- Üzleti feltételek
- Névjegyek
- Rólunk
- A hála és a kívánságok padja
- Történelem
- Elégedettségi kérdőív
- Karrier
- Uniós források
- sk
- cs
- hu
- nak,-nek
- ru
- pl
Történelem
Lúčky a Chočské vrchy alatt fekszik, a Ráztočná-völgy torkolatánál a Liptói-medencébe. A környező erdőben lucfenyő dominál, ritkán fenyő és bükk. Vannak barna erdőtalajok, rendzina és pararendzina. A közeli Chočban szlovák endemikák nőnek, nevezetesen a fényes szegfűszeg és a Tátra szegfűszeg.
2012-ben a fürdő ünnepelte első említésének 300. évfordulóját.
Lúčky környéke már az Eneolitikumban lakott volt. Volt olyan település, ahol furcsa kerámia volt, és innen származik a késő bronzkori bronz edények tömeges leletanyaga. A legrégebbi írásos feljegyzés Lúčky községről 1266-ból származik. A falu második legrégebbi említése 1287-ből való. A falut egy olyan helyre alapították, amelyet Liptovská Teplá lakói rétként használtak. A 16. századtól Lúčky a Likava várbirtokhoz tartozott.
1600-ban 17 lakott jobbágyház, három elhagyott ház és egy malom volt. József uralkodása alatt II. (1780 - 1790) Lúčky 85 házból állt, 680 lakossal.
Az ásványvízforrások gyógyhatása, amelyek napjainkban is a gyógyfürdők alapvető gyógyító eljárásához tartoznak, régóta ismert, és nem csak a modern orvostudomány fedezte fel. A rugók gyógyító tulajdonságainak évszázados tapasztalata bizonyítja, hogy jóval előttünk keresték a betegek. A 18. században Liptóban minden termál- és hidegforrás ismeretes volt, de a vizek természetéről és tulajdonságairól mélyebb ismeretek hiányoztak. Egyes ásványi forrásokról ismert, hogy gyógyító hatásúak. Valójában a természetes vizek voltak ásványi anyagokat. A víz ismerete nemzedékről nemzedékre öröklődött, itt szerepet játszott a hagyomány. Az ivást és a gyógykezelést fokozatosan alkalmazták. A kezeléshez elsősorban termálforrásokat használtak, amelyek fokozatosan gyógyfürdővé váltak.
A lučkyi gyógykezelés a népi kezelést követte, és a régebbi hagyományok szerint épült. Csak fokozatosan alkalmazták, az első szilárdabb fürdőházak építése nem azonosítható a fürdő létrehozásával. A megélhetés a lučkyi forrásoknál 1760 körül történt.
A jól ismert szlovák földrajzkutató, Ján Matej Korabisnký a fürdő létrehozásának és bővítésének érdemeit Adam Turanský parasztnak tulajdonította. Akkor is volt egy csárda fogadóval, így Lúčky nemcsak a gyógyítás és a pihenés, hanem a szórakozás helyévé is vált. Lúčky a 18. és 19. század fordulóján kezdett jobban fejlődni. Az itteni fürdőkezelés kipróbált módszereken alapult, ugyanazon spa kezelési rendet alkalmazták itt, és az indikációkat a víz kémiai elemzése alapján határozták meg. A belföldi vendégek mellett itt külföldiekkel is bántak.
A 19. század 60-as éveiben csak Lúčky és Korytnica szerepel a liptói gyógyfürdők listáján. 1864-ben újjáépítették a lučkyi fürdőházat. 1872-ben Ján Tholt megvette az államtól a fürdőt, és felújította. Újjáépítette a fürdőházat, és addig a két medencét egy, tágasabbá egyesítette. Csarnokot adott hozzá a fürdőházhoz. A szállást számos villa építése is javította, és a vendégeknek új étterme volt.
A 19. és 20. század fordulóján a lučkyi gyógyfürdő visszanyerte népszerűségét, bizonyos mértékben gyarapodott, ami a látogatók számának fenntartását és esetenként növelését jelentette, bár kisebb központ volt. Az ügyfelek az Egyesült Államokból, a cári Oroszországból, Bécsből, Budapestről, Romániából, a Cseh Köztársaságból érkeztek ide.
1912 szeptemberében a Lúčky részvényesei a liptói megyei közigazgatási bizottsághoz fordultak, hogy vegyék fel Lúčky-t a magyarországi gyógyfürdők közé. Öt oldalas beadványban részletesen rámutattak a gyógyvizek fontosságára, amelyek sok beteg egészségét helyreállították. A főszolgai fürdő szerint gyógyászati besorolásúak voltak, mert megfelelő szinten voltak felszerelve.
A modern kutatás tudományos alapon biztosította a gyógyfürdő kezelését, klimatikus, kémiai és biológiai kutatásokkal alátámasztva, amelyek továbbfejlesztették a kezelési módszereket. Lúčky az ásványvíz ivásával, a gyógyforrásban való fürdőzéssel, a masszázsokkal és a különféle kombinációkkal járó eljárásokkal helyreállította az egészséget a különböző társadalmi osztályokban. Az ásványvizek új osztályozását és kémiai elemzését Lúčky-ban 1916-ban írta jóvá a neves szakember Dr. Viliam Hanko Budapestről, az MTA tagja.
A pozsonyi Munkavállalók Társadalombiztosítási Ügynöksége fontos szerepet játszott a fürdőszobai ipar fejlődésében a Szlovák Köztársaság idején. A törvény szerint ő gondoskodott a biztosítottak és családja egészségéről. Helyiségeiből kórházakat, szanatóriumokat és kibővített gyógyfürdőket épített és létesített. Törvény a szocialista korszak kezdetét jelentette a gyógyfürdők történetében. 125., 1948. május 6., A természetes gyógyforrásokat és gyógyfürdőket államosították. Az állam így megszerezte az ásványvízforrások elidegenítésének jogát, és megszerezte a fürdővagyon tulajdonjogát. Az államosítás 1950-ben ért véget. A 20. század 60-as éveiben megkezdődött az új építkezés, amely növelte a fürdő kapacitását és megváltoztatta a fürdő területének általános megjelenését.
Az 1960-1970-es évtizedben az ágyak száma 196-ra nőtt, de a meglévő kapacitás már nem volt elegendő, mivel a betegek érdeklődése a fürdő iránt erősen megnőtt.
1968-ban megkezdték a Choč fürdőház építését, és elkezdték építeni a Penzión fürdőházat is. Ugyanakkor megkezdődött a központi kazánház építése. A Choč fürdőház építése 160, a Penzión fürdőház 21 ággyal növelte a kapacitást. A Choč orvosi házban a szükséges helyiségek megépítése megteremtette a feltételeket az akkori betegek kulturális és társadalmi élvezetéhez.
1998-ban a balneo részleget rekonstruálták, és megkapta jelenlegi formáját. A Choč fürdőház minden emelete, valamint az A és B panzió fokozatosan átalakításon esett át.
2008-ban új AQUA - VITAL Park épült, amelyet a tervek szerint folyamatosan bővíteni fognak. Azonban továbbra is azon dolgozunk, hogy javítsuk a fürdő környezetét és szolgáltatásait, ami hozzájárul az összes ügyfél elégedettségének növeléséhez.