AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
Zeffix 100 mg filmtabletta
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Minden filmtabletta 100 mg lamivudint tartalmaz.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Filmtabletta (tabletta)
Karamell színű, filmbevonatú, hosszúkás, mindkét oldalán domború, kb. 11 mm x 5 mm méretű, egyik oldalán "GX CG5" jelzéssel.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
A Zeffix felnőttek krónikus hepatitis B kezelésére javallt:
- kompenzált májbetegség esetén, aktív vírusreplikáció, tartósan megemelkedett szérum alanin-aminotranszferáz (ALT) szint és aktív májgyulladás és/vagy fibrózis szövettani bizonyítékával. A lamivudint csak akkor szabad elkezdeni, ha a rezisztenciával szemben magasabb genetikai gáttal rendelkező alternatív vírusellenes szer alkalmazása nem elérhető vagy megfelelő (lásd 5.1 pont).
- dekompenzált májbetegségben, egy másik gyógyszerrel kombinálva, anélkül, hogy keresztrezisztens lenne a lamivudinnal szemben (lásd 4.2 pont)
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
A Zeffix-kezelést olyan orvosnak kell elkezdenie, aki rendelkezik tapasztalattal a krónikus hepatitis B kezelésében.
A Zeffix ajánlott adagja napi egyszer 100 mg.
Dekompenzált májbetegségben szenvedő betegeknél a rezisztencia kockázatának csökkentése és a gyors vírusszuppresszió elérése érdekében a lamivudint mindig más gyógyszerrel kombinálva kell alkalmazni, a lamivudinnal szembeni keresztrezisztencia nélkül.
A kezelés időtartama
A kezelés optimális időtartama nem ismert.
- Cirrhosis nélküli HBeAg-pozitív krónikus hepatitis B-ben (CHB) szenvedő betegeknél a kezelést a HBeAg szerokonverzió (a HBeAg és a HBV DNS elvesztése, valamint a HBeAb detektálás együttesének) megerősítése után legalább 6-12 hónapig kell folytatni a virológiai relapszus kockázatának csökkentése érdekében. vagy a szerokonverzióig, HBsAg vagy addig, amíg a hatékonyság el nem csökken (lásd 4.4 pont). A kezelés befejezése után a szérum ALT- és HBV-DNS-szintjét rendszeresen ellenőrizni kell a késleltetett virológiai relapszus miatt.
- Cirrhosis nélküli HBeAg negatív CHB-ben szenvedő betegeknél (pre-core mutánsokkal fertőzöttek) a kezelést legalább a HBs szerokonverziójáig vagy a hatékonyság csökkenéséig kell alkalmazni. A hosszú távú kezelés során rendszeres újraértékelés javasolt annak megerősítésére, hogy a folyamatos kezelés továbbra is megfelelő a beteg számára.
- A kezelés leállítása nem ajánlott dekompenzált májbetegségben vagy cirrhosisban szenvedő betegeknél, illetve májtranszplantált betegeknél (lásd 5.1 pont).
Ha a lamivudin-kezelést abbahagyják, a betegeket rendszeresen ellenőrizni kell a hepatitis kiújulásának jeleit illetően (lásd 4.4 pont).
HBeAg-pozitív vagy HBeAg-negatív CHB-ben szenvedő betegeknél az YMDD (tirozin-metionin-aszpartát-aszpartát) mutáns HBV kialakulása a lamivudinnal szembeni csökkent terápiás reakcióhoz vezethet, amit a HBV DNS és az ALT növekedése bizonyít a korábbi a kezelés alatt. A lamivudin monoterápiában részesülő betegeknél a rezisztencia kialakulásának kockázatának csökkentése érdekében fontolóra kell venni a lamivudinnal szembeni keresztrezisztencia nélküli alternatív gyógyszerre történő átállást vagy annak hozzáadását terápiás ajánlások alapján, ha a szérum HBV DNS szintje a kezelés 24. vagy 24. hetében is kimutatható marad. (lásd az 5.1. szakaszt).
HIV-fertőzött betegeknél, akik lamivudint vagy lamivudin és zidovudin kombinációját kapják vagy tervezik megkezdeni a kezelést, fenn kell tartani a HIV-fertőzés kezelésére előírt lamivudin adagot (általában 150 mg/nap kétszer más antiretrovirális szerekkel kombinálva).
