bubka

Lehet, hogy érdekel

LABDARÚGÁS: Bristle merevítőt és hordót hord, és leteszi a kalapját a felesége elé

Vlhová egy nagyot akar hozzáadni a kis földgömbökhöz

2020. szeptember 30

A rúdugrás fenomenális ukrán sportolója, Szergej Bubka ismét Pozsonyba látogatott egy találkozóra, ahol kétszer is megdöntötte a világrekordot. Ezúttal már nem a pozsonyi Pasienky-ben volt, de még így is, a P-T-S és Sergej Bubka kifejezések örökre összekapcsolódnak, függetlenül attól, hogy hol tart a találkozó.

Bubka 53 éves volt sportoló, aki továbbra is a szabadban végzett rúdugrás világrekordját (614 cm) tartja. 17-szer döntötte meg a világrekordot, kétszer a pozsonyi P-T-S találkozón. 1984-ben Pasienky-nél állította be első világrekordját a nyitott stadionban (585 cm). Négy évvel később új, 605 cm-es rekordot döntött ugyanazon a helyen. Ennek a találkozónak az 52. éve alkalmával ellátogatott Šamorínba, amelyre nagyon jól emlékszik.

Amint emlékszel Pozsonyra és a P-T-S találkozóra?

Remek emlékeim vannak Pozsonyról és Szlovákiáról. Még a város díszpolgára is vagyok. Nagyon örülök, hogy visszatérek ide. Itt két világrekordot sikerült megdöntenem, így a találkozó emlékei csak a legjobbak. Ennél is fontosabb, hogy az egyik rekord volt az első, amelyik egy nyílt stadionban kint törtem meg.

Először jársz ebben a komplexumban. Hogyan hat rád?

Voltam már itt, de még nincs minden kész. Akkor már nagyon jól nézett ki. Most, hogy látom, hogy kész, tudom, hogy nem tévedtem korábban. Ez egy igazán nagy üdülőhely. Itt minden megvan. Kiváló környezet és körülmények a fiatalok, a sport és az atlétika számára.

- Csak annyiban vagy bajnok, amennyire felkészülsz.

Hogyan emlékszik az első külső rekordjára, amelyet Pozsonyban döntött meg?

A világrekord minden megdöntése felejthetetlen. Ekkor ugrottam meg az első világrekordomat az év elején a teremben. Aztán kiváló pozsonyi edzőtáborban végeztem, ahol jól vigyáztak rám. Tudom, hogy akkor sötét volt, és egészen más és érdekesebb atmoszférája volt. Ez a lemez fontos volt számomra, mivel ez volt az első külső.

Ezen a rekordon már azon gondolkodtál, hogy átléped a hat méteres határt?

Akkor még nem is álmodtam arról, hogy valami ilyesmi segíthetne. Csak gondoltam a másnapra. Ha fejlődni akar, akkor centiméterenként kell haladnia. Nem volt olyan könnyű, mint sokan gondolták. Bár elismerem, hogy könnyebben tudtam ugrani hat méter leküzdése után.

Minden egyes fejlesztés, még egy hüvelyk is, rengeteg munkát végez. És ami a legfontosabb, akkor optimális állapotban kell lennie.

1988-ban Pozsonyban állítottad fel a második világrekordodat, 605 centit ért. Azt mondják, hogy korábban edzésen 610 cm-t sikerült ugrania, igaz?

Igen, sikerült átlépnem ezt a határt. Öt nap volt a találkozó előtt, amelyen öt centivel kevesebbet sikerült ugranom. Ez az ugrás az edzésen a legjobb volt, amit valaha is sikerült hosszú ideje. A versenyen legfeljebb 6 évvel túlléptem a 610 cm-es határt.

Van egy találkozó, amely különleges az Ön számára?

Több van belőlük, ami jobban belemerült az emlékezetembe. Például az első címet 1983-ban Helsinkiben, majd a hat méteres határ első meghódítását Párizsban. Pontosan tudom itt a dátumot, ez 1985. július 13-a volt. Számomra sok minden azt jelenti, hogy 1997-től Athénból világbajnok lett. Hosszú sebesülések után tértem vissza, ami szintén műtétet igényelt, de így is megszereztem a zsinórban a hatodik világbajnoki címet.

Semmi sem hasonlítható össze az 1988-as szöuli olimpia aranyérmével, ez volt a legnehezebb és legnehezebb verseny, amelyet valaha nyertem karrierem során. Az 1983-as és az 1997-es év is nehéz volt, de az 1988 valami különleges volt. Ekkor kezdett a fejem karrierem során először dolgozni, mentálisan jól voltam, és úgy tűnt számomra, mintha egy verseny alatt megtanultam volna a gondolkodást. A test azonban nem hallgatott, és ezért volt nagyon nehéz. Rossz idő is volt, és mindennel meg kellett küzdenem.

Viszont a fejembe állítottam, hogy senki ne győzhessen meg, nagyon bizakodtam és ez is segített a sikerben. A győztes ugrás után hihetetlenül kimerült voltam, ha akkor erősebben fújt, valószínűleg a földre zuhanok.

forrás: TASR

Mi a legnagyobb különbség a mai atlétika és a te időd között?

Mindkét idõnek megvannak a maga elõnyei és hátrányai. Ma a sportolók jobb háttérrel rendelkeznek, ez a technika megkönnyíti annak kiderítését, hogy hol hibáznak. Ugyanakkor minden oldalról nyomás nehezedik, függetlenül attól, hogy újságírók vagy rajongók hozzák létre a közösségi hálózatokon. Az én időmben nem volt ilyen extrém nyomás alatt. Természetesen ezeknek a közösségi hálózatoknak is megvannak a maguk előnyei.

Állítólag ma ez az oka annak, hogy a gyerekek már nem játszanak annyira.

Igen, ez is hátrány. Korábban kint jártunk, ma a gyerekek a számítógéphez mennek, ahol különböző játékokat játszanak. Számomra úgy tűnik, hogy a jelenlegi gyerekek lustábbak. Ez azonban az oktatók munkája és az egész rendszer felállítása is. Néha nem volt mit csinálni, ezért sportolni mentünk. Ma nagy a verseny, és a fiatalokat motiválni kell, és meg kell adni nekik a sportot. Akkor az edzők feladata, hogy képesek legyenek megfelelően motiválni és vezetni őket. Ennek oka, hogy a gyerekek gyakran az edző rossz hozzáállása miatt sportolnak.

A második dolog az, hogy meg kell próbálnod elérni, hogy a gyerek elmenjen sportolni. Valahogy magához kell vonzania őket, és meg kell győződnie arról, hogy nem futballoznak vagy más népszerűbb sportokat.

Hogyan ünnepelted a győzelmeket?

Természetesen a győzelem után nagyon boldog vagy. De soha nem ünnepeltem sokat. Legfeljebb egy pohár pezsgőt fogyasztottam. Tudtam, hogy még fejlődnöm kell. Hiába hívtak a barátaim valahova a diszkóba, nem mentem el. Szakember voltam ebben, amikor valamit csinálok, akkor száz százalékig csinálom. A győzelem után elmentem egy masszázsra, és már más versenyeken is gondolkodtam.

Ha a legjobb akarsz lenni, akkor szem előtt kell tartanod, hogy minden nap elején elfelejted azt, ami tegnap volt. Elölről kell kezdenie, és újra meg kell próbálnia elérni és javítani. Csak annyiért vagy bajnok, amennyire felkészülsz. Nem élhet a dicsőség érzetében és abban, hogy valaki még mindig vörös szőnyeget rak eléd. Ez az életfilozófiám, amelynek köszönhetően elértem, amit elértem.