Összegzés
Irodalmi adatok alapján a szerzők áttekintést nyújtanak a verejtékmirigy fokozott aktivitásának okairól. A hyperhidrosis lehet az autonóm idegrendszer szabályozásának és egyensúlyának egyszerű zavara, de az egész betegség súlyos megnyilvánulása is. Lehet funkcionális (generalizált, intermittáló), lokális (tenyér, plantáris, hónalji, craniofacialis), genetikai rendellenesség (autoszomális recesszív vagy domináns), lehet hiperplasztikus állapotok vagy neoplazia része. Egy speciális forma elengedhetetlen hyperhidrosis.
Kulcsszavak: verejtékmirigyek - hyperhidrosis.
Összegzés
A szerzők az irodalmi adatok szerint leírják a szaporító mirigyek fokozott aktivitásának okait. A hiperhidrózis lehet a vegetatív idegrendszer szabályozásának egyszerű rendellenessége, de a szerves betegség súlyos tünete is. A rendellenesség lehet funkcionális (generalizált, intermittáló), lokális (palmáris, plantáris, axilláris, craniofacialis…), genetikai (autoszomális recesszív, domináns), része lehet a hiperplasztikus állapotoknak vagy daganatoknak. A specifikus forma elengedhetetlen hyperhidrosis.
Kulcsszavak: sudoriferous mirigyek - hyperhidrosis.
Verejtékmirigyek kétféle merokrin tubuláris mirigy:
Kéregmirigyek olyan apró verejtékmirigyek, amelyek a test teljes felületét lefedik, kivéve az ajkak vörös részét, a körömágyat, a szeméremajkak bőrét, a csiklót, a hüvelyi péniszt és a fityma belső levelét. Ezen mirigyek száma a tenyér, a talp és a hónalj bőrében található. Becsléseik összértéke 2 - 2,5 millió, de eloszlásuk nem egyenletes, sűrűségük egyéni és életkorfüggő.
Apokrin szagmirigyek 8 éves kor körül működőképessé válnak, és 30 éves koruk után lassan visszafejlődnek. Főleg a hónaljban, a mons veneris-ben, a herezacskóban, az anogenitális területen és a mell areolájának területén találhatók. Az apokrin mirigy váladéka tejszerű vagy sárgás, amely először nem szagol. A szagot a mikrobiális flóra lebontása okozza, és intenzitása csak a pubertás után növekszik a verejték összetételének változása miatt (2).
Az izzadás a termoregulációhoz szükséges fiziológiai folyamat, amelyet a hypothalamus preoptikus régiójában lévő hőszabályozó központ irányít, a kéreggel, a neurovegetatív rendszerrel és a hormonokkal együttműködve (4).
A verejtékmirigyek az anyagcsere salakanyagait választják ki (nátrium, kálium, klór, kalcium, magnézium, összes nitrogén, tejsav, karbamid, aminosavak és mások), és savas pH-juk miatt némi védelmet nyújtanak a baktériumok szervezetbe jutása ellen.
Ebből következik, hogy tevékenységük zavarja az elektrolitok, mukopoliszacharidok és más biológiailag fontos anyagok (enzimek, prosztaglaninok, szteroid- és nemi hormonok receptorai) metabolizmusát (2). Az izzadság szekréciójának ingere a szimpatikus idegrendszer kolinerg rostjain keresztül történik. A sudomotoros idegsejtek terminálisukon acetilkolin szabadul fel, ami zavarja a verejtékmirigy nikotin-kolinerg receptorát. Ennek eredményeként nátriumot, káliumot és kloridokat tartalmazó izotóniás oldat képződik. A nátrium és a klorid a csatornákon való áthaladás révén felszívódik, így normális izzadás során az izzadtság hipotóniás (2, 4). A hiperhidrózis a verejték túlzott mértékű kiválasztása az eccrin verejtékmirigyek által, lokálisan vagy általánosítva, a verejték kiválasztásának szabályozásának hibája miatt (6).
A verejtékmirigyek funkcionális rendellenességei nyilvánulhat meg:
Termikus vagy érzelmi stressz miatti generalizált hiperhidrózis, kolinerg vagy lázcsillapító gyógyszerek (szalicilsav, Amitriphilin, Neostigmine, organofoszfátok, Sibutramine), fertőző betegségek (tuberkulózis, AIDS), endokrinopátiák (tirotoxikózis, hipoglikémia, diabetes mellitus, diabetes mellitus, carcinoid) kitettség . Egyéb okok lehetnek a krónikus arzénmérgezés, a hypovitaminosis D, a központi idegrendszeri elváltozások, a sokk, a családi autonóm diszfunkció.
Időszakos hyperhidrosis jelen lehet egyes genetikai szindrómákban (Chediak-Higashi szindróma, dyskeratosis congenita), ez a pheochromocytoma esetében is jellemző.
Korlátozott (helyi) hyperhidrosis. Leggyakrabban érzelmi stressz, helyi felmelegedés vagy helyi nyomás, Raynaud-jelenség, reumás ízületi gyulladás, agydaganatok, Parkinson-kór, veleszületett arteriovenózus fisztulák, feokro-mocitoma okozzák, amelyekben lokalizálódhat, különösen a test felső felében, ill. másrészt.területek. A helytől függően lehet tenyér, talpi, hónalj, kraniofacialis, anogenitális, mellkasi hyperhidrosis vagy a test egy másik részének hyperhidrosis.
Fokozott izzadás fordulhat elő a különböző típusú öröklődésű genetikai szindrómák tüneteinek részeként.
Autoszomális domináns:
Granulosis rubra nasi
Autoszomális recesszív:
- Fucosidosis
- Örökletes szenzoros és autonóm neuropathia 2, 3
- Meleda betegség
Egy másik csoport a hiperplasztikus állapotok és a neoplazia.
- A verejtékmirigy angiomatosus hamarthromja - jóindulatú a verejtékmirigy szerkezeteinek felélesztésére.
- Verejtékmirigy nevus - ritka jóindulatú elváltozás, amelyet a normális verejtékmirigy megnagyobbodása és megnagyobbodása jellemez.
- Polycythaemia rubra vera - ismeretlen etiológiájú myeloproliferatív betegség.
- Karcinoid - kicsi, lassan növekvő neuro endokrin eredetű neoplazma.
Alapvető hiperhidrózis idiopátiás, elsősorban túlzott izzadás, kimutatható ok nélkül. Néha nehéz megoldani a problémát, amely hátrányt jelent a fogyatékkal élők számára (1, 3-7).
Az izzadás értékelése és objektiválása elérhető:
- optikai módszer - a szekréciós aktivitás közvetlen mikroszkópos megfigyelése,
- gravimetrikusan - a szűrőpapír súlyának különbségével,
- kolorimetriásan - kémiai reakció ekkor és az indikátor (jód, keményítő) között - a vizsgált terület színváltozása,
- elektrometrikus módszerrel - az ellenállás és a vezetőképesség változásának figyelemmel kísérése (3, 4).
Következtetés
Amellett, hogy a hyperhidrosis szociálisan hátrányos problémát jelent a beteg számára, a súlyos betegség egyik tünete lehet. A szerzők arra kívántak rámutatni, hogy egy látszólag jóindulatú tünet, például a fokozott izzadás, következetes differenciáldiagnosztikai megközelítést igényel a másodlagos hiperhidrózis kizárása és a páciens időben történő és optimális terápiájának biztosítása érdekében. A fenti okok miatt interdiszciplináris problémaként kell tekintenünk a fokozott izzadásra, amelynek megoldásához több szakember együttműködésére van szükség.