegességébe. Ekkor a fia szlovák ügyvédje ült vele a gépben, akinek a bajor fővárosban kellett találkoznia német ügyvédekkel. Diplomatákkal, katonai becsületőrrel vártam a repülőtéren. Amikor a gépen megtudták, hogy egy szlovák újságíró várakozik kint, Ján Havlát szlovák ügyvéd, akit ma is nagyon tisztelek, végül kijött a gép legénységével. Aztán interjút készítettem vele az egyik müncheni szállodában, és rendben volt. Azonban nem "kóser" volt, hogy az elnök "becsempészte" az akkor Münchenben őrizetben lévő fia ügyvédjét a kormány különlegességébe.

Valamikor 2002 nyarán az a hír érkezett az ügynökséghez, hogy őrizetbe vettek egy nemzetközileg keresett szlovákot a Dél-afrikai Köztársaságban. Azt hiszem, a Reuters brit ügynökség jelentése volt. Lefordítottuk és kiadtuk. Ezt követően felvettem a kapcsolatot egy rendőrség szóvivőjével Dél-Afrikában, Fokvárosban, és faxon elküldték nekünk a személy kilétét. Kollégám, Robert Kolesík és én elég sokáig néztük a homályos fekete-fehér faxot, hogy ki lehet az. Ivan Lexa volt - de legalább 20-30 kg-ot fogyott. Vizuálisan vizuálisan profitált.

-A KDH többször kérte Mečiar amnesztiájának visszavonását, de a parlament többször tagadta. Ha a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa másként dönt és lemondja az amnesztiát, az Ön véleménye szerint pozitív lépés?-

Ismétlem, minden érmének megvan a két oldala. Mindig statisztikus és független ügynökségi újságíró voltam, és nem nekem kell értékelnem a politikusok, akármelyik párt szándékait. Ha valaki meg akarja szüntetni Mečiar amnesztiáját, akkor a politikai pártok teljes spektrumának támogatására van szüksége. Személy szerint nem tudom, nem vagyok alkotmányjogász, ha ez egyáltalán lehetséges. Két dolgot kell szem előtt tartani - 1997 decemberében Michal Kováč akkori elnök először kegyelmet adott fiának, amely alapján a Technopolnál csaló ügyben leállították az ellene indított büntetőeljárást. Ezt követően, 1998 márciusában, az akkori Szlovák Köztársaság miniszterelnöke és alelnöke, Mečiar amnesztiát hirdetett az ifjabb Kováč külföldi bevezetésének bejelentése kapcsán elkövetett bűncselekmények miatt. Tehát, ha valaki amnesztiát akar nyitni, engedje meg mindkettőjüket. Saját és ismétlem - magánvéleményem szerint olyan lenne, mintha törölném a "Genie-t a lámpából".

-Ön szerint helyes "durva vonalat" húzni az ügy mögé? -

Ismét nem megengedett, hogy az állam részt vegyen az elnök fiának külföldre hozatalában. Másrészt elfogadhatatlan, hogy az elnök fiát ilyen nagy csalással vádolják, és azt nem vizsgálják ki. Személy szerint az Aurea mediocritas-t kötném le. és lefordítja.