Az egyedülálló BUDDY program segíti a gyermekeket a mindennapi életben, miután elhagyják a Gyermekek és Családok Központját (volt gyermekotthon). 2018 novembere óta a projektet a CRESCO GROUP is támogatja, amely a pozsonyi Slnečnice kerületben minden eladott lakásból 50 eurót adományoz a gyermekotthonok gyermekeinek támogatására. Beszél a projekt eredetéről Ladyblav Kossár, a BUDDY alapítója:

család

Hogyan gondoltad személyesen a BUDDY alapításának ötletére? Emlékszel erre a helyzetre vagy pillanatra?

Ahogy nincsenek véletlenek, ez az ötlet sem impulzus nélkül született meg a fejemben. Külföldön tanultam, ahol jól bejáratott karrierem volt. De 2004-ben úgy döntöttem, hogy visszatérek Szlovákiába, és vállalkozást alapítottam. Jól csináltam. Megvettem, amire szükségem volt, de úgy éreztem, még többet tudok és akarok adni. Egyszer egy árvaház (ma a Gyermekek és Családok Központja) gyermekei megállítottak a bevásárlóközpontban, és ezer koronáért vettem tőlük gyöngyöket. Meghívtak maguk közé. A pedagógusokkal készített interjúban megértettem, hogy a gyerekeknek hiányzik az értelmes szabadidő. Lucia nővéremmel és néhány munkatársammal gondoltam arra, hogy mit nyújtsunk a gyerekeknek, és úgy döntöttünk, hogy önkéntesként nyári tábort szervezünk. Ez az idő a gyerekekkel együtt olyan kedves és egyben erős élmény volt számunkra, hogy folytatni akartuk. Megalakult a PRO VIDA civil egyesület és annak fő programja, a BUDDY. Ezen belül különféle tevékenységeket készítettünk a gyermekek számára készségeik fejlesztésére - szemináriumokat, tanfolyamokat és képzéseket. De rájöttünk, hogy a gyerekeknek rendelkezniük kell valakivel, aki stabil háttérrel és állandó értékekkel rendelkezik, hogy támogassa őket és segítsen nekik felfedezni tehetségüket és helyüket az életben. Fokozatosan figyelmünket a BUDDY párok kapcsolatainak minőségére és az önkéntesek támogatására összpontosítottuk.

Miért gondolja, hogy erre az immateriális segítségre van szükség a gyermekotthonból származó gyermekek számára? A legtöbb ember segíteni akar, különösen természetbeni vagy pénzügyi adományokkal.

Amikor elfogadtam a gyermekek említett első meghívását Podunajské Biskupice otthonába, megtudtam, hogy anyagilag viszonylag jól vigyáznak rájuk. Biztonságban vannak, van hol lakniuk, ennivalójuk van, és rengeteg ruha vagy játék. De hiányzott a valós kapcsolat a külső környezettel, ahol egyedül lennének. Rájöttem, hogy segítségre van szükségük a tájékozódásban, annak megértésében, hogyan működik, hogyan kell élni és dolgozni benne. És itt pótolhatatlan szerepe van annak az önzetlen önkéntesnek, aki meg akarja kezdeni ezt a tanulási utat a gyermekkel. A gyermekek biológiai szüleinek általában nem volt idejük vagy lehetőségük erre. Beleszívódtak a gyakran egzisztenciális problémáikba. A központokban viszont a csapat tagjai, és a pedagógusnak nincs helye arra, hogy a legnagyobb erőfeszítéssel is minden gyermekre külön-külön koncentrált figyelmet fordítson. És ez a BUDDY önkéntes képes.

A BUDDY program megfelelt az elvárásoknak?
Mit szeretne még hozzáadni a BUDDY tevékenységéhez a jövőben? Miért?

