A nyári időszakot az ünnepek nagyobb mértékben jellemzik, mint az év más időszakaiban. A munkavállaló szabadságra való jogosultsága a foglalkoztatás egyik alapfeltétele. Az ünnep elsősorban a munkavállaló pihenését és regenerálódását szolgálja állandó jövedelme elvesztése nélkül. A tanácsadással kapcsolatos kérdések növekvő száma miatt alapvető információkat nyújtunk Önnek.
Törvény 100. és 117. §-ának rendelkezései szabályozzák a szabadság kérdését. 311/2001 Coll. A módosított Munka Törvénykönyve (a továbbiakban: Munka Törvénykönyve). A gyógyulási szabadságra vonatkozó jogszabályok háromféle szabadságot különböztetnek meg:
- szabadság naptári évenként vagy annak egy része,
- ledolgozott napok szabadsága
- kiegészítő szabadság.
A Munka Törvénykönyve előírja, hogy alapvető üdülési terület legalább négy hét. Azon alkalmazottnak, aki a szóban forgó naptári év végéig betölti a legalább 33 éves kort, legalább öt hetes szabadságnak kell lennie.
Jogosultság szabadságra minden alkalmazottja dolgozik naptári évben legalább 60 nap.
Ha újonc vagy a cégben, pl. Június 1-jétől az üdülés egy tizenkettedik nap hosszában ledolgozott napokra jogosult egy naptári évben minden ledolgozott 21 nap után.
Példa: Maria 2014. június 1-jén kezdett dolgozni. Az első hónap után (amikor 21 munkanap letelt) 1,5 nap szabadságot vehet igénybe júliusban (20/12 = 1,66 nap).
Jog az egyenlőtlen munkaidőre szóló szabadságra - a Munka Törvénykönyve 104. §
A gyakorlatban problémás területnek tűnik az egyenetlenül elosztott munkaidővel rendelkező munkavállaló szabadságjogosultságának meghatározása. A munkáltatónak meg kell határoznia, hogy ezekre az alkalmazottakra annyi munkanapot használnak, amennyit szabadságukon számolnak éves átlagban.
Példa: Az egyenetlenül elosztott munkaidővel rendelkező munkavállalók esetében meg kell tudni a naptári évenkénti átlagos munkanapok számát (a munka változásának ütemterve szerint) hetente. Ezt a számot meg kell szorozni a munkavállaló szabadságra jogosult heteinek számával, az eredmény pedig az a munkanapok száma, amelyekre a munkavállaló jogosult.
A munkavállaló azon a napon veszi a szabadságot, amikor a munkát a munkarend szerint végzi. Az üdülési díjazást a munkáltató biztosítja az órák számáért, amely alatt meghatározza a munkakör időtartamát. Az a munkavállaló, aki 11,5 órán át munkaközvetítés keretében dolgozik, jogosult a szabadság napjának kompenzációjára, amelynek összege megegyezik az óraszám és a munkavállaló átlagos órabérének szorzatával. Ha a munkavállaló az 5 órás időtartamban meghatározott változással rendelkezik, a munkáltató egy nap szabadságot biztosít számára, és erre a napra jogosult a bérek kompenzációjára is, az óraszám és a munkavállaló munkaszámának a többszöröseként. átlagos órabér.
A munkáltató a naptári év alapösszegén felüli szabadságon felül köteles bizonyos munkákra egyhetes időtartamra kiegészítő szabadságot biztosítani. Jogosult munkavállalóra, aki a naptári év alatt földalatti bányászati vagy alagút-alagutakat és alagutakat dolgozik, valamint olyan munkavállalókra, akik különösen nehéz vagy káros munkát végeznek (például: tartósan olyan létesítményekben dolgoznak, ahol fertőző formájú betegeket kezelnek). Tuberkulózis). Az a munkavállaló, aki csak egy naptári év egy részében dolgozik, további szabadságra is jogosult. Minden ilyen módon ledolgozott 21 nap után jogosult a kiegészítő szabadság egy tizenkettedére.
