A fejlett országok az elmúlt évtizedekben elhízási járványt éltek át. Szlovákiában is megduplázódott az elhízás aránya az elmúlt 35 évben. Ez a helyzet nyomást gyakorol az egészségügyi rendszerre, de a politikai megoldások megjelenésére is.

sajtóközlemény

Az egyik a "cukoradó", amely az elmúlt években a világ több országában különféle formákban jelent meg. Szlovákiában is az IFP elemzése felélesztette a cukoradó vitáját, különösen az édesített italok megadóztatása formájában.

Úgy gondoljuk, hogy az adóügyi vita megelőzi az elhízásról és annak kezeléséről szóló vitát. Ezért készítettünk egy új kiadványt az INESS-ben "A keserű cukoradó" címmel. Ebben a kiadványban megtudhatja többek között a szlovákiai cukorral és cukros italokkal kapcsolatos statisztikai tényeket:

  • Szlovákiában az egy főre eső asztali cukor fogyasztása 20% -kal csökkent 1990 óta. A teljes cukorfogyasztás, beleértve a kalóriatartalmú édesítőszereket is, 31% -kal nőtt 1993 és 2013 között. 2010 óta enyhén csökken. Mindazonáltal mindkét statisztikában nagy az ingadozás, és ezeknek az adatoknak a minősége megkérdőjelezhető.
  • Az édesített italokból származó cukor a szlovákok napi kalóriabevitelének 4% -át tette ki 2013-ban.
  • A különféle édesített italok fogyasztása 64% -kal nőtt 1998 és 2007 között, de 2010 óta csökken. Az átlagos éves csökkenés a 2010–2017 közötti időszakban -2,8%.
  • Az INESS becslései szerint az italok aránya az összes elfogyasztott cukorban körülbelül 2007-ig nőtt, amikor a trend megfordult. Az italokban lévő cukrok aránya a teljes cukorfogyasztásban jelentősen, 32% -ra csökkent.
  • A cukrozatlan italok fogyasztása 128% -kal nőtt az 1998-2017-es években, így a fogyasztók már az édesített italokat főleg vízzel helyettesítik.
  • Az INESS számításai szerint az édesített italok fogyasztásának 1% -os csökkenése szlovák körülmények között a cukorfogyasztás csökkenését jelentené, mint napi 0,4 gramm.

A kiadvány második része a vitával foglalkozik, mivel maga a cukor felelős az elhízás növekedéséért, és milyen becsült hatásai vannak a cukoradónak az egyes országokban:

  • Az Egyesült Államokban a napi kalóriabevitel 474 kalóriával nőtt 1970 és 2010 között, de ennek a növekedésnek több mint 90% -át liszt, gabonafélék és hozzáadott zsír okozza.
  • Egy 2010-es amerikai tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy az édesített italok 1 százalékpontos adója 0,003-kal csökkentette a BMI-t. A normál BMI-érték 18,5-25.
  • Egy másik amerikai tanulmány becslése szerint a 20% -os adó hatása a felnőttek elhízásának arányát a lakosság 33,5% -áról 30,8% -ára csökkenti.
  • Egy brit tanulmány a 20% -os adó hatását az elhízott felnőttek számának 1,3% -os csökkenésével becsülte Nagy-Britanniában, a 10% -os adónak ilyen hatása lenne Írországban.
  • Egy 2011-es német tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a túlsúly és az elhízás határán álló emberek egészségügyi költségei 15% -kal magasabbak, a 40-es BMI-vel rendelkezőknél + 64%, a rendkívül magas BMI 50-eseknél pedig + 160 %.

Összegzésként megállapíthatjuk, hogy az elhízás növekvő előfordulása súlyos egészségügyi problémát jelent a világon és Szlovákiában. Az elhízás növekedése mögött azonban összetett társadalmi változások állnak, amelyek a modern ember életmódjának és fizikai aktivitásának megváltozásához vezettek.

A cukoradó olyan eszköznek bizonyul, amely alacsony hatással van az elfogyasztott cukor mennyiségére, és nagyon alacsony hatással van a BMI változására. Az elhízás arányának változása csak átfogó megközelítéssel érhető el.
Az INESS ezért javasolja:

  • Nem azért, hogy vita induljon magáról a cukoradóról, hanem önmagában az elhízásról.
  • Alaposan értékelje az elhízás elleni küzdelem jelenlegi 10 évét 2020-ig az elhízáshoz közvetlenül kapcsolódó mutatók felhasználásával.
  • Nem kielégítő eredmények esetén mutasson be egy felülvizsgált elhízás elleni tervet, mérhető célokkal.
  • Fókuszáljon az elhízottak átfogó ellátására a szlovák egészségügyi rendszerben.
  • Intenzívebben vonja be az egészségbiztosító társaságokat. Például annak lehetővé tétele, hogy a biztosító társaságok pénzügyi ösztönzést nyújtsanak azoknak a kötvénytulajdonosoknak, akik aktívan részt vesznek egészségük javításában/fenntartásában. A biztosítótársaságok termékeiben tapasztalható nagyobb verseny lehetősége nélkül azonban lehetőségeik korlátozottak lesznek.