Jelenlegi

  • Koronavírus
  • Vásároljon szlovák ételeket
  • Afrikai sertéspestis
  • Kézikönyv kutyatulajdonosoknak
  • Brexit
  • Az események védnöksége
  • Mezőgazdaság
  • Élelmiszer és kereskedelem
  • Vidékfejlesztés és közvetlen kifizetések, Halászat
  • Térinformatikai támogatási kérelem
  • Regionális fejlesztés
  • Erdők, fa, vadászat
  • Politika és költségvetés
  • Jogszabályok, föld, föld
  • Külpolitika és tevékenységek
  • Agrárpolitikai Intézet
  • Szlovák erdészeti és faanyagellenőrzés
  • Múzeumok

Szótárak

Személyes iroda

Urán az élelmiszerekben, különösen ásványvízben

Az élelmiszerlánc szennyeződéseivel foglalkozó testület 2009. március 25-én elfogadott tudományos véleménye.

urán

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságot (EFSA) arra kérték, hogy végezzen uránkockázat-értékelést európai szinten az eltérő szabályozások megléte és a krónikus urán-toxicitással kapcsolatos alapvető ismeretek hiánya miatt. Ez a vélemény az urán kémiai toxicitására összpontosít. A radiológiai kockázatértékelés iránti kérelmet az Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatóság Szerződésének az Európai Atomenergia-közösség (EURATOM) 31. cikke alapján létrehozott szakértői csoportjának kell címezni.

Az urán (U) ezüstfehér fém, amely számos ásványi anyagban fordul elő, például uraninban, karnotinban és szurokban. Az urán egy természetben előforduló radioaktív elem. Az uránnak több különböző radioizotópja van, szinte azonos fizikai-kémiai tulajdonságokkal, különböző radioaktív tulajdonságokkal. Az urán a vízben, a levegőben, az élelmiszerekben és a takarmányokban különböző koncentrációban lehet jelen, a természetes üledékek, például a talaj vagy a kőzetek bomlásától, a nukleáris ipar kibocsátásaitól, a nukleáris fegyverektől, a műtrágyákban történő bomlástól, valamint a szén és más tüzelőanyagok elégetésétől kezdve.

Analitikai módszerek állnak rendelkezésre az urán különböző mátrixokban történő meghatározására. A módszertől függően az urán mérhető vagy radioaktív nuklid aktivitásaként, vagy pedig az izotóp frakció tömegeként.

2008 júniusában az EFSA felkérte a kiválasztott országokat, hogy szolgáltassanak adatokat a víz- és élelmiszerminták uránkoncentrációiról. Összesen nyolc ország (Franciaország, Németország, Magyarország, Olaszország, Portugália, Svédország, Svájc és az Egyesült Királyság) küldött elemzési eredményeket. A kimutatási határ (LOD) alatti minták száma országonként és élelmiszercsoporttól függően jelentősen változott, 6% és 19,5% ivóvízben (azaz közvízellátás) és palackozott vízben, 41,3% -ban zöldségfélékben és 94,7% és 100% -ban. % gabonafélék és tojás esetében. Az ivóvíz és a palackozott víz átlagos uránkoncentrációja valamivel meghaladta a 2 µg/l-t, míg az üdítőitalok koncentrációja kevesebb mint a fele volt az ivó- és palackozott víz koncentrációjának. Az élelmiszerekben lévő koncentrációk kevésbé reprezentatívak, mert csak egy országból nyerik őket, csak kis számú mintában és csak bizonyos élelmiszer-kategóriákban. Ezenkívül véletlenszerűen magas LOD-értékeket jelentettek.

Számos expozíciós forgatókönyvet vizsgáltak felnőttek számára Európában. Az első forgatókönyv közepes fogyasztást jelentett a közös helyzet átlagértékeivel, a második forgatókönyv a fogyasztás 95. percentilisét jelentette közepes magas fogyasztási értékekkel, a harmadik forgatókönyv közepes fogyasztást jelentett a előforduló értékek 95. percentilisével helyi magas szennyezés esete. Ezen forgatókönyvek alapján az összes becsült alsó és magasabb urán-expozíciós határérték napi 0,05 és 0,27/g/testtömeg-kg között változik. Az átlagfogyasztó és az előforduló átlagértékek (az első forgatókönyv) esetében az élelmiszerek hozzájárulása 50% körüli volt, míg a másik két forgatókönyvben kevesebb volt. Az élelmiszerek koncentrációjában azonban kétségek merülnek fel. A további negyedik forgatókönyvben, amely magas helyi koncentrációt jelentett, alacsonyabb és magasabb urán-expozíciós határ volt érvényben, a becsült érték 0,39 és 0,45 µg/testtömeg-kg/nap között változott. De ez a forgatókönyv nem valószínű. A csecsemők esetében a gyakorlati forgatókönyv közepes és magas uránértéket tartalmazó vízzel készített bébiételek alacsony és magas fogyasztását tartalmazta. Az alsó és magasabb urán-expozíciós határértékek a becslések szerint napi 0,23 és 1,39/g/testtömeg-kg között vannak az ivóvíz és a palackozott víz esetében.