Vesekárosodás
A szérum lamivudin koncentrációja (AUC) közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél megnő a csökkent vese clearance miatt. Ezért a kreatinin-clearance-ben szenvedő betegek dózisának 2x UNL-nek kell lennie. 5 év végén minden betegnél a HBV DNS szintje nem volt kimutatható vagy alacsonyabb, mint a kezelés előtti szint.
Az YMDD mutáns státusz vizsgálat további eredményeit a 2. táblázat foglalja össze.
2. táblázat: A hatékonysági eredmények 5 év után YMDD státusz szerint (ázsiai vizsgálat) NUCB3018
* Minden beteg megjeleníthető egy vagy több kategóriában.
† Összehasonlítható a 3. fokozatú toxicitással a módosított WHO kritériumok szerint.
ULN - a normál felső határa.
Tapasztalat HBeAg negatív CHB-ben szenvedő betegeknél
A kezdeti adatok arra utalnak, hogy a HBeAg-negatív CHB-ben szenvedő betegeknél a lamivudin hatékonysága hasonló, mint a HBeAg-pozitív CHB-ben szenvedőknél, a betegek 71% -a egyéves kezelés után elnyomja a HBV DNS-t a teszt kimutatható határa alatt, 67% az ALT normalizálása és 38% javította a HAI-t. A legtöbb beteg (70%) visszatért a vírus replikációjához a lamivudin abbahagyása után. A lamivudinnal kezelt HBeAg negatív betegek (NUCAB3017) hosszan tartó kezelésének vizsgálatáról rendelkezésre állnak adatok. Két éves kezelés után ebben a vizsgálatban az ALT normalizálása 30/69 (43%) betegnél fordult elő, a HBV DNS pedig 32/68 (47%) betegnél nem volt kimutatható, a necroticus gyulladás pontszámának javulása pedig 18/49 ( 37%) betegek.
Azoknál a betegeknél, akiknek nincs YMDD mutáns HBV, 14/22 (64%) betegnél javult a nekrotikus gyulladás pontszáma, és 1/22 (5%) betegnél rosszabb volt a kezelés előtti érték. A mutáns betegeknél 4/26 (15%) betegnél javult a nekrotikus gyulladás pontszáma, 8/26 (31%) betegnél pedig a kezelés előtti állapothoz képest romlott. A cirrhosis kialakulása egyik csoportban sem következett be.
Az YMDD mutáns HBV előfordulásának gyakorisága és a kezelésre adott válaszra gyakorolt hatás
A lamivudin monoterápia a betegek kb. 24% -ában választja ki az YMDD mutáns HBV-t egyéves terápia után, és 5 éves terápia után 69% -ra nő. Egyes betegeknél az YMDD mutáns HVB kialakulása a kezelésre adott csökkent válaszhoz társul, amit a HBV DNS-szintjének emelkedése és a kezelés során az előző szinthez képest megemelkedett ALT-szint, a hepatitis tüneteinek progressziója és/vagy a nekrotikus hepatitis súlyosbodása bizonyít. . Az YMDD mutáns HBV kialakulásának kockázata miatt nem megfelelő folytatni a lamivudin monoterápiát olyan betegeknél, akiknél a szérum HBV DNS kimutatható a kezelés 24. vagy 24. hetében (lásd 4.4 pont).
Kettős-vak vizsgálatban CHB-ben szenvedő betegeknél, akiknek YMDD mutáns HBV és kompenzált májbetegsége volt (NUC20904), csökkent lamivudin virológiai és biokémiai reakcióval (n = 95), napi egyszeri 10 mg adefovir-dipivoxilt adtak a 100 mg lamivudin 52 órás hét a HBV DNS átlagos csökkenését eredményezte 4,6 log10 kópia/ml-rel, szemben a lamivudin monoterápiában részesülő betegek 0,3 log10 kópia/ml átlagos növekedésével. Az ALT szint normalizálódása a kombinált terápiával kezelt betegek 31% -ánál (14/45) fordult elő, szemben a kizárólag lamivudinnal kezelt betegek 6% -ával (3/47). A vírus szuppressziója fennmaradt (NUC20917 utóvizsgálat) a kombinált terápiában a kezelés második évében a 104. hétig, javítva a betegek virológiai és biokémiai válaszát.
