Összegzés

herba

Bevezetés: A szalmonellózis az egyik leggyakoribb élelmiszer-eredetű betegség. A szalmonellózist leggyakrabban a 0–4 éves korosztály gyermekei érintik. A szalmonellózis tipikus szezonális jellegű, maximális morbiditású a nyári hónapokban. Leggyakrabban a szalmonellózis etiológiájában alkalmazzák

S. enteritidis, amely járványokat okoz. A szalmonellózis előfordulásának tendenciája a Szlovák Köztársaságban 1998 óta csökken.

A munka célja a szalmonellabetegségek részletes epidemiológiai elemzésének elvégzése volt, az elemzés alapján a szalmonellózis morbiditásának prognózisának utólagos becslése érdekében, és javaslatot tett a körzetben lévő szalmonellózis kérdésének kezelésére.

Anyag és módszerek: Leírási és retrospektív elemzés készült a szalmonella betegségek kialakulásáról Rimavská Sobota körzetben 1998 és 2007 között, az elsődleges epidemiológiai adatokat epidemiológiai vizsgálati lapokból (LEV) vontuk le. Adatbázis jött létre az EpiInfo 3.5.1-es verziójában a Windows számára. A programban létrehoztak egy bemeneti maszkot, amelybe 2437 adatot töltöttek fel. A statisztikai adatfeldolgozáshoz szoftver programokat használtak: EpiInfo, Excel, MS Office, Swiffchart, Stagraphics Centurion XV Professional.

Eredmények: A rimaszombati kerületben a szalmonellózis átlagos morbiditása 10 év távlatában 296/100 ezer volt. népesség. A legmagasabb morbiditás 1999-ben volt, mégpedig 579,64/100 ezer. népesség. A szalmonellózis prognózisa a Rimaszombat körzetben továbbra is állandó fejlődési tendenciát jósol. A szalmonellózis morbiditása 1,05-szer nagyobb volt a roma etnikai csoportban, mint a lakosság többi része. Statisztikai szempontból szignifikáns különbséget mutattak ki a szezonális morbiditásban. A szalmonellózis legmagasabb átlagos morbiditása a 0 éves gyermekek korcsoportjában volt.

Kulcsszavak: epidemiológia - elemzés - szalmonellózis - idősorok.

ABSZTRAKT

Bevezetés: A szalmonellózis az egyik leggyakrabban ételtovábbító fertőzés. A szalmonellózis miatt a leggyakrabban a 0–4 éves korú gyermekek. A szalmonellózis tipikus szezonális jellegű, maximum a nyári hónapokban. A leggyakrabban etiológiai ágens a S. enteritidis, amely a járványokat okozta. A szlovákiai szalmonellózis tendenciája 1998 óta csökkenő jellegű.

Célkitűzések: Ennek a munkának a fő célja a szalmonellózis részletes epidemiológiai elemzésének elvégzése, a betegség kialakulásának előrejelzésének felmérése, valamint a körzetben található szalmonellózis megoldásának javaslata.

Anyag és módszertan: Ebben a munkában leírt és retrospektív elemzést végeztek a szalmonellózis fertőzés fejlődéséről a Rimaszombati kerületben 1998–2007-ben. Az elsődleges epidemiológiai adatok az epidemiológiai vizsgálat listájából voltak elérhetőek. Adatbázist hoztunk létre az EpiInfo program 3.5.1-es verziójában a Windows számára. Ebben a programban létrehoztunk egy enter maszkot. A dátumok száma 2437 volt. Statisztikai adatfeldolgozáshoz az alábbi szoftvereket használtuk: EpiInfo, Excel, MS Office, Swiffchart, Stagraphics Centurion XV Professional.

