Felgyorsította, hogy a német csapatok behatoltak Szlovákia területére.
Cikk megosztása
Az SNP közvetlen kitörését régóta megelőzte egy olyan általános helyzet, amely Hitler-ellenes koalíció megalakítását igényelte. Képviselői a volt Csehszlovák Köztársaságban (Csehszlovákia) elfogadtak egy programot a köztársaság helyreállítására.
Megállapodást írtak alá a csehszlovák hadsereg franciaországi létrehozásáról (1939. október), Nagy-Britanniában (1940. július) csehszlovák légierő-egységet hoztak létre, Londonban pedig a száműzetésben lévő csehszlovák kormányt hoztak létre Edvard Beneš vezetésével. 1941 júliusában Nagy-Britannia, a Szovjetunió és az USA hivatalosan elismerte.
Az illegális Szlovák Nemzeti Tanács 1943. decemberi megalakulása a karácsonyi megállapodás címmel megfogalmazott programjával feltételezte a Csehszlovák Köztársaság megújítását a két nemzet közötti egyenlőség alapján. Elsődleges célként egységes harcot tűzött ki a náci-német diktátumok megszüntetéséért Szlovákiában.
A felkelés idő előtt tört ki, a katonák nem voltak készen
Az SNP kitörését felgyorsította az a tény, hogy 1944. augusztus 29-én a német megszálló csapatok átlépték a szlovák határt. 15 óra után a katonai parancsnokság parancsot adott ki a katonai helyőrségek legszigorúbb harci készültségéről. Ferdinand Čatloš tábornok, a Szlovák Köztársaság védelmi minisztere (1939 - 1945) rádióbeszédében bejelentette a német csapatok Szlovákiába való behatolását.
Az első harc Zsolna közelében kezdődött, amikor a zsolnai helyőrség katonái ellenálltak. A zsolnai helyőrség tagjai és az érkező német csapatok közötti összecsapásokról szóló beszámolók alapján Ján Golian alezredes, alezredes 1944. augusztus 29-én, nem sokkal 20 óra után küldte el a szlogenet: "Kezdje a kilakoltatást!". Ez jelezte a szlovák nemzeti felkelés kezdetét.
Egy nappal később, augusztus 30-án, Ján Golian parancsára a felkelők visszavonultak a Strečnianská szorosba, ahol Maj. Jozef Dobrovodský, a zsolnai helyőrség felkelő parancsnoka, a Márton helyőrség felkelő parancsnokával, alezredessel együtt. Emil Perko és az 1. tagállam parancsnoka. M. R. Štefánik partizándandár Peter Alexejevič Veliček új védelmi pozíciót kezdett szervezni.
Ugyanezen a napon, 1944. augusztus 30-án Jozef Tiso felszólalt, védte a német megszállást és elítélte a felkelést.
Mivel a felkelés idő előtt tört ki, az ellenállási tisztviselőknek nem volt egységes felkészülésük a végleges fegyveres megjelenésre. Még a felkelés előtt a partizánparancsnokok egyre nagyobb számban hajtottak végre egyedi fegyveres támadásokat, így idő előtt ütközetekbe keveredtek a fasisztákkal.
Az SNP jobb szervezésének biztosítása érdekében az antifasiszta mozgalom tagjai között gyakran hiányzott a jelentős szimbiózis. Legfelsõbb parancsnoksága kudarca miatt két kelet-szlovák hadosztály katasztrofálisan esett. Augusztus végére a németek éppen leszerelték és szétszórták őket, és a katonák közül csak néhány csatlakozott a felkelőkhöz.
A kedvezőtlen körülmények ellenére a felkelés akkoriban hamarosan több mint 30 körzetre terjedt át, területe megközelítőleg 20 000 négyzetkilométer, lakossága megközelítőleg 1,7 millió. Keleten Levoča, Spišská Nová Ves és Dobšináig, nyugaton Žilina, Bánovce nad Bebravou és Topoľčanyig ért. Északon és délen a lázadók területe megérintette az államhatárokat.
1944. szeptember 1-jén az SNR nyilatkozatot fogadott el a hatalom átvételéről a felkelők területén, amelyben helyreállította a demokratikus Csehszlovákiát. Ennek a felszabadított területnek a fő része főleg Közép-Szlovákiából állt, székhelye Besztercebánya volt.
Viest parancsot adott, hogy vonuljon vissza a hegyekbe
Szeptember első napjaiban, bár viszonylag nagy terület elvesztése után, Ponitria kivételével, a felkelők védelme stabilizálódott. A szovjet hadsereg 1944. szeptember 8-án megkezdett Kárpát-Dukla művelete hozzájárult ahhoz, hogy a német parancsnokságnak sztrájkcsapatokat kellett kivonulnia Szlovákia keleti részeiről és a felkelők frontjának északkeleti szakaszáról.
A 18. SS-hadosztály déli támadása a német megszálló erők támadásának kezdetét jelentette, amelynek jelentős, különösen technikai előnye volt a felkelőkkel szemben, és válsághelyzetet váltott ki a felkelők védelmében: Detva október 22-én elesett, Zvolen október 26-án.
A felkelő terület védelme fokozatosan véget ért. A nagyon nehéz helyzet ellenére a felkelőknek két hónapig - 1944. október 27-ig, amikor a németek elfoglalták Besztercebányát - hősiesen védekeztek. Ennek érdekében Rudolf Viest tábornok parancsot adott, hogy vonuljon vissza a hegyekbe, a felkelők pedig partizánharcra váltottak.
Különösen az SNP-nek köszönhetően Szlovákia tagja lett a győztes szövetséges koalíciónak, amely legyőzte a fasiszta fenyegetést a harcban. A szlovák nemzet bebizonyította, hogy a fasizmussal együttműködő és Jozef Tis elnökkel együttműködő kormányzó szlovák képviselők nem voltak a fő képviselői.
Két hónapon át 60 000 katona és 18 000 partizán szlovákokkal, valamint 30 nemzet és nemzetiség tagjaival Európában és Ausztráliában védekezett a német felsőbbrendűség ellen. A felkelők területének ebben az időszakban való fenntartása a szovjet-német front hátuljában, a felkelés mértéke, hossza és katonai jelentősége az egyik legfontosabb antifasiszta tüntetéssé teszi.
A szlovák nemzeti felkelés a szlovák történelem egyik legfontosabb és pozitív eseményévé vált.
Évente Szlovákiában sok helyen áhítatos emlékeket őriznek erről az eseményről, a legnagyobb SNP-ünnepségeket Besztercebányán szervezik.