Ez elég! Az írás és a motivációs cikkek olvasása alapján arról, hogy mit kell tennie a karácsonyi ünnepek után, azt hiszem, elég volt. A világ nem csak arról szól, hogy milyen ételeket nem fogyaszthatunk/nem fogyaszthatunk fogyás során, melyik étrend a legalkalmasabb, mennyi zsírt és kalóriát tartalmaz ez az étel, vagy milyen ízű lesz az ebédünk ma. Világszerte emberek milliói szeretnének tele lenni hasonló gondokkal. Igen, még a XXI. Században is, amikor a tudomány, a technológia, a kommunikáció, mindenféle áru elérhetősége és az ehhez kapcsolódó globalizáció teljes mértékben kiaknázta lehetőségeiket, naponta emberek ezrei halnak meg a bolygón! És "csak", mert nincs mit enniük. Bizonyos értelemben mi vagyunk hibásak.
Éhes vagy? Olvass tovább, és azonnal jóllaksz!
Az éhség nem csak egy kellemetlen érzés, amelyet naponta érezünk ebéd vagy vacsora előtt (sokan reggel, délután vagy este lefekvés előtt is). Mindenekelőtt egy szörnyű katasztrófa, amely évente több százezer embert, főleg gyermekeket öl meg. Azok számára, akiknek van szerencséjük gazdagabb országokban élni, ahol mindenkinek több mint elegendő élelme van, elképzelhetetlennek tűnhet ez a probléma. A világon azonban körülbelül egymilliárd ember éhezik. Másrészt legfeljebb 1,5 milliárd embernek van túlsúlya, közülünk 400 millióan elhízottak. Naponta 30 000 ember hal meg éhgyomorra, több mint a fele gyermek! Átlagosan egy gyermek éhen hal meg 5 másodpercenként, és minden negyedik gyermek alultáplált. És mi a legrosszabb benne? Az Élelmezési Szervezet megállapításai szerint az élelmiszertermelés minden probléma nélkül képes táplálni a világ minden emberét, de nem érheti el őket.
Gazdasági, társadalmi és környezeti következmények
Az ENSZ adatai szerint évente akár 1,3 milliárd tonna élelmiszer kerül konténerekbe, ami az előállított élelmiszerek harmada, több mint 1 billió amerikai dollár értékben. Európában és Észak-Amerikában fejenként 95–115 kg kidobott élelmiszer van. Afrikában, Dél- és Délkelet-Ázsiában csak 8 kg. Naponta 24 millió szelet kenyér van kosárban az Egyesült Királyságban. A paradoxon az, hogy bár gyakran esküszünk az élelmiszerárak folyamatos emelkedésére, hulladékunk egynegyede élelmiszer, gyakran nem kibontva. Oktatási irodalmat cseréltünk röplapokra, nagyszerű rendezvényekkel. Villámgyorsan beindítjuk az autókat, és teljes kosárral áthajtunk a szupermarketek folyosóin. És végül kiderül, hogy egyes termékekre egyáltalán nincs szükségünk, vagy egyszerűen nincs időnk elfogyasztani őket. Végállomásuk nem a gyomrunk, hanem a szemét. Általában péksüteményeket, még több tejterméket, valamint gyümölcsöt és zöldséget dobunk el.
Van esély a változásra?
Biztosan kíváncsi arra, mit tehetünk egy ilyen pazarlással? Először is, ne feledje, hogy ezzel a cikkel és a kritikus tényekkel egyáltalán nem próbáljuk megakadályozni, hogy ételt vásároljon, ne egyen vagy eldobjon, de legalább néhány percig szünetet kell tartania, a világ. Vásárláskor gondoljon jobban arra, hogy mit is fogyasztunk valójában, és mi van már a kosárban. Tanulja meg használni a hazánkban gyártottakat, és korlátozza az importált élelmiszerek vásárlását. A fogyasztók 49% -a nem ismeri a különbséget a lejárati idő és a minimális eltarthatósági idő között, ami megnöveli az idő előtt eldobott élelmiszerek mennyiségét, ami még mindig rendben van. Ha megint nem pazarolunk, az nem azt jelenti, hogy penészes kenyeret vagy romlott joghurtot fogyasztunk. A Környezetvédelmi Világnapon Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár megjegyezte: ha csökkenteni tudjuk az élelmiszer-pazarlást és -veszteséget, pénzt és erőforrásokat spórolhatunk meg, csökkenthetjük a környezeti hatásokat, és mindenekelőtt egy olyan lépést tehetünk egy olyan világ felé, ahol mindenkinek van elegendő étele.