Következtetés: Az átlagos szalmonellózis morbiditás 10 év alatt 296/100 000 volt Rimavská Sobota kerületben

horizont. A legnagyobb morbiditás 1999-ben volt (579,64/100000). A morbiditás prognózisa Rimavskán

A szombati körzet állandó trendet jósol. A szalmonellózis morbiditása az etnikai kisebbségben 1,05-szer magasabb volt, mint a többi populációban. Statisztikailag szignifikáns különbséget mutat a szezonális morbiditásban. A legnagyobb morbiditás a 0 éves korcsoportban volt.

Kulcsszó: epidemiológia, elemzés, szalmonellózis, idősorok.

A szalmonellózis az egyik leggyakoribb élelmiszer-eredetű betegség. Elsősorban ez a betegség érinti az összes házi- és vadállatot és termékeiket (tojás, hús), amelyeken keresztül az emberre is továbbterjed. Ezért antropozoonózisok közé soroljuk (7). A szalmonellózis évente több ezer, minden korosztályt érint, de a leggyakoribb betegek az óvodás gyermekek és az idősek, akiknek teste kevésbé ellenálló (5). A fertőzés a fertőző dózistól függ. A 0–4 éves korosztályba tartozó gyermekek leggyakrabban betegek, akiknek a szervezete nagyon fogékony, és a fertőzéshez jóval kisebb fertőző adag elegendő a felnőttekhez képest. A szalmonellózis tipikus szezonális jellegű, maximális morbiditású a nyári hónapokban. A járványokat okozó S. enteritidist leggyakrabban a szalmonellózis etiológiájában használják (2, 9).

A szalmonellózis előfordulásának tendenciája a Szlovák Köztársaságban 1998 óta csökken. A szalmonellózis előfordulása csak 1994-ben (47% -os növekedés 1993-hoz képest), és 1998-ban is jelentős növekedést mutatott, amikor a morbiditási arány 400 000 volt 100 000 lakosra, és 83% -kal nőtt 1993-hoz képest (1).

A jó gyártási gyakorlat (HACCP) bevezetése és betartása az volt, hogy az utóbbi években csökkent a súlyos szalmonellózis-járványok előfordulása. A problémát azonban továbbra is e betegség szórványos előfordulásában, illetve a kis- és a családi járványokban is látjuk. Ezért a betegség megelőzésében rendkívül fontos a lakosság oktatása, amelynek elsősorban a nőkre/anyákra kell összpontosulnia. A tojás továbbra is a betegség átterjedésének leggyakoribb tényezője. Ezért továbbra is fennáll a kérdés, hogy az élelmiszerek petefészek-ellenőrzése elegendő-e (9, 11).

A munka fő célja a rimaszombati járás szalmonellózisának részletes elemzése volt az 1998 és 2007 közötti években. A munka elemezte a szalmonellózis előfordulását trendek, szezonalitás, ciklikusság, nem, etnikai hovatartozás, valamint az incidencia alapján. korspecifikus morbiditás és topológia szerint. A szalmonellózis előfordulását a Rimaszombat körzetben értékelték, és összehasonlították a betegség előfordulási gyakoriságával a Besztercebánya önkormányzati régióban és a Szlovák Köztársaságban.

Az incidencia trendek elemzését az idősoros módszertannak megfelelően kell elvégezni. Ezek ökonometriai módszerek, amelyek a közegészségügy területén is alkalmazhatók. Az említett módszerek alapján megpróbáltuk meghatározni a rimaszombati járás szalmonellózisának kialakulásának előrejelzését a következő 5 évre (4, 10).

Leíró elemzést és egyúttal retrospektív elemzést végeztünk a szalmonella betegségek kialakulásáról a rimaszombati járásban az 1998–2007-es években. Az elsődleges epidemiológiai adatokat az 1998-2007 közötti időszakra a rimaszombati székhellyel rendelkező Közegészségügyi Regionális Hivatal epidemiológiai vizsgálati lapjaiból (LEV) kapták. Feldolgozták az életkorra, nemre, etnikumra vonatkozó azonosító adatokat, valamint az etiológiai tényezőkre, a betegség átviteli tényezőire, a betegség formáira, valamint az előfordulásának tendenciáira vonatkozó adatokat.