A szérum HBV DNS visszatérő növekedésével kapcsolatos tényezők retrospektív vizsgálatában a virológiai válasz (virológiai áttörés) után a kezelés folytatása során 159 ázsiai eredetű HbeAg-pozitív beteget kezeltek lamivudinnal, és majdnem 30 hónapos medián időszakon keresztül követték őket. Azoknál a betegeknél, akiknél a HBV DNS szintje 200 kópia/ml felett volt a lamivudin kezelés 6. hónapjában (24. hét), az YMDD mutáns kialakulásának 60% -os kockázata volt, míg a 24. héten 200 kópia/ml alatti HBV DNS szinttel rendelkező betegeknél a kockázat 8% volt. kezelés során. lamivudin. Az YMDD mutáns kialakulásának kockázata 63% volt, szemben az 13 000% -kal az 1000 kópia/ml (NUCB3009 és NUCB3018) elválasztásakor.
Dekompenzált májbetegségben szenvedők tapasztalata
A dekompenzált májbetegségben szenvedő betegekkel végzett placebokontrollos vizsgálatokat nem tartották megfelelőnek, és ezeket nem végezték el. A HBV DNS hatékony szuppresszióját és az ALT normalizálódását nem ellenőrzött vizsgálatok igazolták, amelyek során a transzplantáció előtt és alatt lamivudint adtak be. Amikor a transzplantáció után a lamivudint folytatták, a betegek 76-100% -ánál csökkent a HBV által kiváltott graft reinfekció, nőtt a HBsAg veszteség és egyéves túlélés.
Ahogy az egyidejű immunszuppresszió miatt várható volt, az 52 hetes kezelés után az YVDD mutáns HBV előfordulása magasabb volt (36% - 64%) a májtranszplantált populációban, mint immunkompetens CHB betegeknél (14% - 32%).
Negyven beteget (HBeAg negatív vagy HBeAg pozitív) dekompenzált májbetegségben vagy a májtranszplantáció után a HBV kiújulásában és az YMDD mutánsban vették fel az NUC20904 vizsgálat nyílt ágába. 10 mg adefovir-dipivoxil napi egyszeri hozzáadása a 100 mg lamivudin 52 hétig történő folytatásához a HBV DNS átlagos 4,6 log10 kópia/ml csökkenését eredményezte. Egyéves terápia után a májfunkció javulása is megfigyelhető volt. A vírus szuppressziónak ez a foka fennmaradt (NUC20917 utótanulmány) a kombinált terápiában a kezelés második évében a 104. hétig, és a legtöbb beteg javult a májfunkció markereiben és fenntartotta a klinikai hasznot.
Tapasztalat előrehaladott fibrózisban vagy cirrhosisban szenvedő CHB betegeknél
Egy placebo-kontrollos vizsgálatban 651 beteg vett részt klinikailag kompenzált krónikus hepatitis B-ben és szövettanilag igazolt fibrózisban vagy cirrhosisban. A lamivudin-kezelés (átlagos időtartam 32 hónap) jelentősen csökkentette a betegség progressziójának teljes sebességét (34/436, 7,8% a lamivudinnál 38-hoz képest)./215, 17,7% a placebo esetében, p = 0,001), ami megerősíti a betegek százalékos szignifikáns csökkenését, akiknél a Child-Pugh pontszám emelkedett (15/436, 3,4% vs. 19/215, 8,8%, p = Vagy akiknél hepatocelluláris carcinoma fordult elő (17/436, 3,9% vs. 16/215, 7,4%, p = 0,047). A betegség progressziójának teljes sebessége a lamivudin csoportban magasabb volt azoknál az egyéneknél, akiknél kimutatható YMDD mutáns HBV DNS volt (23/209, 11%), összehasonlítva a kimutatható YMDD mutáns HBV nélküli alanyokkal (11/221, 5%). A betegség progressziója azonban a lamivudin csoport YMDD-ben szenvedő alanyainál alacsonyabb volt, mint a placebo progressziójában (23/209, 11% vs. 38/214, 18%). A megerősített HBeAg szerokonverzió a lamivudinnal kezelt alanyok 47% -ában (118/252) fordult elő, és a vizsgálat során a lamivudinnal kezelt alanyok 93% -a (320/345) HBV DNS-negatívvá vált (VERSANT [1. verzió], bDNS-teszt, LLOD Felhasználási feltételek Súgó Visszajelzés Adatvédelmi sütik