A kihasználatlan pótszabadságért nem lehet bérkompenzációt nyújtani. Ennek a szabadságnak lehetőleg kimerülnie kell.
Üdülési terv - 111. bek. A Munka Törvénykönyve 1. cikke
Az alapszabály a vakáció a munkáltató határozza meg a munkavállalóval egyeztetve a munkavállalók képviselőinek előzetes beleegyezésével meghatározott szabadságterv szerint, hogy a munkavállaló főszabály szerint teljes egészében és a naptári év végéig igénybe vehesse a szabadságot. A munkáltató köteles meghatározni alkalmazottak legalább négy hét szabadságot vesz igénybe naptári évben, ha jogosult rájuk, és ha a szabadság igénybevételének meghatározását nem akadályozzák a munkavállaló részéről a munka akadályai.
A szabadság megállapításakor figyelembe kell venni a munkáltató feladatait és a munkavállaló jogos érdekeit.
Ha a szabadságot több részletben adják meg, akkor legalább egy részletnek legalább két hétig kell lennie, hacsak a munkavállaló és a munkáltató másként nem állapodnak meg. A munkáltató köteles legalább 14 nappal előre értesíteni a munkavállalót a szabadság igénybevételéről. Ez az időszak kivételesen lerövidíthető a munkavállaló beleegyezésével, amelyet a 111. §. A Munka Törvénykönyve 5. cikke.
Ha a munkavállaló munkaviszonya egy naptári év során keletkezett, és még nem teljesítette a szabadságra való jogosultság feltételeit, a munkáltató meghatározhatja a szabadság igénybevételét, ha feltételezhető, hogy a munkavállaló a naptári év végéig teljesíti ezeket a feltételeket. amelyet szabadságra vagy a munkaviszony végére vesz. amely előírja a 113. §. A Munka Törvénykönyve 1. cikke.
A szabadság kollektív rajza - 111. §. A Munka Törvénykönyve 3. cikke
A munkáltató meghatározhatja a kollektív felhasználás szabadságát is, amelyet gyakran vállalati szintű szabadságnak neveznek, ha ez működési okokból szükséges, és csak a munkavállalók képviselőivel egyetértésben. Ha a munkavállalók képviselői nem a munkáltatónál dolgoznak, a munkáltató önállóan járhat el. A kollektív szabadság legfeljebb két hétre szólhat. Komoly működési okok esetén, amelyekről a munkavállalókat legalább hat hónappal korábban értesítették, a szabadság kollektív igénybevétele három hét lehet.
Fellebbezés szabadságról - 112. bek. A Munka Törvénykönyve 1. cikke
Abban az esetben, ha a munkáltató visszavonja a munkavállalót a szabadságától, köteles megfizetni a munkavállalónak a változás nélkül vagy jogának gyakorlása és a munkavállaló szabadságától való visszavonása eredményeként az ő hibája nélkül felmerült költségeket. A feltétel azonban az, hogy a munkavállalónak a munkáltató bizonyíthatóan jóváhagyott szabadsága legyen, erre szolgálnak az üdülési jegyek. A munkáltató ezért köteles például megtéríteni a munkavállaló által elrendelt utazás lemondási díjait, utazási költségeit a korai szabadságból való visszatérés kapcsán stb. Ez azt jelenti, hogy a munkavállaló csak akkor vásárolja meg a szabadságot, ha azt a munkáltató jóváhagyta (a szabadságterv részeként), ill. a munkáltatóval egyetértésben.
Az előző év fel nem használt szabadsága - a Munka Törvénykönyve 113. §
A munkáltató akkor is kijelölheti a munkavállalót szabadságra, ha még nem teljesítette a szabadságra való jogosultság feltételeit, ha feltételezhető, hogy a munkavállaló teljesíti ezeket a feltételeket annak a naptári évnek a végéig, amelyben szabadságot vesz, vagy munkaviszony vége.