A rimaszombati járás Szlovákia egyik legnagyobb kerülete, és a demográfiai struktúrát jelentősen befolyásolja a roma etnikai csoport magas aránya, amely különösen az alacsonyabb korosztályokban 35-50% között mozog.

Létrehoztak egy adatbázist az EpiInfo 3.5.1-es verziójában a Windows rendszerhez. Az említett programban belépési maszkot hoztak létre, amelybe 2437 adatot töltöttek fel a rimaszombati járás szalmonellabetegségeiről az 1998–2007-es évekre. Az 1998–2007-es évekre vonatkozó demográfiai adatokat a RÚVZ éves jelentéseiből és statisztikai évkönyvek.

A statisztikai adatfeldolgozáshoz szoftver programokat használtak: EpiInfo, Excel, MS Office, Swiffchart, Stagraphics Centurion XV Professional. Az egyedi adatokat statisztikailag értékeltük az EpiInfo program, az adatelemző modul és a Statgraphics Centurion XV Professional program segítségével. A statisztikai feldolgozáshoz a következő teszteket alkalmaztuk: chi - négyzet teszt, t-teszt különböző varianciákra és idősor-analízis tesztek.

A Statgraphics Centurion XV Professional, Automatikus modellválasztó modulját használták magas színvonalú trendelemzéshez. Az adatok megadása után a tantárgyi program automatikusan felismerte az idősor trendjeinek modelljeit, amelyek felhasználásával előrejelezhető a következő 5 év morbiditásának alakulása Rimaszombat körzetében is.

1. A szalmonellózis előfordulásának változásai a rimaszombati járásban a 10 év távlatában

A 3. táblázat és az 1. ábra azt mutatja, hogy a legalacsonyabb morbiditást 2002-ben, a legmagasabbat 1999-ben regisztrálták. A Rimaszombati járás szalmonellózis morbiditásának elemzése 10 éves távlatban állandó morbiditási trendet mutatott, átlagosan 259,74 eset/100 000 népesség. A tesztek azonban azt mutatták, hogy ez a tendencia statisztikailag nem szignifikáns a 95% -os konfidencia szintnél (a korrelációs együttható -0,025898 és p = 0,9432; P> 0,05).

Az említett teszt előrejelzi a szalmonellózis előfordulását az elkövetkező 5 évben. Az információkat 120 havi szalmonellózis-érték elemzése alapján nyertük. A legmegfelelőbbnek egy autoregresszív integrált mozgóátlag modellt használtunk. Ez a modell azt feltételezi, hogy a legpontosabb előrejelzést egy olyan paraméteres modell alapján kapják meg, amely összehasonlítja az utoljára megfigyelt adatokat a korábbi adatokkal és a korábbi zajjal. Minden értéket a modellbe illesztés előtt állítottak be. A szezonális különbségeket figyelembe vették. A fentiekből következik, hogy az elkövetkező öt évben várható megbetegedésnek nem növekvőnek, hanem csökkenőnek is kell lennie.

A szalmonellózis morbiditásának különbségeinek vizsgálata a Rimaszombati járásban, a Besztercebánya önkormányzati régióban és Szlovákiában

Három változó (RS, BBsK, SR) összehasonlítása nyilvánvaló a dobozdiagramok adott grafikus ábrázolásában. A grafikonról kiolvasható, hogy a mediánok megközelítőleg azonos szinten helyezkednek el, ami azt jelenti, hogy a megfigyelt változók között csak minimális különbségek vannak a morbiditásban, ezért kijelenthető, hogy ezek a különbségek statisztikailag nem szignifikánsak. A fenti grafikonból nem. 4. sz. Táblázat és A 4. ábra azt mutatja, hogy az RS, BBsK és SR körzetben az 1998 - 2007-es években megfigyelt átlagos morbiditás közötti különbség nem megbízhatóan (HS) 95%, P> 0,05.

