(Eredeti neve: alaszkai malamut)

malamut

Csak 1926-ban léptek először Európába a huzatos szánkókutyák, amelyek származási helye Amerika legészakibb hegyének nyugati partján található. Míg az alaszkai malamut társa és segítője lett az aranyásóknak, az utazóknak és a prémvadászoknak, hosszú évekig tenyésztették eszkimókban és indiai falvakban. A malamute vagy akár a malemut nevet valószínűleg a Mahlemuts eszkimó törzs után kapták. Más inuit törzsek is szánkutyákat tenyésztettek, de közülük a malamuták voltak a legjobbak. Nemcsak szánokat húztak és a hátukon cipeltek tehereket, hanem jegesmedvék, jeges farkasok és fókák vadászatában, sőt rénszarvasállományok őrzésében is segítettek. Már az első alaszkai telepesek megtudták, mennyire szükségesek az ellenálló északi kutyák.

A malamutok hamarosan elterjedtek a távol-északon, és vadászok társai lettek. Az északi-sarkvidéki és antarktiszi expedíciókra malamutokat is vittek magukkal, és rendkívül zord körülmények között ezek a kutyák bizonyítottak. Mindenkinek, aki el akart viselni a zord természetben, meg kellett tanulnia használni a szánkókutyákat, mert nélkülük az északi élet nem lehetséges. A telepesek azonban más kutyafajtákat hoztak magukkal, amelyek keresztezték a malamutokat, és nem sok mindent kellett eltüntetni az eredeti eszkimó kutyát. Az amerikai tenyésztők erőfeszítéseinek köszönhetően csak az 1920-as években sikerült megőrizni a malamutokat eredeti fajtatiszta formájukban.

Ha aranyos szőrös kölyökkutyákat nézünk, azok inkább gyerekjátékok, nem is hinné el, hogy milyen erősek nőnek ki belőlük. A malamutok leggyakrabban három-nyolc tagú csapatban használták képességeiket, de néha egyesével is terhelést húztak. A tulajdonosok büszkék voltak kutyáik erejére, és a legjobbak képességei gyakran viták és fogadások tárgyává váltak. A legerősebbekről azt mondták, hogy képesek mozgatni a fél tonnás teherrel megrakott szánkót - nem bilincset, hanem egyetlen kutyát. Ügetéskor a malamut farkasra hasonlít. Kitartó futó, akinek fagyja nem okoz problémát. Nem olyan gyors, mint néhány kisebb szánfajtájú kutya, de előnye nagy kitartás. A sok tíz kilométer megtétele után a malamutok a szánkó közelében hólyukakban alszanak, és nem akadályozza őket az sem, hogy a hőmérő higanyszáma 40 fok alá süllyed. Amikor gömbölyödnek, orrukat bokros farokkal takarják be, és kissé felmelegítik a lélegző levegőt.

A malamutok ménes kutyák, ezért szeretik a társaságot. Természetük nyugodt, és barátságosak az emberekkel. A spitzek nagy családjába tartoznak, és a legnagyobbak közé tartoznak, mivel elérik a 70 cm-es magasságot és a 40 kg-os súlyt. Nagyon sok rajongójuk van már hazánkban. Nemcsak természetük, hanem munkájuk és sportteljesítményük miatt is népszerűségre tettek szert. A versenyekhez kutyákat kell kiképezni és kiképezni, ami szórakozást kínál a tenyésztőknek és a kutyáknak. Az alaszkai malamut erős ember, a család minden tagjának odaadó és szerény barátja, és jó gyámja. Ha úgy dönt, hogy megveszi, akkor észre kell vennie, hogy ezeknek a kutyáknak a természetben kell mozogniuk a friss levegőn. Ez egy olyan tevékenység, amely a kutyákhoz hasonlóan a tulajdonosuk számára is előnyös, de gyakran sok lemondást igényel a részéről.