Ha a munkavállaló egy naptári évben nem veheti igénybe a szabadságot, mert a munkáltató nem határozza meg annak igénybevételét, vagy a munkavállaló akadályozza a munkát, a munkáltató köteles megadni a munkavállalónak a szabadságot, hogy az legkésőbb a a következő naptári év végére. Ha a munkáltató legkésőbb a következő naptári év június 30-ig nem határozza meg a munkavállaló szabadságának igénybevételét, hogy a munkavállaló e naptári év végéig igénybe vehesse a szabadságot, a munkavállaló meghatározhatja a szabadság igénybevételét. A munkavállaló köteles írásban értesíteni a munkáltatót a szabadság ezen igénybevételéről, legalább 30 nappal előre; ez az időszak a munkáltató beleegyezésével lerövidíthető.
Ha a munkavállaló a következő naptári év végéig sem tudja kivenni a szülési szabadságot vagy a szülői szabadságot, a munkáltató a fel nem használt szabadságot a szülési szabadság vagy a szülői szabadság lejárta után megadja neki.
Ha a munkavállaló még a következő naptári év végéig sem tudja elhagyni a szabadságot, mert betegség vagy sérülés miatt átmenetileg munkaképtelenné nyilvánították, a munkáltató a munkavállaló átmeneti keresőképtelenségének lejárta után megadja neki a kihagyott szabadságot. munkához.
Ha a munkavállaló nem veheti el a szabadságot, mert közfeladat ellátása vagy szakszervezeti funkció ellátása miatt hosszú ideig szabadlábra helyezték, a munkáltató a közfeladat vagy a szakszervezet teljesítésének megszűnését követően megadja neki a fel nem használt szabadságot. funkció.
Bérkompenzáció a kimerült szabadság után - 116. §. A Munka Törvénykönyve 1. cikke
A munkavállaló jogosult a bérek kompenzációjára a kieső szabadság átlagos keresetének összegében.
A szabadság azon részének azon része, amely meghaladja a szabadság alapösszegének négy hetét, és amelyet a munkavállaló a következő naptári év végéig nem vehetett igénybe, a munkavállalót az átlagkeresetének megfelelő munkabér-kompenzáció illeti meg.
Négy munkanélküli négy hét alapszabadságért nem fizethető bér a munkavállalónak, hacsak a munkaviszony megszűnése miatt nem vehette igénybe ezt a szabadságot.
A munkavállaló köteles visszafizetni a fizetett bérkompenzációt az üdülésért vagy annak részéért, amelyre jogát elveszítette, vagy amelyre nem volt jogosult.
A szabadság csökkentése - a Munka Törvénykönyve 109. §
Ha a munkavállaló teljesítette a naptári évben ledolgozott 60 nap feltételét, a munkáltató az első 100 elmulasztott munkanap szabadságát 1/12-rel, minden más 21 elmulasztott munkanap után pedig 1/12-rel csökkentheti, ha ezt teljesítette. abban az évben nem dolgozik, például PN miatt, szülői szabadságon vagy közhivatalt tölt be. Minden indokolatlanul elmulasztott változás (munkanap) esetén a munkáltató 1-2 nappal csökkentheti a szabadságot. Az egyes változtatások (napok) rövidebb részeinek indokolatlan hiányzása összeadódik.
Az a munkavállaló, aki a PN, a szülési vagy a szülői szabadság, az állami vagy a szakszervezeti szabadság miatt történő szabadság miatt nem tud szabadságot igénybe venni, csak a munkavégzés akadályainak megszüntetése után vesz szabadságot. A munkáltató nem kényszerítheti szabadságra az említett napokban. A munkavállaló egyéb munkahelyi akadályai során a munkáltató csak az ő kérésére jelölheti ki szabadságra szabadságát, amelyet a 113. § (1) bekezdése biztosít. A munka törvénykönyvének 3., 4. és 5. pontja.
Abban az esetben, ha a munkavállalótól megtagadják a szabadság szabadságát, t. j. a munkáltató megsérti a Munka Törvénykönyvének rendelkezéseit, a munkavállalónak lehetősége van panaszt tenni a munkaadónál az illetékes munkaügyi felügyelőségnél, amely ellenőrzi a helyzetet. Megállapítások esetén elrendeli a hiányosságok, ill. pénzbüntetést szabhat ki.