Szia. Abból, amit írsz, otthon mindenkinek nagyon hosszú és nehéz megpróbáltatásai vannak. Sajnálom, hogy ilyen sokáig harcoltál, és nem tudod megmozdítani. Valóban igaz, hogy ha valaki nem akar segítséget, akkor nem fogadja el, és te nem oldod meg az édesanyád számára. Nagyon jó olvasni arról, hogy mennyit próbált már, hogy nem adta fel és próbálta tovább. Mi a következő lépés? Hasonló lépés, mint most. Pszichológiai segítséget kértél. Próbáljon azonban megtenni egy újabb lépést ettől a kevésbé produktív távoli formától - talán a pszichológus rendszeres látogatásáig. Lehet, hogy furcsán hangzik számodra, de anyának van problémája és nem nekünk. Nem kell pszichológust keresnünk. De hadd magyarázzam el.
Mint már az elején említettem, ha valaki nem akar segítséget, nem fogadja el, nem fogja használni. Ha valaki más akarata alapján, kényszer hatására átmegy az együttműködésen, akkor ez az erőfeszítés kontraproduktív lehet. A kérdés az, hogyan tudna segíteni ebben az egész nehéz helyzetben, amikor édesanyja folyamatosan elutasítja a szakmai segítséget? Abból, amit írsz, mindannyian valóban kimerültek az egészből, és nem látnak más lehetőségeket erre. Azt javaslom, hogy először vigyázzon magára. És egyénileg látogatták meg a pszichológust. Tudom, hogy furán hangzik, nincs problémád, de az anyukád. De hadd magyarázzam el.
Ha tele vagy erővel és egyensúlyban vagy, akkor segíteni tudsz anyádnak veszélyes útjában. Az is lehetséges, hogy ez az anyja felé vezető lépés lesz, mert látni fogja, hogy nem csak problémává és betegként kezelendő beteggé teszi őt, hanem könnyedén kaphat hasonló pszichológiai segítséget. Talán ő maga dönt úgy, hogy idővel meglátogat egy szakértőt. És talán nem is, de máris lesz egy forrása, ahol támogatást vonhat le arról, hogyan lehet beteg anyjával, feleségével.
Ne add fel! Hajrá! Veronika.