Az állóképességi teljesítmény szempontjából a hidratálás az egyik legfontosabb feltétel a test túlmelegedésével és annak következményeivel (fáradtság, koordinációzavar, izomgörcsök, gyomorégés) kialakuló problémák megelőzésében. A sportolóknak figyelembe kell venniük, mit isznak, mikor isznak és mennyit isznak. Ezért úgy döntöttem, hogy hozzájárulok ehhez a témához egy rövid cikkel a nátrium-, hidratációs és állóképességi teljesítményről (több mint 2 órás testmozgás).
Két fontos jelentés jelent meg folyóiratokban a múlt hónapban, megerősítve, hogy azok az emberek, akik korlátozzák az étkezési só (NaCl) bevitelüket, hosszabb ideig élnek, sokkal kevesebb szívrohammal járnak, és lényegesen alacsonyabb egészségügyi költségekkel járnak (Annals of Internal Medicine, 2010. április; NEJM, április 22., 2010). Ez az a tény, amely az emberek túlnyomó többségét érdekli. Azonban nem azok a sportolók, akik extrém körülmények között (magas hőmérsékleten) extrém teljesítményt nyújtanak, különösen azok, akik vegetáriánusok (jelentős nátriumforrás van a húsban). A sóhiány (főleg Na, azaz nátrium, nátrium) izomgörcsöket, fáradtságot, sérüléseket és akár halált is eredményez.
A második világháború idején dr. James Gamble, a Harvard Egyetem munkatársa rámutatott a nátriumra, mint ásványi anyagra, amelyre szükség van azoknak az embereknek, akik keményen dolgoznak vagy extrém sportokat űznek meleg környezetben. Tudományos tanulmányainak publikálása után a helyzet megváltozik. A munkáltatók ingyen adtak sótablettát azoknak az embereknek, akik keményen dolgoztak, hogy a lehető legjobban növeljék munkájukat. A tablettákat azonban nagy koncentrációban adták be, ami hányingert és gyomorirritációt eredményezett.
Az 1960-as években azonban a kutatások kimutatták, hogy az étrendben a só megnövekedése a vérnyomás emelkedéséhez vezethet, ami növeli a szívroham, agyvérzés és a vesekárosodás kockázatát. Ez a növekedés azonban nem minden embernél fordulhat elő. Megállapították, hogy a legtöbb középkorú ember, aki rendszeresen kezd sportolni, a fokozott sóbevitel mellett elveszíti hajlandóságát a vérnyomás növelésére (Journal of Human Hypertension, 2006. május).
Ha elhanyagolja a nátrium bevitelt (csak azért vizsgáljuk a nátriumot, mert annak veszteségei a legnagyobbak) 2 óránál hosszabb ideig tartó terhelés során, akkor jelentősen elveszíti a bevitt folyadékok visszatartásának lehetőségét. Nagyon könnyen előfordulhat az is, hogy abbahagyja a szomjúságot, ami a késedelem jele (késik, de mégis így van). A terhelés során elsősorban izzadással veszít vizet. És mivel a verejtéknek sokkal alacsonyabb a sókoncentrációja, mint a vérnek, edzés közben sokkal több folyadékot veszít, mint a só, ami a vér nátriumszintjének növekedését okozza.
A sportoló addig nem szomjazik, amíg a vér nátrium-koncentrációja el nem éri azt az értéket, amely kiváltja az agy szomjúságát kontrolláló ozmoreceptorok reakcióját. Ez általában akkor fordul elő, ha folyadékveszteség van 1-2 liter (elég jelentős veszteség a hosszú távú teljesítmény érdekében).
Hosszú terhelés alatt a sportolónak sóra van szüksége, hogy megköthesse az ivott vizet az adott terhelés alatt. Az egyik vizsgálat során egy nőstény nővér különböző sókoncentrátumokat vett 4 órás terhelés alatt. A tiszta vizet ivók 92% -ában alacsony nátriumszint alakult ki a vérében (British Journal of Sports Medicine, 2003. augusztus). A nátriummentes folyadékok a véráram hígulásához vezetnek, és a vérben a nátrium koncentrációja alacsonyabb lesz, mint az agysejtekben található nátrium koncentrációja. Ez azt eredményezi, hogy a folyadékok az alacsony nátriumtartalmú vérből a magas nátriumtartalmú agyba kerülnek, ami végül agyduzzanathoz vezet, amely rohamokká vagy halálsá válhat.
Mindazonáltal az alacsony nátriumtartalmat, vagy más néven hiponatrémiát, amely akár meg is ölhet, általában a túlzott folyadékbevitel okozza, mint elégtelen sófogyasztás.
A verseny előtt egy extra adag só beadásával elősegíti az egyén hosszabb és keményebb testmozgását (Medicine and Science in Sports and Exercise, 2007. január; Clinical Journal of Sports Medicine, 2007. január). Azoknál a sportolóknál, akik extra adag sót vettek, nagyobb volt a vérmennyiség, és így nagyobb az állóképesség. A só egyszerre szárít meg, és segít megtartani a vizet a testében, így több víz áll rendelkezésre az Ön igényeinek megfelelően. A sós italok íze nem túl jó, ezért hosszú versenyeken sós, szilárd ételeket ajánlunk. Ha hosszabb versenyeken extra sót vesz be, növeli a szomját, arra kényszerítve, hogy több folyadékot fogyasszon hamarabb, ezáltal megvédve a vérben lévő nátriumcseppektől. Frissen tarthatja a versenyt, ha rendszeresen sok folyadékot és sót vesz be. Ha szomjasnak érzi magát, nagyon nehéz visszaszerezni az elveszített erőt. Természetesen a kereskedelmi italok segítenek növelni az állóképességet, mivel koffeint, cukrot, nátriumot, valamint alacsonyabb fehérje- és egyéb ásványi anyagokat tartalmaznak. Nem valószínű, hogy bármely más komponens javítaná a teljesítményt (The Doctor and Sportsmedicine, 2010. április).