Munkahelyén három hetes szabadságot töltött, és a japán Honshu szigetre ment. Barátai helyett a társaság tervet készített, hogy meglátogassa Tokiót, Nikkót, Kiotót, Narut és Oszakát. A grafikai tervezéssel és illusztrációval foglalkozó Jana Leňovát leginkább a hagyományos japán színház, a tokiói vizuális előadások és a sushi különféle variációi érdekelték.

illusztrátor

Miért döntött úgy, hogy Japánban tölti a nyaralását?

Valami egzotikusat szerettem volna megtapasztalni. Először a Fülöp-szigetekre gondoltam, de aztán rájöttem, hogy ilyen tipikus nyári tengerparti vakáció lesz.

Később megismerkedtem egy férfival, akit az anime (japán animációs sorozatok és mangaképregényen alapuló filmek, a szerk. Megjegyzés) és a japán kultúra érdekel. Érdekes filmeket ajánlott nekem, amelyeket meg kellene néznem, és így valóban csalogatott erre az országra.


Jana Leňová illusztrátor három hetet töltött a japán Honshu szigeten.

Úgy döntött, egyedül utazik Japánba. Nem féltél?

Egy ismerősöm egyszer azt mondta nekem, hogy a legjobb dolog, amit tehetsz életedben, ha egyedül megy el külföldre. Még soha nem jártam ilyen messze, ezért azt mondtam magamban, hogy itt a megfelelő alkalom kipróbálni.

Hihi-haha volt a tervezés során, mert velem nem történhet semmi. De amikor közeledett a távozásom időpontja, rendetlenség lett belőle - amit három hétig egyedül fogok csinálni?!

Amikor azonban ott voltam, egyáltalán nem aggódtam, hogy ott valami történhet velem. Végül is Japán a világ egyik legbiztonságosabb és Ázsia második legbékésebb országa.

Sokkal biztonságosabbnak éreztem magam ott, mint egy esti sétán a New York-i Times Square körül.

Jól meg kell terveznie japán utazását?

Tavaly szeptemberben voltam ott, de nem tudom, hogy ez volt-e a tökéletes alkalom, mert három hét alatt akár két tájfunt is átéltem.

Előre megterveztem néhány látnivalót, és otthon vettem jegyeket hozzájuk. Azt is meg kellett terveznem, mert egyik helyről a másikra utaztam. Tokióban kezdtem, és Nikko, Kiotó, Nara és Oszaka felé indultam.


A 103 méteres Tsūtenkaku-torony Oszaka szimbóluma. A kilátó 93 méter magasságban található.

Megterveztem Kamakura városát is, ahol hatalmas Buddha szobor található, de a rossz idő miatt inkább még egy éjszakát Tokióban tartózkodtam.

Elmondható, hogy a Honshu-sziget legjobbjait tapasztaltad meg. Japán városnéző túrája a FIRO-túrától ugyanaz az útvonal. Hogyan kezelte a városok közötti mozgást?

A leghosszabb távolság Tokió és Kiotó között volt, ahonnan a Shinkansen gyorsvonatokra szálltam fel. Csak akkor oldanám meg a gépet, ha egyik japán szigetről a másikra mennék.

Eszébe jutott a városi utcák biztonsága. De hogy volt ez a helyiek barátságosságával a külföldiek iránt?

Nagyon segítőkészek és tiszteletteljesek. Néha azonban megingott az angol nyelvük. Az első napon, amikor még eléggé zavart voltam, a lány útjáról kérdeztem, és fokozatosan más emberek is csatlakoztak hozzá, akik segíteni akartak nekem.

Emellett azonban észrevettem, hogy európaiként nagy érdeklődéssel foglalkoztam őket. Az egyik pincérnő csodálta, milyen hatalmas vagyok. Legalábbis Japánban magasabbnak éreztem magam, mint mások.

A japánok arról ismertek, hogy megszokták, hogy mindent fényképezzenek. Otthon is így viselkednek?

Tokióban vettem észre, de valószínűleg az lesz, hogy a külföldiek mellett sok japán is utazik oda.

De az volt a furcsa, hogy képeket akartak rólam készíteni. (nevet) Nem maguknak, de kénytelenek voltak saját fényképezőgépemmel lefényképezni. Például megállított egy házaspár, aki látta, hogy egyedül vagyok, ezért le akartak fényképezni rólam a templom előtt, ahol más turisták szoktak fényképezni.