Salmonellosis a Rimavská Sobota kerületben 10 év távlatában etnikai csoportokban

A roma etnikai csoportban a megbetegedések száma 1,05-szer nagyobb, mint a Rimaszombati járás többi lakosságához viszonyítva. A roma népcsoport átlagos megbetegedési értéke 306,06/100 ezer volt. és a lakosság többi részénél 292,44/100 ezer. Az 5. ábra a morbiditás alakulását mutatja az RS körzet etnikai csoportjaiban az 1998 és 2007 közötti években. A népesség többi részén a betegség előfordulásának enyhén csökkenő tendenciája látható, a roma etnikai csoportban pedig a tendencia növekszik. Az etnikai csoportok csökkenése és növekedése nem statisztikailag szignifikáns a 95% -os megbízhatósági szintnél (egyéb díjak r = -0,12/P> 0,05; roma etnikum r = 0,30/P> 0,05).

A statisztikai tesztek (t-teszt) nem mutattak szignifikáns különbséget a morbiditásban a roma etnikai csoport és a lakosság többi része között.

A szalmonellózis miatti megbetegedések a Rimavská Sobota kerületben 10 év távlatában nemek szerint

Az 5. táblázat a szalmonellózis morbiditását mutatja az RS körzetben 10 éves keresztmetszetben. Az adatok azt mutatják, hogy a szalmonellózis átlagos morbiditása 278,80 /

100 ezer a nők csoportjában pedig 312,38/100 ezer. A megbetegedés a 10 éves horizonton 1,12-szer magasabb a nőknél, mint a férfiaknál.

A szezonális morbiditás különbségeinek vizsgálata

A 6. ábra azt mutatja, hogy a szalmonellózis legnagyobb arányát augusztusban (12,97%), júliusban (12,15%) és októberben (12,60%) regisztrálták. Éppen ellenkezőleg, a legalacsonyabb arányt februárban (3,28%) és márciusban (4,27%) regisztrálták.

A 7. táblázat csak azokat a hónapokat mutatja be, amelyekben statisztikailag kimutattuk a különbségeket a szalmonellózis morbiditásában. A szezonalitás azonosításához a Statgraphics Centurion XV Professional-t használták fel annak a havi idősornak a lebontására, amely alapján a szezonalitás-indexeket kiszámították. A 8. táblázat grafikus ábrázolása a 7. ábrán látható.

Ebből következik, hogy a szalmonellózis erős szezonalitással rendelkezik, minimális előfordulási gyakorisága januártól májusig, maximális előfordulása pedig júniusban és augusztusban fordul elő. Ezek a különbségek statisztikailag szignifikánsak.

A szalmonellózis életkori sajátosságainak elemzése

A rimaszombati körzetben a szalmonellózis korspecifikus morbiditásának különbségeinek teszteléséhez a következő korcsoportok esetében kiszámolták az életkorra jellemző morbiditást: 0, 1 - 4, 5 - 9, 10 - 14, 15 - 19 20 - 24, 25 - 34, 35 - 44, 45 - 55, 55 - 64, 65 év felettiek. A 8. táblázat mutatja az összehasonlított korcsoportokat, amelyekben statisztikailag szignifikáns különbséget mutattunk ki a szalmonellózis morbiditásában.

Az egyes korcsoportok korspecifikus morbiditásának különbségeinek meghatározásához a következő dobozdiagramot szerkesztettük, amelyből az következik, hogy az életkor-specifikus morbiditási értékek eloszlása ​​egyenlőtlen, jelentős számú kitettséggel. A legmagasabb átlagos szalmonellózis morbiditást a 0 éves gyermekek korcsoportjában regisztrálták. A legalacsonyabb morbiditás az 55-64 éves korosztályban.

