Az angol gyulladásos bélbetegségből származó IBD már a szlovák nyelven használt rövidítés az emésztőrendszer gyulladásos betegségeinek leírására. A betegség az emésztőrendszer bármely részét (Crohn-betegség) vagy csak a vastagbelet (fekélyes vastagbélgyulladás) érintheti.
A gyomor-bélrendszer nyálkahártyájának gyulladása különféle tünetekben nyilvánul meg, attól függően, hogy az emésztőrendszer mekkora része károsodott. A leggyakoribb a hasmenés, amely lázzal, hasi fájdalommal, a székletben lévő vérrel és a fogyással társulhat. Ezek az ún riasztó tünetek, amelyeknek orvoshoz, lehetőleg szakemberhez - gasztroenterológushoz - kell vezetniük. Ugyanakkor más emésztési problémák is előfordulhatnak, pl. hányás vagy hányinger (hányás). Az IBD nemcsak az emésztőrendszer betegsége, más szerveket is érinthet, például ízületeket, szemeket, bőrt, májat. A bél IBD diagnózisát irányító tünetek között szerepelnek olyan tünetek is, mint a duzzadt, vörös és fájdalmas ízületek, vörös foltok a bőrön, különösen az első lábakon. Crohn-betegségben a végbél környéke is érintett lehet, ahol lyukak jelenhetnek meg a végbél körül, ami súlyos vastagbélgyulladást okoz a vastagbél utolsó részében. A betegség ezen formájában tályogok - gennyes üregek - képződhetnek a végbél körül.
A betegség kiváltóit nem határozzák meg egyértelműen, viszonylag gyakran a betegség fertőző hasmenést követően jelentkezik, néha jelentős pszichológiai terhelést követően jelentkezhet, de a legtöbb esetben nincs egyértelmű kiváltó ok.
A betegség előfordulása növekszik, és főleg a 20-30 év közötti fiatalokat érinti, de az utóbbi években egyre gyakoribb a gyermekek és az idősek körében is. Oka nem ismert, de az elmúlt évek kutatási eredményei arra engednek következtetni, hogy több tényező, mind örökletes, mind környezeti tényezők együttese járul hozzá eredetéhez. Bizonyos környezeti tényezők, mint például a dohányzás, az antibiotikumok, a bélfertőzések és még sok más (nem feltétlenül) vezethetnek a gyomor-bélrendszer nyálkahártyájának kontrollálatlan gyulladásos reakciójához egy örökletes terhelést szenvedő személynél. Ezt a túlzott gyulladásos választ a későbbiekben még tisztázatlan módon tartják fenn.
A betegséget egy gasztroenterológus diagnosztizálja és tovább kezeli, ideális esetben az IBD-re fókuszáló gasztroenterológus. A diagnózist endoszkópos vizsgálattal állapítják meg, amely meghatározza a betegség típusát, valamint a betegség mértékét. Néha más vizsgálatok elvégzésére van szükség, például szonográfiával és mágneses rezonancia képalkotással, hogy meghatározzák a vékonybél érintettségének mértékét. A végleges diagnózis azonban mindig az endoszkópos vizsgálaton alapul, valamint a mikroszkóp alatt történő elemzéshez szükséges mintavétellel.
A diagnózist olyan gyógyszerekkel történő kezelés követi, amelyek elnyomják a fenti túlzott immunválaszt a bélbaktériumok ellen. A jelenleg rendelkezésre álló gyógyszerek csak elnyomhatják és kontrollálhatják ezt a gyulladásos reakciót, de a betegség nem gyógyítható meg véglegesen. Néha műtétre van szükség a betegség folyamán, akár komplikációk kezelésére, például tályogok kezelésére, akár az elzáródott bél eltávolítására. Bár a betegség nem gyógyítható és műtétre lehet szükség, a jelenleg rendelkezésre álló kezelések biztosíthatják a jó minőségű IBD-betegeket. Hatásának növelése érdekében azonban szükséges a betegség diagnosztizálása és a kezelés megfelelő időben történő megkezdése, valamint az élet folyamán történő további használata és az említett vizsgálati módszerekkel történő rendszeres ellenőrzése, még akkor is, ha a betegség látszólag nyugalmi állapotban lehet.