Célunk, hogy egy otthoni háttérrel nem rendelkező gyermek hosszú távú minőségi kapcsolatot alakítson ki egy BUDDY önkéntessel, és felkészüljön a méltóságteljes, önálló életre felnőttkorban. Vagyis rendszeres jövedelem, otthon és pozitív társadalmi háttér. Jelenleg aktívan dolgozunk 12 gyermek- és családközpontkal Nyugat-Szlovákiában. Célunk minőségi fejlesztés, az önkéntesek támogatásának rendszerének megerősítése és fokozatos növekedés Szlovákia más régióiban, hogy segítsünk minden gyermeknek, akinek szüksége van rá. Ugyanakkor megkapom az első érdeklődéseket programunk külföldi megvalósítása iránt, de számunkra eddig a prioritás a központokban felnövő szlovák gyerekek, annak ellenére, hogy a programban már vannak nevelőszülőkben lévő gyerekek, akik számára A BUDDY is alkalmas.

Te is BUDDY?

Igen, két éve van a BUDDY gyermekem. Fokozatosan jött. 2016-ban a BUDDY program a csoporttalálkozók és a gyermekekkel folytatott közös tevékenységek színpadáról arra a szakaszra költözött, amelyben a BUDDY párok kialakítására összpontosítottunk. A kapcsolatok kiépítése és az önkéntesek támogatása a program középpontjába került. Az önkéntesek toborzásának szakszerűsítése, kiválasztása és képzése arra irányul, hogy az önkéntesek a lehető leghatékonyabban segítsék a gyermekeket. Amikor ez a programváltozás stabilizálódott, KÖNYV lettem.

Gondolod, hogy a szlovák társadalom többé-kevésbé nyitott egy ilyen projektre, amely otthoni gyermekeket segít? Vagyis olyan gyerekek, akik nem közvetlenül a környezetükből származnak?
Nehéz új BUDDY-t szerezni?
Ha valaki PÁLYÁNY akar lenni, mennyi időt kell különítenie egy gyermek számára?

Heti néhány órát el kell különíteni. Az önkéntesnek szabadidejét a BUDDY program által biztosított képzésekre, a programkoordinátorokkal való találkozókra és természetesen a gyermekkel való találkozókra kell fenntartania. Az első két évben azt szeretnénk, hogy az ülések legalább hetente egyszer legyenek. Az önkéntes megállapodik a gyermekkel és a nevelővel azon a napon és időpontban, amikor az önkéntes felveszi, és egyidejűleg elkíséri a központba. A program részeként teret is teremtünk különféle csoportos tevékenységekhez, hogy az önkéntesek és a gyerekek együtt találkozzanak és megismerjék egymást. A BUDDY egy közösség, és mi törődünk azzal, hogy ez a gyerekek, önkéntesek, támogatók és a BUDDY belső csapata megismerjék egymást. Ha meg kellett becsülnem, akkor átlagosan havonta 2-3 nap.

Vannak hasonló fogalmak külföldön? Téged egyikük inspirált?

A BUDDY programot kifejezetten a szlovák gyermekek igényeihez hoztuk létre, akik nem családi környezetben nőnek fel. Tehát elsődleges célunk az volt, hogy megértsük őket és szükségleteiket. Már 2006-ban tudtuk, mi hiányzik a gyerekeknek a legjobban, ezért nekiláttunk, hogy a szlovák intézményes gyermekgondozás rendszerében megtaláljuk a legjobb módját annak pótlására. Tehát eleinte nem is néztük meg, mi létezik külföldön. Csak akkor, amikor választ kerestünk a beavatkozás és a program fenntarthatóságának kérdésére, a mentorálás alapelveiben találtuk meg. Ekkor kezdtük el nézegetni, mi volt a világon. Találkoztunk az amerikai Big Brothers Big Sisters (BBBS) programmal és más mentorálási módszerekkel. Megerősítették számunkra, hogy a gyermek hosszú távú kapcsolata egy érett felnőttel, amelyet megfelelően választanak ki, támogatnak, és ezzel egyidejűleg a gyermekek képességeinek fejlesztése is a megfelelő módja a segítségnek. Gyakorlati tapasztalataink révén hasonló megállapításra jutottunk.