A Rimaszombati járás 1998-tól 2007-ig terjedő korspecifikus morbiditására vonatkozó adatok alapján a korspecifikus morbiditás összehasonlítására volt lehetőség, és így meghatározható volt a morbiditás alakulása az egyes korcsoportokban. Az eredményeket a következő grafikonok mutatják. A 9. ábra mutatja a szalmonellózis alakulását 0 éves gyermekeknél. A szalmonellózis általános átlagos morbiditása 10 év alatt

0 éves gyermekek esetében 2059,73/100 ezer. A legmagasabb morbiditást 2004-ben (3955/100 ezer) és 1999-ben (3190/100 ezer) regisztrálták. A legkisebb megbetegedést 2002-ben (106,50) és 1998-ban (1054,65/100 ezer) figyelték meg. A 0 éves gyermekek szalmonellózisának kialakulása 1998 óta emelkedő tendenciát mutat. Ez a növekedés azonban nem volt statisztikailag szignifikáns (r = 0,293/P> 0,05). A legnagyobb szalmonellózis morbiditást 0 éves gyermekeknél 5 hónapos korban regisztrálták.

A munka fő célja az volt, hogy részletes elemzést végezzen a szalmonellózisról Rimaszombat körzetében az 1998 és 2007 közötti években. A munka elemezte a szalmonellózis előfordulását a szezonalitás, a ciklikusság, a nem, az etnikai hovatartozás, valamint az előfordulási gyakoriság alapján. korspecifikus morbiditás szerint. Értékeltük a szalmonellózis előfordulását a Rimaszombat körzetben, és összehasonlítottuk a betegség előfordulásával a Besztercebánya önkormányzati régióban és a Szlovák Köztársaságban. Az incidencia trendek elemzését az idősoros módszertannak megfelelően kell elvégezni. Ezek ökonometriai módszerek, amelyek a közegészségügy területén is alkalmazhatók. Az említett módszerek alapján megpróbáltuk meghatározni a rimaszombati járás szalmonellózisának kialakulásának előrejelzését a következő 5 évre (4, 10).

Tekintettel a népesség etnikai struktúrájára, elemeztük a morbiditás idősorában bekövetkezett változásokat etnikai csoportok szerint. A rimaszombati járás Szlovákia egyik legnagyobb kerülete, és a demográfiai struktúrát jelentősen befolyásolja a roma etnikai csoport magas aránya, amely különösen az alacsonyabb korosztályokban 35-50% között mozog. A kerület önkormányzatai többnyire kicsiek a szükséges infrastruktúra nélkül, elsősorban a kommunális és higiénés körülmények hiánya.

A szalmonellózis prognózisát nemcsak lineáris regressziós modell alapján, hanem idősor-analízis ökonometriai módszerével is elvégeztük. A következő 5 év morbiditási prognózisa feltételezi, hogy az elkövetkező öt évben a morbiditásnak nem növekvőnek, hanem csökkenő természetűnek kell lennie a 95% -os megbízhatósági szint mellett, és így állandó tendenciát mutat. Ez az állítás a kockázatkezelés szempontjából fontos, ill. megelőző intézkedések. Szükségesnek tűnik kiegészíteni a szalmonellózis megelőzésére szolgáló szokásos intézkedéseket más, részletes elemzésen alapuló intézkedésekkel.

Megvizsgáltuk a betegséget szalmonellózis miatt etnikai csoportokban. A retrospektív elemzés eredményei a roma etnikai csoportban kissé magasabb morbiditást mutatnak a többségi csoporthoz képest, de jelentős különbség nélkül. Bár ez tükrözheti a roma etnikai csoport eltérő életmódját, különösen az étkezési szokások és a lényegesen rosszabb közösségi és higiénés körülmények között, amelyek jelentős szerepet játszhatnak a betegség terjedésében, ezek a tényezők valószínűleg nem játszanak olyan jelentős szerepet szerepe a betegség kivezetésében. jelentős etnikai különbség. Lehetséges, hogy a rossz közösségi és higiénés körülmények - mivel azok a lakosság többségénél közösek - a lakosság e csoportjában is befolyásolják a megbetegedéseket.