Körülbelül háromszor fordult elő velem ez a helyzet. Először azt hittem, hogy le akarnak készülni rólam, de végül kiderült, hogy rám emlékeznek.

Kiotó városára.

Valószínűleg nem ez volt az egyetlen dolog, ami meglepett egy kulturálisan eltérő Japánban.

Nem számítottam rá, hogy ilyen meleg lesz ott. Az első nap körülbelül 35 ° C volt, de negyvennek tűnt.

A japánok számára az evés olyan dolog, amelyet magánéletben és nem a nyilvánosság előtt kell elvégezni. Ezért vannak éttermekben dobozok, amelyek elválasztanak téged másoktól, ami szép is lehet, de ahelyett, hogy kinéznél az utcára, étkezés közben a falra nézel.

A furcsa az volt, hogy amikor úszni mentem, a bejáratnál megkérdezték, van-e tetoválásom, mert ez a maffia szimbóluma. Nem engedtek be vele.

Nem vagyok azonban biztos benne, hogy ez egész Japánra vonatkozik-e. Kiotóban és Oszakában találkoztam ezzel.

Japán másik különlegessége a kapszulahotel.

Bár nem próbáltam ki az igazi kapszulahotelt, ahová bezárkózna, mint egy szolárium, egy hostelben aludtam, több cellával, amelyek hasonlítottak egy dobozra.

Benne van egy aljzat, egy villany és az egész kissé furcsa volt, mert körülbelül húsz ilyen doboz van egy szobában. Másrészt érdekes volt, hogy nem hallottál más embereket. Valószínűleg azért lesz, mert a japán kultúrában általános, hogy nem zavarnak másokat viselkedésükkel.

Amit mindenképpen érdemes meglátogatni és átélni Japánban?

Szinte mindig elég a fő útvonalakat bejárni és felszívni a légkört. Nos, hogy valami konkrétat említsek, személy szerint nem fogom elfelejteni a tokiói teamLab Borderless MORI Digitális Művészeti Múzeum kiállítását, amely meghökkent.


A tokiói Digitális Művészeti Múzeum kiállítása meghökkentette Janát.

Nagyon érdekes volt a Nara-i természetes nemzeti park, ahol az őzek szabadon mozoghatnak az emberek között, valamint a kiotói Sanjūsangen-dō buddhista templom ezer kézzel készített faszobrral.

Tetszett azonban az egyes városok sokfélesége is. Tokió, tele felhőkarcolókkal, szuper modernistának tűnt, Nikko inkább vidéki volt, és nem volt túl a nagyváros nyüzsgésén. Kiotóban Japán lelkében éreztem magam, mert tele van történelmi emlékekkel és hagyományos japán építészettel.


Szabadon mozgó szarvas Nara-ban.

Az embereknek azonban biztosan nem szabad kihagyniuk a Geisha teljesítményt. Nagy megtiszteltetés a japán nők számára, hogy profi társak lehetnek. Nem elég, ha kimonót viselnek, fehérre festik az arcukat, és ők már gésák. Tanulniuk kell, tudniuk kell jól kommunikálni az emberekkel, megfelelően mozogni és táncolni.

Megtapasztaltam egy fiatal hölgy táncát, aki éppen igazi gésának tanult. Ennek a művészetnek a tanulmányozásának három szintje van - először Maiko, később Keiko, majd Geisha vége. Amit láttam, az Keiko tánca volt.

Az első dolgok, amelyekre Japánnal kapcsolatban gondolhatsz, a kimonó és a katana. Részt vettem egy kiránduláson, ahol a hölgy mesélt nekünk a kimonó történetéről, annak megfelelő viseléséről és miből. Aztán kimonóban mentünk a templomba, és el kell mondanom, hogy a költözés egyáltalán nem volt egyszerű.


Teljesítmény teljesítmény Keiko - gésa tudós.

Ugyanakkor társult a teaceremóniához, amely szó szerinti művészet a japán kultúrában, ahol konkrét szabályok érvényesek, hogyan készül a tea, mit mondanak és mit csinálnak az utolsó italnál, vagy melyik kézzel ragadnak meg egy bögrét.


A kiotói Ryōzen Kannon emlékmű a második világháború csendes-óceáni áldozatainak szentelték.

Milyen alkalmakkor viselnek kimonót?