Az orális biohasznosulás korlátozott, és csak az oldható urán 1-2% -a és az oldhatatlan urán 0,2% -a szívódik fel. Az élelmiszerek révén elfogyasztott urán szinte teljes egészét a szisztémás keringés tisztítja kétfázisú eljárás szerint. Az abszorbeált urán körülbelül egyharmada visszatartódik a testben, kezdetben a vesékben és a májban, majd újra eloszlik a csontvázban. A becslések szerint az urán felezési ideje az emberben 180 és 360 nap között van.

A befogadott urán toxicitása az uránkomponensek oldhatóságával függ össze: minél nagyobb az uránkomponensek oldhatósága a szájban, annál nagyobb az uránkomponensek toxicitása. A vese tekinthető az urán elsődleges célszervének mind a kísérleti állatokban, mind az emberekben. A vesekárosodás az urán felhalmozódásából származik a vese tubuláris epitheliumában, ahol atrófiát és sejtes nekrózist okozhat, ami a szerves anionok kiegyensúlyozott tubuláris szekréciójához, valamint a szűrt glükóz és aminosavak újrafelvételéhez vezet. A nephrotoxicitás mellett a reproduktív és fejlődési változásokat (pl. A kölyökkutya növekedésének csökkenése és a belső/külső fejlődési rendellenességek), a csontnövekedés csökkenését és a neurotoxicitást dokumentálták kísérleti állatokban, de csak nagyobb dózisok mellett.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) bevezette az oldható urán napi tolerálható napi bevitelét (TDI) napi 0,6 µg/testtömeg-kg-ban, a LOAEL alapján (olyan anyag legalacsonyabb koncentrációja, amely állatkísérletekben továbbra is kedvezőtlen lesz). hatás) urán nephrotoxicitására 0,06 mg/testtömeg-kg/nap, hím patkányokon végzett 91 napos vizsgálat alapján. A CONTAM Élelmiszerszennyezõk Bizottsága megjegyezte, hogy nem találtak olyan új adatot, amely a TDI-érték felülvizsgálatát és jóváhagyását igényelné.

Az EFSA Concise European Food Database egyes résztvevőinek súlyértékeit felhasználva az átlagos étrendi teljes uránterhelést az európai országokban 0,05 és 0,08/g/testtömeg-kg/nap között becsülték, feltételezve az alsó és felső határértékeket. értékek az LOD alatt, illetve az LOD és a mennyiségi határ (LOQ) között. A nagyobb diétás uránterheléssel rendelkező fogyasztók esetében az expozíciót becslések szerint napi 0,22 és 0,27/g/testtömeg-kg között lehet. Ezek az étrendi terhelés-becslések mind a napi 0,6 µg/testtömeg-kg TDI-érték alatt vannak.

A lakosság két meghatározott alcsoportját vizsgálták részletesebben. Valószínűnek tartják, hogy egyes helyi közösségek, amelyekben a vízben magas az uránkoncentráció, hosszabb ideig vagy egy életen át ki vannak téve a 95. percentilis koncentrációinak. Normális körülmények között nem valószínű, hogy krónikus expozíció fordul elő.

Ugyanakkor a magas vízfogyasztású fogyasztók a lakosság azon alcsoportjai közé tartozhatnak, amelyeket a 95. percentilis koncentrációi terhelnek. Ilyen helyzetben a víz 0,35 µg/testtömeg-kilogramm/nap hozzájárulhat a vizsgálatban részt vevő összes ország mediánjaként, vagy legfeljebb napi 0,51 µg/testtömeg-kg és ország mediánjaként. Az élelmiszerek aránya valószínűtlen, hogy egyidejűleg az urán 95. percentilisének szintjén legyen, de nagyobb az az átlagos koncentráció, amely napi 0,04/g/testtömeg-kg és valószínűleg 0,07 µg expozícióhoz vezet./testsúly kg/nap magas fogyasztási esetekben. Így még ilyen helyzetben sem szabad túllépni a TDI értékeket.

A CONTAM panel megjegyezte, hogy minden olyan csecsemőterhelési forgatókönyv esetében, amely urántartalmú vízzel készített anyatej-helyettesítő tápszereket táplál, az uránterhelés a testtömeg alapján háromszorosa lehet a felnőttek uránterhelésének. A CONTAM panel arra a következtetésre jutott, hogy az ilyen expozíciót el kell kerülni.