Elemeztük a nemek közötti szalmonellózis morbiditásbeli különbségeket. Az eredmények azt mutatják, hogy a nőknél magasabb a morbiditás, de statisztikai szignifikancia nélkül. Amint azt az irodalom és a munkánk is megerősítette, megerősítettük azt a tényt, hogy a szalmonellózis olyan betegség, amely jelentős szezonalitásban nyilvánul meg. Ebből következik, hogy a szalmonellózis erős szezonalitással rendelkezik, minimális előfordulási gyakorisága januártól májusig, maximális előfordulása pedig júniusban és augusztusban fordul elő. Ezek a különbségek statisztikailag szignifikánsak. Ezt az élelmiszerek nem megfelelő tárolásával tudjuk igazolni, különösen a nyári hónapokban, amikor az optimális hőmérséklet elérése miatt az élelmiszer gyorsabban növekszik a szalmonellában (2, 6).

A korspecifikus morbiditás elemzése rámutatott az egyes korcsoportok közötti morbiditás jelentős különbségeire, ami összhangban áll az irodalmi forrásokkal. A legmagasabb morbiditás a 0 évesek és az 1–4 évesek korcsoportjában volt, ami ismét összhangban áll más tanulmányokkal és irodalommal. Ennek a jelenségnek az oka elsősorban a gyermek testének nagyobb érzékenységében kereshető, ahol még a betegséget okozó kis fertőző dózis is elegendő. Ugyancsak a 0 éves gyermekek morbiditásának kialakulására összpontosítottunk annak a hónapnak a korától függően, amelyben a fertőzés bekövetkezett. Megmutattuk, hogy ebben a korcsoportban a legnagyobb a morbiditás 5, 6 és 7 hónapos gyermekeknél. A jelenség legfőbb okának azt tekintjük, hogy a gyermek életének ebben az időszakában fogyasztják először az anyatejtől eltérő étrendet. Ezek elsősorban a zabkása, joghurtok és tejporkészítmények, amelyek gyakran fontos tényezők a szalmonellózis átterjedésében (3, 8).

E munka következtetései a szalmonella csoportjában a betegség terjedésének folyamatával kapcsolatos jól ismert csoportokra mutatnak. Ez egy primer antropozoonózis, ahol a kórokozó terjedésének tényezői fontos szerepet játszanak a betegség terjedésének folyamatában, nem pedig azok a tényezők, amelyek befolyásolják az általános közösségi és higiéniai körülményeket, illetve a nemet. A 0–1–4 éves gyermekek és a 65 év feletti emberek továbbra is a leginkább veszélyeztetett csoportok, míg a Rimavská Sobota kerületben a morbiditás alakulása az elmúlt 10 évben, valamint az előrejelzésben a következő 5 évben állandó. A szalmonella előfordulásának megoszlása ​​előfordulásukhoz viszonyítva arra utal, hogy a járványban a szórványos előfordulás és a legfeljebb 3 eset kismértékű előfordulása továbbra is problematikus. Ez összefügg azzal a ténnyel, hogy a HACCP területén a közétkeztetés területén általánosan elfogadott elveknek pozitív hatása van, másrészt valószínűleg az alacsony emberi egészségtudatosság szórványos előforduláshoz vagy a szalmonellózis alacsony előfordulásához vezet. Ezt jelzi a betegség jelentős szezonalitása is. A maximális előfordulással a nyár végén. Ami a szalmonella domináns típusát illeti, a S. enteritidis sokáig volt és lesz.

A szalmonellák morbiditásának prognózisa Rimaszombat körzetben

TARAGEĽOVÁ Beáta, Michala BÉREŠOVÁ
(A nagyszombati Nagyszombati Egyetem Egészségügyi és Szociális Munka Karának Vezetési és Nyelvtudományi Tanszékének vezetője PhDr. J. Bérešová, PhD., Mim, prof.)