Ez egy különleges alkalomra való ruházat, például színház vagy vacsora. Ha meg akarja vásárolni, elég drága ügy, mert más kiegészítőkre van szüksége hozzá, például övre, cipőre és zoknira.

Hogyan hasonlítaná a szlovák és a japán sushit?

Találhat kaliforniai tekercseket is, amelyek nagyon népszerűek nálunk, de nem igazi japán sushi. Az igazi japán sushi azt jelenti, hogy nyers halat eszünk. Hazánkban a maki eléggé, de Japánban a nigiri népszerűbb. A nagy sláger a sashimi.


Egy tányér sushit Tokióban.

A sushitól eltekintve mást is megkóstolt?

A kar különböző változatai, de az említett sashimi is, azaz a nyers hal és a tenger gyümölcsei. Számomra már többször bebizonyosodott, hogy a legjobb ételeket számomra apró, eldugott helyeken készítették nekem, ahol nem is várnád. Ugyanakkor Japánban is talál európai ételeket kínáló éttermeket.


Ilyen vállak készülnek neked Tokióban.

Érdekes volt, amikor megrendeltem egy desszertet, és hoztak nekem egy hatalmas babot. (nevet) Sok japán desszert meglehetősen egészséges, mert rizsből, babból és matchéből készül. A nagy finom-finom csak matcha fagylalt volt.


Matcha fagylalt - a legjobb édesség, amelyet Jana valaha kóstolt Japánban.

Mi a helyzet ezen ételek áraival?

Ez a helytől függ, mert ha elmész egy divatos étterembe, ahol a sushi közvetlenül előtted készül, akkor természetesen többet fogsz fizetni, de ha sushi-t futtatsz, körülbelül 500 jent (4 eurót) fizetsz egy tányér és van két darab nigiri sushi.

Az alkohol valószínűleg nem mindennapi kenyér a japánok számára. Hogy szokták tölteni az estét?

A japánok nem rendelkeznek enzimmel az alkohol feldolgozásához, ezért általában szeretik a sört. Az esték töltésével kapcsolatban ez nagyrészt az ételekhez, a karaokéhez és a játékokhoz kapcsolódik.

Néhányan teljesen függenek Pačinkótól (játékgép, szerkesztő megjegyzése), míg a győzelem valószínűsége tiszta véletlen.

Egy japán látogatás megfelelt az Ön elvárásainak?

Határozottan igen, és szeretnék még egyszer visszatérni oda, mert nem mindent, amit szerettem volna, valóban sikerült. Például nem láttam szumómérkőzéseket, így ha most odamennék, vagy jobban megtervezném, vagy egy héttel meghosszabbítanám.

Mivel egyedül voltam ott, nagyobb kapcsolatba kerültem a házigazdákkal. Ugyanakkor, ha valahol egyedül vagy, valami egészen másra gondolsz, mintha ott lennél a barátaiddal, akik buborékban tartanak.

A nikkói Shinkyo-hidat Japán három legszebb hídjának tartják.

Mi tanított egyedül utazni?

Egyes helyeken stressz volt, például amikor felszálltam a rossz Shinkansen vonatra. Ha bajban van, és nem oszthatja meg senkivel, akkor ez egy kicsit lebontott helyzet. Az viszont jó volt benne, hogy nem a másik irányba értem, csak a rossz vonatra.

Én azonban nagyon élveztem a szabadságot, mert amikor egyedül vagy, azt csinálsz, amit akarsz, és nem kell alkalmazkodnod senkihez. Emiatt mindenkinek azt javaslom, hogy egyedül essen ki valahova. Legalább egy hétig.

Ön tervezőként és illusztrátorként dolgozik. Hogyan hatott rád Japán színváltozata?

Nagyon inspiráló. Vettem ott néhány manga képregényt, de az ábécéjük tetszett a legjobban. Azzal, hogy nem ismeri a betűtípust, csak érdekes vizuális elemként érzékeli. Ezért, ahol meg lehet írni, melyik szalámi van éppen működésben, egy szép kalligrafikus feliratot lát.


Tokiói értelmezések feliratai. Jana Leňová további fotói japán utazásairól az Instagramján találhatók.

A teljes vizuális fellendülés azonban a Kabuki színház volt, ahol olyan színkombinációk voltak, amelyeket máshol nem láthat, mint Japánban. Szeretnék képet festeni erről az útról, de eddig csak a fejemben vázoltam.